London és távolságok

Pénteken a Vujity Tvrtko előadás után az új ismerősömmel sétáltam még egy picit. Beszélgettünk a londoni életről. Jó más álláspontját is hallani a városról. Egy dologban nagyon egyet értettünk: London átértékeli a távolságot és utazásra szánt időt az életünkben.
Hogy is értem ezt?

Magyarországon belül Fehérváron éltem és évente egyszer, maximum kétszer utaztam fel a fővárosba, mert „messze van”. Ja, Fehérvár végén laktam, ahol még pont megállt a Pestre menő busz és az M7-en haladva dugó nélkül 50 perc alatt fel is tudott érni a Petőfi hídhoz. De messze volt.
Aztán Székesfehérvár nem egy nagyváros önmagában, a busz hétvégén 20 perc alatt berongyol a külvárosból a belvárosba, mégis a város másik végén élő ismerőseimet távolinak éreztem, s ritkán találkoztunk. (Szégyenletes részemről)

Bekerültem Londonba. A 6-os zónában éltem több, mint egy évig. A legközelebbi vonatmegálló 15 percre volt busszal, a legközelebbi metrómegálló 30 percre volt busszal. A belvárosba csúcsidőben 1 óra 20 perc alatt értem be leghamarabb. És heti többször jártam a belvárosba.
Hoppá ugye! Ennyi erővel anno Budapestre is járhattam volna heti kétszer munka mellett is, mert időben bőven ott voltam.

Na és a sétálás. Fehérváron 3 megállóért felszállunk a buszra, ami 15-20 perc gyalog. Londonban meg ha fél órát kell sétálnom az már nagyon közel van és boldogan lesétálom, hogy csak fél óra.
Nem is értem, miért használtam én a buszt.
A középiskola, ahova jártam egy 35 percre volt bicóval a házunktól, de az messzinek számított, így nem bicikliztem. Londonban, ha valami 30 percre van biciklivel, az csak a szomszédság.
Ha 25 percre van valami rollerrel az meg semmi.

Londoni mértékegységekben: 15-20 perces sétáért nem buszozunk, 30 percre valami biciklivel közel van, 2 metrómegállónyi távolság meg semmi.
Ha meg egy órát kell utazni a belvárosig, akár naponta munkába, még oké.

Idén januárban otthon jártam, s ismerősöm a Kodály köröndhöz lakik közel. Mikor mentünk a Városligetbe, mondtam, hogy de jó, itt van mellettünk. Egy rövid séta!
Ismerősöm meg: „Felejsd el, ott a kisföldalatti, nem sétálok”. Ugye most csak hülyéskedsz, néztem nagyot. 2015-ben az Állatkertből lesétáltam a Parlamenthez röhögve, nem távolság.
Pest belvárosa nagyon baráti méretű. BKV bérletet mai szemmel tutira nem vennék, ha Kodály Köröndnél élnék és közel lenne a munkahelyem is.

Most pénteken az ismerősöm örömömmel ecsetelte, hogy Pesten mennyit fog majd csatangolni és rövid távokra biztosan lecseréli a buszt a lábbuszra. Na, már ezért megérte akkor egy kis londoni élettapasztalat – magamban nyugtáztam.

Én tényleg örülök, ha csak 45 percet kell A-ból B-be utaznom városon belül, az jónak számít 🙂