Helyzetjelentés: Munka

babysittingJanuár 22-én volt két hónapja, hogy elkezdtem dolgozni a mostani munkaadó családomnak. És pontosan január 20-án emeltem fel a telefont és felhívtam a közvetítő ügynökséget, hogy mik a kilátásaim, ha nem vagyok boldog és itt akarom hagyni a családot.

Folytassuk valahol ott, hogy decemberben járunk, s a katasztrofális hetek egymást követték. Először azon agyaltam, hogy lehet, én nem csinálok valamit jól. Elkezdtem random gyereknevelési weboldalat nézni, youtube-n meg a Super nanny adásait követni. És hamar kibújt a szög a zsákból, rájöttem, hogy a családban nincs fegyelmezés. A gyerek bármit tesz, nincs következménye annak.
Aztán a suliból megismertem egy másik nannyt, aki ismerte a család korábbi nannyjét is. Nem kezdtem el neki panaszkodni, pedig tudott volna ömleni belőlem az áradat. Ő adta meg a végső „felvilágosodást”. Kimondta, hogy a korábbi lánytól hallott ezt-azt, nincs fegyelmezés mai napig ugye?

Pontosan! Valaki hangosan kimondta helyettem, ott értettem meg igazán, hogy dolgozhatok én ennek a családnak 1-2 évet is, a gyerekek viselkedésében nem lesz jelentős változás. Nem az én hibámból, nem én vagyok az okozója, hanem mert a szülők a születésüktől fogva nem alkalmaznak következményekkel járó nevelést.
Vagyis semmi értelme itt szenvednem a kölykökkel még hónapokig, nem fogom megváltani a világot, mert a szülőknek kéne először elindulni jó irányba.
Ez volt az a nap, hogy megértettem, én csak fizetett „majom” leszek itt amíg.

A fegyelmezés hiánya
A gyerek kitépi a gyakorló füzetéből a házi feladatot, akkor kitépte. Majd újra írjuk, mert hát nem nehéz újra írni, nem? Majd megírja később, most nem olyan a kedve.

Erre mondtam anyukának, hogy fogadok, nem fogja megírni később sem. „De én bízom a gyerekemben, már nagylány”. Újra írtam a matek példákat, azt filctollal szétfirkálta a gyerek. És ezek után még anyuka halál türelemmel leült és ő maga is újra írta harmadszorra azt. A gyereknek pedig még csak elnézést sem kellett kérnie, hogy a) kétszer nem fogadott szót b) kétszer megsemmisítette a házit.

Nem ízlik a vacsora. Nem gond, ha direkt belekóstol a gyerek majd látványos öklendezések közepette az asztalra köpi előtted. Hát, nem ízlett neki, semmi gond. Mindjárt csinálok neki valami mást, van még kaja a hűtőben.
Az este eredménye az lett, hogy tojásrántotta, rizs, húsgombóc és tészta is landolt a szemetesben. Ha éppen aznap semmi sem volt a gyerek kedvére, akkor ez egy ilyen nap.
Nem kell elnézést kérnie mert direkt öklendezett, mert ma semmi sem ízlett neki. Mi az a kis kaja, ami a szemétben landolt.

Vacsora után fürödni kéne. Ohh, de ma a 8 évesnek nincs kedve fürdeni. Akkor találjunk ki valamit, hogy ő méltósága megfürödjön. „Ha megfürdesz, akkor nézhetsz a tabletemen youtube-t. Mi szólsz hozzá?” Engedjük már meg a 8 évesnek, hogy feltételek szabjon, miért hajlandó csak lefürödni. Joga van hozzá.

Fürdés után előbb utóbb eljön a fekvés ideje, de a gyerekek közlik, hogy nem fekszenek le. A 8 éves azt mondja, hogy utállak. Hát csak érzelemkitörései vannak, elnézzük neki. Vagy éppen olyanja van, megdobál pár könyvvel, s elnézést sem kell mondani. Majd megengedjük neki, hogy játsszon még és zenét hallgasson, hátha az segít elvonni a figyelmét.

A szülők olyan nevelést tolnak, hogy kompromisszumokat kötnek folyton, amiben a feltételeket a gyerekek szabják meg. És elnézést nem kell kérni soha, semmiért.

