A véletlen stand up este

forrás: clipartfest

Pénteken a Diggerdrájvör előadás után ismerősöm mondta, hogy üljünk még be egy közeli pubba

A pub eléggé tele volt, bár sikerült kiszemelnünk egy picit helyet, amiről végül kiderült, hogy szintén foglalt. Az ismerősöm elindult a pulthoz italt venni, engem meg megbökött egy srác az ujjával: a mi asztalunknál még van szabad hely. Jó, leültem a srác asztalához. Közben az ismerősöm találkozott a pubban ismerőseivel, szintén az előadásról. Én meg ott maradtam a srác asztalánál, aki elkezdett hozzám beszélni. Pár perc múlva a haverja is előkerült és folyt tovább a társalgásunk. Hétköznapi kérdések, mit csinálsz itt, hogy kerültél ma ide ebbe a pubba stb.
Közben kiderült, hogy egyikőjük ausztrál, másik srác meg lengyel volt. Mikor említette a lengyel, hogy android fejlesztő, rögtön megjegyeztem, hogy az IT-ban dolgozók a legmenőbbek manapság a közvélemény szerint. Ő meg elmesélte, hogy ha az ember benne ebben, nem mindig olyan menő és jó a dolog.
Az ausztrál meg víz és fűtésszerelő lenne, ha jól értettem, s két éves munkavállalói vízummal jött tavaly április végén Európába.

Az este legjobb kérdése szerintem, a mi legnagyobb álmod volt. Annyira jó, hogy vadidegen emberek az álmokat hozzák szóba. Álmaim vannak, ki is fejtettem egyet.
Lassan a pubban záróra volt, de előtte még megtudtam, hogy az ausztrál stanp upozik hobbi szinten és lesz egy ilyen baráti stand up fellépés-összejövetel vasárnap a Sohoban. Megkérdeztem az időpontot és a helyszínt. Eljössz? – nézett rám. Aham, érdekel kíváncsi vagyok – feleltem.
Akkor vasárnap találkozunk és elváltunk.

Így esett az meg, hogy véletlen vasárnap 7:30-kor dolgom akadt a Sohoban. Betoppantam a helyszínként szolgáló pubba, s az totál üres volt. Odamentem a pultos úrhoz megkérdezni, hogy van –e itt ma stand up összejövetel. „Hát azt neked nem mondhatom meg” – mosolyogva. Nem jó poén, nyilván levágta az arcomról a reakciómat. Na szóval, ott egy ajtó, az vezet a külön helyiségbe, ott lesz ma este – csak elmondta.
Az ajtó mögött egy lépcsőn kellett felfelé mennem és már láttam is a termet. Egy srác állt a bejáratánál. Helló, egy ausztrál ismerősöm is fellép ma itt – bizonytalanul. Ja, igen ott van XY. Odamentem hozzá. Kicsit le volt döbbenve. Nem hitte el, hogy amit pénteken beígértem, betartom.

Egyébként nem az ausztrál srác miatt voltam kíváncsi erre az estére, hanem maga a lehetőség mozgatott. Most egy ilyen találkozóra hogyan én milyen indokkal, vagy csak úgy egyedül hogyan toppannék be. Így viszont, hogy ismerek valakit és meg voltam hívva, lehetőséget kaptam, hogy belelássak egy amatőr, stand up kedvelő kis közösségbe.

Kb 25 ember jött össze, akikből 12-en fel is léptek. Mindenki kapott egy 3-5 percet, hogy előadja a kis monológját, majd fél óránként szünet volt. Egy srác, gondolom ő volt az esemény szervezője, meg mindenkit felkonferált valami kis dumával, plusz 10 perces szünetek után improvizáló táncot lejtett zenékre. A mozgása hasonlított Charlie Chaplinre. Lehet, hogy amúgy pont őt akarta imitálni.

A fellépők között volt, akin látszott, hogy baromira izgul. A kézremegést, vagy hirtelen izzadást lehetett megfigyelni De voltak olyanok is, akiket még hallgattam volna hosszabban is és elég profin stand upoltak.
Az egyik úron bársony anyagú bordó cipő volt, valamint csipkés fekete póló. Azzal kezdte a dumáját, hogy olykor melegnek nézik. Nem meglepő, az öltözködéséből kiindulva.
Nagyon tetszett, hogy mindenki egyéniség volt. Nem volt két egyforma hajú, ruhájú, magasságú, stílusú ember az estén. Ugyanez az egyéniség a fellépésükben is megmutatkozott. Jó volt elnézni őket, jó volt megbizonyosodni újra, hogy Londonban mennyire színes.

Az este legjobb fellépője egy fekete srác lett, neki drukkoltam én is. Maga az, ahogy csak kiállt elénk, már jól mutatott. Anélkül, hogy megszólalt volna már szimpatikus volt, s piszok jó poénjai is voltak.
Elmesélte, hogy az ITV-nél dolgozik egy produkcióban szövegíróként. Onnan hozott vicces szitukat az estére. Megtudtam, hogy Tottenham (rossz hírű) városrészben nőtt fel, aminek „exportcikke” a rablás, késelés. De legaljább elfogadhatóak az albérletárak és ezt az egyet szerette a környékben (LOOL)
Az ő poénjainak megértéséhez egy pici előtudás kellett a londoni életből.

Tök élveztem a véletlen estémet. Köszönöm a pénteken megismert új ausztrál ismerősömnek. Aki egyébként nekem nem jön be cseppet sem, mint pasi. Sőt, Facebook profilja alapján, ha pénteken nem szólít le, az életben nem álltam volna vele szóba. Mióta vicces egy nyelvöltögetős, kapd be mutogatós kép főképként egy 30 éves pasinak? Szerintem botrányos. Erre még rádob, hogy van olyan feltöltött képe, amin egy felfújt guminő van. Hát, nekem ez a színvonal nem. (De ez majd legyen ez egy másik cikk)

Szeretem Londonban a véletleneket!

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s