Karácsony Honolulu: Kellemes vacsora

Képtalálat a következőre: „yard house honolulu”Most értem vissza a szállásra, s ma este olyan kis kellemesen alakult, hogy úgy gondoltam megosztom.
Egy korábbi bejegyzésben írtam, hogy a solo turistáskodás nagy hátránya ’mit kezdj magaddal este’ dolog. Az elmúlt napokban úgy voltam, hogy jó lesz, ha most már ezen is túllépek és igen is kimozdulok egyedül, nem törődve semmivel.

Délután egy nagy sétát követően lezuhanyoztam, kicsit kipofoztam magam, bár sminkelni lusta voltam. Nem szépségversenyre indulok, nem számít. Felvettem a cuki tarka-barka csőszoknyámat a sárga toppommal. Indulás előtt egy mosolyt küldtem a tükörképemnek.
Belevetettem magam az esti forgatagba. Vacsorázni indultam, s már korábban kinéztem egy pub&éttermet. Na, akkor most. Odasétáltam a bejárathoz és megkérdeztem, hogy milyen hosszú a várakozási idő. „Ha egyedül vagy, menj be és keress helyet a bárpulton”. Köszi, már segítek is magamon. Beléptem, körbesétáltam a bárpultot és nem igen találtam szabad helyet. Illetve egy úr mellett, úgy tűnt, üres egy szék. „Elnézést, jó estét. Szabad ez a hely?” „Tied, ülj le”.
Hmm, alakulunk. Szóval helyet foglaltam egy 40 körüli úr mellett, aki azonnal megkérdezte, hogy honnan vagyok, hány napos vakáció stb.stb. Azonnal elgondolkoztam, hogy ez az úr, hogy a csudába van egyedül. A++ kategóriás, nagyon sármos csávó volt, aki tudta is magáról, hogy milyen adottságai vannak. Plusz nekem jómódúnak tűnt, egy Lamborghini kocsikulcsot képzeltem el a kezében, de azon sem lepődtem volna meg, ha egy kis jachtja is lenne. Annyit megtudtam róla, hogy francia és ide kitelepült Hawaii-ra. Tuti, hogy valamiben üzletel, látszott rajta, hogy van pénze. Elegáns és kifinomult megjelenése volt, fogadni mernék, hogy kozmetikushoz is jár.

Én már itt élveztem a helyzetet. Jobbomon egy olyan pasival, akiért sok nő rohanna és még beszélget is velem. A pubban mindenféle sör kapható volt, hálisten Guinnesss is. Jöhet is az a Guinness, akarom!
A pultos és kiszolgáló hölgyet Dawn-nak hívták, aki megérte a pénzét és remélem megfizetik (vagy sok borravalót kap). A 30-as éveit taposhatja, nekem úgy tűnt, s vérprofin dolgozott. Igazi szuper vendéglátós, akinek mindenki felé volt egy széles – bájos mosolya.

És én meg ott ültem a bárpultban az A++ csávó mellett és figyeltem a többi vendéget. Köszönetet mondtam, hogy újabb mérföldkőhöz érkeztem…már egyedül is, idegen országban is beülök tuti kis helyekre! Ezt is megértük. „Kislány, most már nő lettél” – képzeletben megveregettem a vállam.
A pult túloldalán két B-s csaj iszogatott, ők jól ki voltak kenve. Én meg titokban már számoltam a perceket, mikor megy oda egy pasi hozzájuk, mert biztosra vettem, hogy valaki oda fog menni hozzájuk. Bingó! Szinte pillanatok alatt kaptak egy kisebb férfitársaságot a nyakukba.  Hogy milyen egyszerű ismerkedni!, miért nem élek vele? Semmi mást nem kell tenni, mint egy színvonalasabb helyet kinézni és beülni a bárba. Egy két koktél meg amúgy is megoldja az ember nyelvét.

Közben rendeltem ételt is. Egy csipetnyi vodkával meghintett paradicsomszószos rákos tésztát. Ide vele! Viszonylag hamar kihozták. Próbáltam szépen enni, nagyon szépen enni. Istenem, ez a kaja nagyon ott volt! Jamie Oliver figyelmét felhívnám rá, hogy vegye be a londoni éttermek kínálatába. Magamban üdvözöltem a szakácsokat a konyhán és szimpátiát éreztem velük a teltház és „diliház” miatt.  

Minden percét élveztem a mai esti vacsorának. Nem győztem hálás lenni, amiért megtehetem ezt, s amiért ilyen kellemesen telik az idő.

A macsó férfi meg elfogyasztotta a desszertjét, s azt mondta, hogy egy barátjával lett volna találkozója, aki végül nem jön el. Én a barát szó alatt egy A++ nőt képzeltem el, aki ma este bepalizta őt  – a fantáziám dolgozott.
Messze van a szállásod kérdezte? Nem – feleltem. Én itt vagyok egy háztömbnyire – mondta. Esti program? Semmi – tök őszintén bevallottam. Nekem se! – megyek és alszom, folytatta.  
Boldog Új évet! – zártam. Neked is, köszi.
Baromi lazán „odadobta” a bankkártyáját Dawn-nek, aláírta a bizonylatot és már ott sem volt.
Bár nyilván fogalma sincs róla, de nekem sokat adott az, hogy beszélgettünk picit.

Végre, kellett ez a vacsora. Már el is határoztam, hogy a Sheraton Hotel bárját is csekkolni fogom, Lonely Planet szerint tuti esti hely.

Advertisements

Karácsony Honolulu: Kellemes vacsora” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s