És ezek után csodálkozunk, hogy voltak olyan időszakok, mikor semmilyen feltétellel nem írt házit a gyerek, s 4. osztályban a 3.-as matekot sem tudja. Egy év lemaradása van az osztálytársaihoz képest. Ha nem gyakorolja, nem figyelve gyakorolja, nem fog megragadni a szorzótábla a fejében.
A poén már csak annyi, hogy itt nem buktatnak meg senkit, s a szülők a magániskoláért több mint 5000 fontot fizetnek 4 havonta a 8 éves után.

Mikor eljövök és becsukom magam mögött az ajtót, ennyit mondok mindig magamban: „HOGY NEM SZÉGYELLIK MAGUKAT”. Értelmiségi, magas beosztásban dolgozó szülők és otthon meg pincsik.

Mostanában voltak olyanok is, hogy az anyuka kijelentette, nem gyakorol eleget matekból a gyerek. Örülök, ha kétszer 10 példát valahogy nagy nehezen megír, bocsi.
Magamban: Ha nem tetszik, próbálkozz te vele hétvégén és ha majd veled megcsinál 50 gyakorló példát, na akkor izélgess, hogy velem miért nem. Azt várják néha tőlem, hogy olyat megcsináljon a gyerek, amit velük se.
FEGYELMEZÉS HIÁNYA, ti már 8 éve átadtátok az irányítást a lányotoknak, mit vártok tőlem 2 hónap alatt?! Botrány!

Érődtek a dolgok szépen magamban, kimondtam végül, hogy tovább szeretnék állni.
Pont olyan napon hívtam az ügynökséget, hogy rossz lelki passzban voltam és nagyon kitálaltam a családról. Udvariatlanok, szófogadatlanok a gyerekek, hülyéznek, ha olyanjuk van. A takarodj kifejezés is elég gyakori stb. stb. A hölgy a vonal túlsó végén annyi tudott erre hebegni, hogy ez elég csúnya viselkedés. Legalább egyetértünk.

A családnál egyébként az anyuka mindent tud. Én este beszámolok arról, hogy ment a nap, hogy (nem) írtunk házit, ha lehülyéztek, azt is elmondom. És az anyuka egyáltalán nem akad ki.
Sőt az elején, még decemberben egy SMS-ben írta „Velünk sem szokott kedves lenni a lányunk”.
Legyetek büszkék magatokra!

Összegezve:
– legfinnyásabb
– legszófogadatlanabb
– leglustább (ha háziról van szó)
– legjobban kinyalt seggű (szülők által)
– legudvariatlanabb kölykök ők az 5,5 éves tapasztalataim alapján.

A helyzeten még annyiból jó, hogy az anyuka eddig semmilyen jelét nem mutatta, hogy ő elégedetlen velem. Én akarok továbbállni, s még nem mondtam fel. Nem sürgős, nem x időben belül kell új hely.
És persze roppant finnyás lettem közben, a héten volt két interjúm, s egyik sem tetszett. Most már az álomcsaládra hajtok, ha van ilyen. Nem akarok nagy sz*rból kisebbe kerülni, annak nem lenne értelme. Kivárok. A „katonai kiképzést” végigcsinálom. Ha, ezek kölykök nem készítek ki, akkor soha senki sem fog már az életben.

Az elmúlt 2 hónapban intenzívebb élményben volt részem, mint valaha.
A Lesz*rom tablettát képzeletben többször bevettem, ezt csak úgy lehet csinálni, hogy érzelmileg nem bonyolódik bele az ember.

Advertisements

Helyzetjelentés: Munka” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Bogcsi szerint:

