A gyerek viselkedés menedzsment – Kezdő lépések

A hétvégén találkoztam egy ismerősömmel, aki érdeklődött, hogy még mindig annál a szörnyű családnál dolgozom-e.
Köszönöm neki, hogy követi blogomat. Illetve még február végén mások is kérdezték, hogy áll a helyzet.

Amilyen gyorsan összejött ez az állás, na, olyan nehezen akar jönni egy másik állás, amire igent akarok mondani. Én teljes napokat keresek, nem csak reggel és esti órákban dolgozni, s ezzel máris szűkölt a kör. Az ügynökség egy tucat munkát mondott, amikben csak délután kellett volna 5-6 órát dolgozni. Ez így nem elég, s főleg nem akarok minden hétköznap este 8-kor végezni.
Megragadtam hát a mostani borzalmas kölyköknél, s a hónapok meg túl gyorsan telnek.

Szabó Pétert követem Facebookon. Szabó Péter egyik kis videójában említi, hogy amit nehézségnek hiszünk, az tulajdonképpen csak egy nevelés az élettől, amiből a legjobbat kell kihoznunk. Szöget ütött a fejemben, hogy akkor hozzunk ki valamit ebből a családból a javamra.
Tavaly elvégeztem az elsősegély képzést egy suliban, s ott akadt kezembe a szórólap, hogy ’Gyerek viselkedés menedzsment’ tréninget is tartanak ugyanitt. A weboldalukra felnézve láttam, hogy február végére van meghirdetve egy ilyen képzés.
Rövid gondolkozást követően foglaltam a helyem. Valamit csak tanulok ott, ami segíthet – ennyit vártam. Ártani meg biztos nem árt majd – ebben biztos voltam.


Ez a gyerek viselkedés menedzsment képzés a legjobb döntés volt, amit mostanság hozhattam. Az oktatást egy profi hölgy tartotta, aki könyvet is írt a témában, valamint családterapeutaként dolgozik. Illetve iskolákhoz is kijár viselkedészavaros gyerekkel foglalkozni + megoldani a felmerülő helyzetek.
Tudta miről beszél és 20 éves tapasztalattal a háta mögött nagyon jókat mondott. Saját kútfőből hozott fel olyan példákat, amikhez nekem is volt szerencsém az elmúlt hónapokban.

Az egynapos képzés életmentő volt számomra, ha fogalmazhatok így. A nap végén az oktató könyvét is megvettem, ami a elhangzottakhoz egy mélyebb megértést és kiegészítő információk tartalmaz.

A „trükk” abból áll, hogy ugyanazt kell mondani a gyereknek, csak máshogy. A tartalom nem, csak a fogalmazás változik. Ennyi elég is ahhoz, hogy a gyerekből más reakciót váltson ki ugyanazon helyzet. Ezek az első lépések.

Nézzünk is példákat, hiszen ezt kérdezték hétvégén is tőlem.
– A Te helyett jobban hallgatnak a gyerekek, ha a Mi megfogalmazást használjuk.

El kell készülnöd. Meg kell írnod a házid. Fürdened kell stb. A Te megfogalmazást személyes felszólásnak vagy mutogatásnak érik meg a gyerekek, s valaki csak ezért makacsolja meg magát és mond nemet.
El kell készülnünk. Meg kell írnunk a házit. Meg kell fürödnünk mondatok azért jobbak, mert így a gyerek egy csapatban érzi magát.
Lehet, furcsán hangzik, de elkezdem azonnal használni, s nálam mükődik.
Minden létező megfogalmazásban, még ha tartalmilag kicsit helytelen is a Mi formát használom.
Ugyanez vonatkozik akkor is, ha valami rosszat csináltak. Nem mondom, hogy Te nem viselkednél, hanem Mi nem viselkedtünk. Így nem egymagát érzi lecseszve a gyerek, s könnyebben éli meg, mégis tudja, hogy vétkes volt.
– A gyerekek szeretnek okosnak mutatkozni. Ha lehet, többet kérdezem őket. Pl. mi következik most? Mit szoktunk suli után csinálni? Ilyenkor magától mondja, hogy házit írni, vacsorázni, fürödni. Mivel ő mondja ki, nem én, így nem érzi úgy, hogy rá akarnám erőltetni. Plusz meg lehet dicsérni, hogy de jól emlékezel mindenre, ami meg jól esik nekik – ettől motiváltabbak lesznek.
Nálam ez is alakul, szépen reagálnak a kérdéseknél.
– Nagyon figyelni kell a dicséret milyenségére. A gyerekek akkor kell megdicsérni, ha tényleg jót tett. Napi minimum 10x specifikusan kell dicsérni. Például suli után nem lebodja a kabátját, hanem felakasztja, mert pont olyanja volt. Azonnal dicsérni kell, kihangsúlyozni, hogy ez mennyire szép volt.
Vagy leült enni az asztalhoz normálisan véletlen, azonnal mondom, hogy milyen felnőttesen és ügyesen eszel ma.
Minden egyes apró szitu, amikor tényleg valami jó történik, ki kell emelni. Így adunk a gyereknek folyamatosan megerősítést/emlékeztetést, mikor tettek jót és ezzel még jobban ösztönözve érzik magukat a jóra.  
Működik. A kislány már van, hogy előre illedelmesen kérdez mostanában, mielőtt belevetné magát. Pénteken megkérdezte, hogy ki mehet-e a hátsó kis kertrészbe. Korábban csak magától nyitotta az ajtót és kirontott szó nélkül. A pozitív visszacsatolásoktól/dicséretektől udvariasabbá vált.   

Nyilván baromi nehéz a fenti szitukat a élesben alkalmazni. Gyakorlatilag minden egyes mondatot át kell gondolnom, mielőtt kimondom, hogy jól fogalmaztam –e meg a fenti szabályoknak megfelelően. Vagy  el kell döntenem, mikor kérdezzek közlés helyett. Még nem vagyok annyira rutinos benne, de igyekszem. Türelem, türelem nagyon kell még. Illetve a pozitív meglátás, amikor észre veszem valamiben a makrónyi javulást. Mert javulás történik, csak csiga lassú tempóban.

De természetesen továbbra is megeshet, hogy valamelyik nap kihúzzák a gyufát végleg és bemondom az unalmast, nem érdekel, mi lesz alapon. Fejben már 3x voltam úgy, hogy most fejeztem be, aztán utána mindig jött egy jobb pillanat.

Amit az egész cikkből ki akartam hozni az annyi, hogy fejlesztem magam. Önképzést csinálok, hogyan lehetnék jobb nanny viselkedés szabályozásban. A portfólióm bővül és eskü, egyre nagyobb önbizalmam van.

U.i.: Ha van érdeklődés, még írok cikket a kezdő lépések utáni következő lépésekről. 

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s