Zürichben történt

Péntek este megérkeztem Zürichbe.

Night view in #zürich #sightseeing #nighttime

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

A hostel a főpályaudvartól 5 perc gyaloglásra volt. Megjelentem a címen és ki volt írva, hogy a check-in egy másik épületben van, oda kell átsétálni. Este 10:50-kor pont erre nem volt igényem. Szerencsére egy alkalmazott pont akkor hagyta el a helyet, így ő kisegített. Az estére egy brazil sráccal raktak össze egy szobába. A foglalásom arról szólt, hogy lányos szoba. De most mit nekem egy brazil, persze leszek vele egy szobában. A srác egy árva szót nem tudott angolul, s éjjelre elment bulizni. Viszont nem volt elég kulcs a szálláson, így  szobámat nem tudtam zárni. Egy épületben nyitott ajtó mellett aludtam úgy, hogy egy brazil bármikor beállíthatott. Ez olyan volt mint egy couchsurfing élmény, csak azért legalább fizetni nem kellett volna x frankokat. Röhej volt ez a szállás! Másnap kicsekkoltattak, vagyis minden cuccomat cipelhettem délután 3-ig, míg a másik épületbe vissza nem csekkoltak. Az utolsó estét 5 másik lánnyal töltöttem, a szobaajtót szintén nem lehetett zárni, kulcsot nem is tudtak nekem adni, mert nem volt. Az ilyen hely szégyellje magát, hogy egyáltalán pénzt szed emberektől a semmire. Egy fokkal volt jobb, mint az utcán éjszakázni kb.

A tulajdonosnő olyan volt, mint egy cigányasszony és enyhe mentális zavar mutatkozott rajta. Az emberek felháborodására azt válaszolta, hogy ez itt nem a Hilton hotel 1000 frankért, ez az élet… Nagyon ügyfélbarát és professzionális!

A szállás nem kicsit verte ki a biztosítékot, de próbáltam pozitív maradni és megtartani a jó kedvemet.

Enjoying my capuccino in the beautiful view #thankyoulife #momentiappreciate #zürich

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Szombaton Uetlibergbe utaztam, ami Zürich egyik külvárosi része és szép kilátást kínál a városra. A vonattal 30 perc alatt odaértem a belvárosból. Plusz egy pici séta és már csodálhattam is a panorámát. Megint rájöttem, hogy Svájc über király hely. Gyönyörű volt a dimbes-dombos táj, messze meg a hólepte hegyek képe rajzolódott ki. Hát ez nem London az biztos. Úgy éreztem, hogy van légterem és jutok elég friss levegőhöz is. Egyszer Svájcban is jó lenne élnem – elmerengtem. A kávézóban vettem egy italt és elmondtam egy „kérlek, mindig ilyen panorámában élvezhessem a capuccinom” imát.

Uetlibergről nem siettem vissza. Kiélveztem minden pillantott fent. Ha lett volna túra térképem és megfelelő öltöztetem, hát itt lehetett volna menni. Idős emberek túráztak, sokan meg túra biciklin tekertek. Legjobban tették! Majd én is szeretnék 70+ évesen Svájcban ugyanígy kirándulgatni.

Once upon a time in #zürich

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Délután a belvárost kerestem fel. A bevásárló utca olyan mint máshol. Bár itt azért voltak exkluzív csokit árusító helyek, általánosában meg a drágaság volt jellemző. Úgy éreztem, hogy ránézni valamire kerül 10 frankba azonnal. Legdrágább város, ahol valaha jártam.

Nem tudtam hova tenni az árakat. A kajának is megkérték az árát. Nem is éttermeztem végül. Londonban tök jó áron lehet enni, csak ismerni kell a helyeket. London olcsóbb, mint Zürich.
A helyi közlekedés is drágább. A várost kerületekre szedték és az alapján árulnak jegyet. Ezt úgy tudnám elmagyarázni, mintha a BKV azt mondaná, hogy egy bérlet csak pl. a 6. kerületre érvényes, de ha a hetedik kerületben dolgozol, akkor 6+7 kerület bérlet kell venni. Zürichben 3 kerületet érintő napijegy volt majdnem 17 frank. (Londonban hétvégén 1-6 zóna össz. korlátlan utazás „csak” 12 font.)

Az árak mellett a jók is…Zürich totál úgy nézett ki, mintha tegnap vaxolták volna ki. Minden épület csillogott, tisztaság volt és egyetlen egy hajléktalan nem láttam. De még csak egy szakadt, szegény embert sem. Itt mindenkinek jól megy? Vagy hogyan. Továbbá mindenki flancos nyugati autókkal közlekedett. Itt-ott Ferrari, Porsche is parkolt. Svájc nem akar „hogyan csináljunk jól dolgokat”  tanfolyamomat indítani a többi európai városnak? (Most így ezzel ellentétben eszembe jut Brüsszel, ahol brutál sok gáz arccal találkoztam az utcán)

Visiting the Zürich opera #thankful #zürich #saturday

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Este az Operaházba látogattam el. Egy hirtelen jött ötlet alapján jegyet vettem még szerda este a Bohéméletre. Még csak Operában sem voltam korábban..Itt volt az ideje hát, hogy megismerkedjek ezzel is. A kézipoggyászba nem fért be a magassarkú, így a ballerina cipőmet vittem csak magammal. Nem tudtam, hogy mennyire kell flancosan megjelenni a zürichi operában. Végül is beengedtek alkalmi ruha viselése nélkül is. A vendégek között azért akadt, aki gyönyörű estélyiben jelent meg.

A 35 frankos jegyem a második legolcsóbb volt az előadásra. Ennyi pénzért oldalt és hátul ültem egy oszlop mellett, s csak előre hajolna láttam a színpadból egy kis részt. A tuti ülőhelyek 70 frank körüli összegért mentek a neten.

A Bohémélet egy jó depis opera, na. Nyomorúságos életű emberek,  s egy kibontakozott szerelem, végül halál. Pont ezeket a dolgokat igyekszem életemben elkerülni.
Zürichi opera élmény így is nagy volt. Élveztem és hálás voltam, hogy ezt is megtehettem. Nagyon tetszett, hogy a színpad felett németül és angolul is ment a dalszöveg kiírva. Így követni tudtam mindent. Sőt, még német kifejezést is tanultam „der erste Kuss des Frühlings“ (tavasz első csókja).

Szombati nap jól telt. Még a szakadó eső és az alapos elázás se vetette el kedvem.

Advertisements

Zürichben történt” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s