    Uhhh… hát le a kalappal. Talán annyiban vagy szerencsés, hogy ők nem az első vagy második család. A tapasztalat most biztos sokat tesz ahhoz, hogy be tudod venni azt a bizonyos tablettát. / Én magam is tapasztalt vagyok gyermekekkel való munkában, de épp múlt héten történt olyan dolog, ami még nálam is nyitogatta a bicskát. Egy szintén 8 éves múlt gyerek… Persze nem őt okolom, a szülőt. 16.30ra volt időpontja. 16.15kor kimenet tőlem valaki. Kinéztem, láttam ott ülnek, de még rajtuk kívül kerestem egy kislányt. Vissza léptem a rendelőbe, mondtam a lányoknak, hogy kérjék el a papírokat, adatokat, egy percre hátra szaladok. Mire indulok ki, az ajtón a hölgy jönne befelé a gyerekkel. Nekem jön. Mondtam egy kicsi türelmet kérünk.( Nem is szólítottuk egyébként.) Hátra mentem, mosdóba, aztán gyors vissza. Mire visszatértem asszisztens már mondta neki, hogy anyuka fennhangon: akkor még órákig itt fogunk ülni? …. No komment. Egyedül ültek az egész váróban. Bejönnek, 16.20kor kb, megbeszéljük amit még kell… az se egyszerű. Kezelést nem kérnek, majd vissza jönnek, rákészülnek… Ok. Már rájuk hagytam. Kisfiút biztatom, matricát kap…stb. És akkor felnéz rám: És az igaz, hogy azért nem jöhettünk be, mert TE elmenTÉL valahová? Ekkor volt 16.29 !!! Ugye gyerek ezt nem kitalálta, rögtön tudtam hogy anyuka mondhatta. És akkor hogy ne szólj vissza a gyereket bántva!? Na mondom: Tudod a munkahely nekem olyan, mint Neked az iskola. Te két óra közt mehetsz szünetre, én két munka közt megyek ki, inni egy pohár vizet, mosdóba vagy csak levegőt venni…. de most pisilni voltam, mert a fogorvos is ember és kell neki… És pontosan most van 16.30, most volna az időpontod, de már előbb kész vagytok és indulhattok is. * Hát nem jellemző rám semmi féle kiiktatás. De ne haragudjon már a világ, erre neveljük a gyerekeket!? Én, én, én. Azonnal mindenki haptákba álljon ha meglát… Hogy semmi se legyen jó… Hogy a másik ember tisztelete nulla. Hát én sokat láttam már, de van hogy kiakad a biztosíték. Főleg hogy én magam birka türelemmel ülök órákat orvosi várókban. Legutóbbi háziorvosi vizsgálatra várva 3 órát lázas betegen. … Ja igen, úgy hogy a doki nem értette, miért nem kopogtam be, soron kívül bármikor fogadnak. Mert nincs pofám! Mert türelmet tanultam.

    • Hanna szerint:

      Otthon is vannak bajok. Minimum annyit kellett volna tenniük, hogy kedvesen rákérdeznek, ha nincs előttük senki már, előbb szólítják.e esetleg őket.
      Felnevelünk egy türelmetlen, udvariatlan Most azonnal akarom generációt.

      • Bogcsi szerint:

        Hát igen. És mondanom sem kell, amikor megérkezett sapkát, sálat le se vett… Rengetegszer úgy kell szólni, hogy vetkőzzön le, készítse elő a papírokat… Jönnek be nyakig beöltözve, és kotorásznak a feneketlen bugyrok mélyén a papírok után… Volt már hogy szó szerint ki kellett mondani, hogy véres minden, takarítás van, tessék kinn picit várni… De a csúcs, amikor valaki kinntről bekopog, dolgozunk ugye, erre mobil telefonon felhívja a vezetékes telefonunkat egy perc múlva, hogy van -e rendelés… És magyarázd még meg hogy ez négy kezes munka és van hogy nem tudok ajtót nyitni, se telefonozni, de az asszisztens se, mert ott áll és adogat. Ha negyed vagy fél órát nem lenne mozgás, vagy csak beszélgetés hallatszana ki. És akkor még ezek csak egy-egy példák… Legutóbbi egyik esetben kolléganőm kérdezi időpont nélkül délben beeső ambulánst, evett-e a gyerek. Válasz: nem. Reggeli? Nem. Ivott? Szülő: Ittál ma már!? A 9 évesnek. (!!!) Takarítás van amúgy is, ott a takarító. Kolléganőm mondta sarki boltban vegyenek 1 kiflit , igyon mellé gyümölcs levet. Szülő: Gyere fiam, a néni minden áron meg akar etetni… Utána én láttam el végül. Napok óta panasza volt a gyereknek és hőemelkedése is volt…. Biztos jót tett neki hogy nem evett nem ivott fél nap. Küldtem gyerek orvoshoz. Másnap fél háromkor délután, szintén időpont nélküli, “csak nézzen rá” eset, persze tenni is kellett… Gyerek 6 éves múlt. Fél háromkor még aznap nem evett… No comment. És tényleg nem tudom megérteni az ilyen embereket. Alapvető napirend nulla… Aki jót akar az hülye. Ami nem úgy van ahogy elképzeltem, az duzzogás… Minden azonnal legyen már meg. Ha ez a generáció felnő, akinek a szülei nem adnak keretet az élet alapvető elvi, morális és gyakorlati terén sem, nem tudom mi lesz a világgal.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s