Zürich – vasárnap

Valahol ott jártam, hogy zürichi hostelben engem nagyon kiakasztottak, plusz az áraktól is frászt kaptam. Vasárnap már komolyan vártam, hogy csak mehessek a reptérre.

Reggel elhagytam a szállást. Mivel kulcsot sem adtak a szobához, így csendben elköszönés nélkül kiosontam. A szobában velem együtt aludt egy bolgár lány, akiről megtudtam, hogy ő a takarító. Faja nem, ott takarítasz egy szálláson, majd este 5 másik emberrel alszol együtt, mert a munkahelyed egyben a lakhelyed is. Vannak sorsok na… A lány angolul nem beszélt, a németem meg nem volt elég jó ahhoz, hogy megtudjam, hogy is került pont ide. Amit meg tudtam kérdezni és megválaszolta, az kb. annyi volt, hogy előtte Németországban volt egy darabig.

Indultam az uszodába. Vasárnap egyenlő a mozgással nálam. Google szépen kiadta nekem a városi uszodát, a véleményeket is olvastam, s tetszett. A városi uszoda pici, de nagyon jól felszerelt és tiszta. Pár sávos 50 m-es úszómedence van, meg gyerekeknek pancsoló. Iszonyat zsúfolt volt! Zürichben nem is láttam kövér embert, ezek után nem csodálkozom, hogy a svájciak rendszeresen mozognak. Idősek, fiatalok, mindenki szépen rótta a medencében a métereket. Jobb oldalra tarts körforgásban ment az úszás. Mindenki betartotta és türelmesen volt a többiekkel.  

A zuhanyzó meg olyan volt, mint egy négyzet alakú nagy szoba, ahol a falon körben zuhanyzófejek voltak beépítve. A svájci nők nem szégyellősek. Simán levetették a fürdőruhát és meztelenül mozognak egymás előtt. Angliában ilyen szerintem kizárt…nem tapasztaltam, hogy itt egymás előtt nők vetkőznének. Itt zárt a zuhanyzó, illetve az öltöző kabinok, nem nyitott egybe termek. Úgy el is szoktam ettől a meztelenkedéstől, hogy zavarban voltam hirtelen a sok női mellről, amik szabadon látszódtak. Az öltözésnél is, valaki simán ott öltözött mások előtt, törölgette magát. Hát, én elvonultam inkább a fülkébe, ahol legalább egy függöny takart. Kulturális különbségek.

#boattrip in #zürich #weekend#switzerland

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Uszoda után lesétáltam a tóhoz. Befizettem egy kis hajókázásra. Az esős, szeles idő miatt a fedélzete nem ültem ki. Ez a hajókázás nem adott különösen nagy váót.

A reptérre indulás előtt végül egy volt szaktársammal találkoztam. Pont azt számolgattam, hogy 2009 óta nem is láttam. Ő már suli befejezése után, szinte azonnal külföldre ment. Először Ausztriában, majd 5 éve Svájcban él. Erről egy picit le is maradtam, 5 éve Svájcban, már komoly… Mikor kérdeztem tőle, hogy viseli el ezt a drágaságot, megnyugtatott, hogy annyival többet is keresnek az emberek. Idegenforgalomban dolgozik, s nekem úgy jött le általa, hogy Svájcban ebben normális pénzt lehet keresni. Hogy is értem ezt? Hát, Londonban hotel recepciósok minimálbérért melóznak. Mekiben a sült krumplit készítő is keres annyit, mint egy 5*-os hotel recepciósa…baromi jó…nem.

Ismerősöm nagyon kedves volt velem. A Zürich főpályaudvar egyik pubjába ültünk be. Vendége voltam egy fagyikehelyre. Az együtt töltött kis idő gyorsan eltelt. Hálás voltam neki, hogy vasárnapjából rám is áldozott. Mivel most már tudom, hogy Svájcban él, elképzelhető, hogy visszajövök télen, mikor havazni fog.

Az Easyjet biztonságosan visszaröppentett. Az útlevél ellenőrzésen 30 másodperc alatt átjöttem, mivel totál üres volt a reptér (csoda). Buszt elértem, forgalom nem volt. Soha ilyen gyorsan nem értem haza még Lutonról. Taps illeti az összes céget.

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s