Karácsony Honolulu: Emlékek

2,5 hónapja értem vissza Honoluluból és még nem fogtam fel, hogy ott jártam.
Annyira hihetetlen mai napig, olyan meseszerű az egész.

Tavaly egészen szeptember közepéig nem is gondoltam volna, hogy a Karácsonyt Hawaiion fogom tölteni. Aztán jött egy hirtelen ihlet és gondolkodás nélkül jegyet vásároltam munka közben a mobilomról. A gyerekek iskola után mesét néztek, én meg a konyhában „lekötöttem” magam.

Ahogy közeledett a nap, azon kaptam magam, hogy másra sem tudok gondolni. Én már november óta gondolatban a messzi szigeten sétáltam. Aztán ideért az indulás napja. Sose voltam higgadtabb. Gyerünk, fel a repülőre. Majd 10 órán belül érkezés volt San Franciscoba, beléptettek az országba. Terminált váltottam és a helyközi járattal meg sem álltam Hawaiig.
Csípjen meg valaki! Megérkeztem, sikeresen landoltam. Kabátomat levettem, elvégre is megjöttem a nyárba.

A múlt héten új ismerősömmel beszélgettem, s ő megállapította, hogy nekem nincs veszély érzetem. Egyedül képes voltam elmenni a világ másik végébe…hát nem félek én?
Én akkor még nem is említettem ismerősömnek, hogy július 14-én volt szerencsém Nizzában tartózkodnom a parton.
Veszélyérzet? Egy percig sem féltem, hogy ismét egyedül utazom Nizza után.
Szeretettel voltam mindenki felé, képzeletben hintettem a csillámport mindenkire. Mindenkivel nagyon kedves voltam, mosolyogtam. Vittem magammal az életszeretet, s nem féltem.
Nem lehet félelemben élni.

Anyum is aggódott sokat, hogy Hawaiion tekeregtem egyedül. „Mert annyi rosszat hall manapság az ember” – mondta. Akkor épp itt az idő, hogy ne kapcsold be a TV-t és ne nézz soha többé híradót – írtam anyukámnak. Minden nap lelőnek valakit, minden nap valaki így-úgy meghal, árvíz van, éhínség stb. Nem kell ahhoz TV, hogy felsoroljak egy csomó negatív hírt. Inkább elkerülöm a felesleges traktálást.
Anyummal mikor ezt beszéltük telefonon, hát megeresztettem egy mosolyt azért.
Komolyan! Ne butáskodj már! A pénzem élveztem, nyár volt. Jókat ettem, nagyokat sétáltam. Annyi új élmény ért, mint máskor hónapok alatt. Soha jobban nem voltam. Nem aggódhatsz azon, hogy nem-e éppen kinyírnak.
Ha el kell menni, akkor el kell menni. Én nem a veszélyt kerestem! (Nem hátizsákos turista voltam Indiában – mert az szerintem is kicsit neccesebb lenne)

A Honolulu nyaralás eddigi életem legjobb nyaralása volt. Észrevettem, ahogy egyre többet utazom egyedül, egyre nagyobb tapasztalom lesz, s egyre jobban és tartalmasabban kihasználom az időmet. Már Nizzás nyaraláskor is éreztem, hogy na, most értem meg igazán a szingli utakra.
Karácsonykor minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Egyetlen porszem sem került a „gépezetbe”. Sőt, voltak napok, amikre semmi ötletem sem volt, mert spontán akartam valamit helyben. Így jött be a képbe a tengeralattjáró túra és az óceánparti sétatúra is.

Köszönök mindent minden embernek, akivel csak találkoztam. Köszönöm a színvonalas szolgáltatást a Virgin Atlanticnak. Köszönöm az ázsiai hölgynek a szigeten az Uber utaztatást. Köszönöm a pincéreknek, bárosoknak a munkájukat, akik a vendéglátóhelyeken kiszolgáltak. Köszönöm a random szobatársak a hostel élményt. Köszönöm a fiatal srácoknak a barátságosságukat és professzionalizmusukat a tengeralattjáró túrán. Köszönöm a fiatal és közvetlen srácnak a biztonságos vezetést, aki kivitt reptérre, a helikopter túrára.
Köszönöm az amerikai párnak, hogy maguk ajánlották fel, készítenek rólam képet.
Köszönöm annak a másik szőke amerikai hölgynek is, aki szintén felajánlotta, hogy készít képet. Köszönöm a pitás ételárusító busznak, hogy hűs itallal és étellel elláttak a forróságban séta során. Köszönöm a random beszélgetésekért.
Köszönöm annak az úrnak, aki lelkesen és nagydumásan árulta a Diamond Monumenten az oklevelet.
Köszönöm annak a fekete hölgynek, aki Los Angelesben a helyi busszal bevitt január elsején a belvárosba. Köszönöm a Starbucksos hölgynek, hogy január 1-én reggel 8-kor barátságosan kiszolgált a Hírességek sétányánál. 
Köszönöm mindenkinek, aki békével elhaladt mellettem bárhol a karácsonyi nyaralás alatt.
A sort holnapig írhatnám.

És köszönöm az életnek, hogy megadta a lehetőséget.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s