Adventi történetek I.

karacsonyi-mesekA Magyar Bloggerek és Blogkedvelők csoportban (MBBK) fut most egy karácsonyi játék. Témakörökhöz kapcsolódóan van lehetőségünk hétről hétre egy cikket írni.

Eheti téma: Karácsonyi mesék.

Hol volt, hol nem volt…voltam én egy kicsike lány Fehérváron, aki minden héten templomba járt. Alig vártam, hogy nagyobbacska legyek és szerepelhessek a Pásztorjátékon Karácsonykor. Első években csak csillagtartó szöveg nélküli angyal szerepét játszottam, majd egyre többre pályázhattam. Így lettem végül 4 éven át Mária, az egyik főszereplő.

Nagyon szerettem. November közepétől minden szombaton délután 2 órás próbák voltak, ahol a szereplőgárda jól összekovácsolódott. Sokszor direkt rontottuk el a szövegünket, vagy írtuk át azt, s utána jókat nevettünk a hülyeségünkön. Persze a játékra mindig tökéletesen felkészültünk és komolyan vettük az előadást.
Emlékszem volt egy srác, aki egy pásztort alakított, s egyszerűen elnevette a gyakorlás során magát, de nyilván ezzel csak színt hozott a légkörbe. Voltak állandó tagok is, akik évről évre ugyanabba a szerepbe bújtak, s mindig legyintettek „én még tavalyról emlékszem a szövegemre, felesleges bújnom a forgatókönyvet”.
Az előadásra mindig 24-én délután 3-kor került sor. Minket 1-re berendeltek és még egy utolsó főpróba állt előttünk. Majd az adrenalin kezdett emelkedni bennünk. Végül a szívünk a torkunkban dobogott. Több tucatnyi ember előtt fellépni nem kis dolog volt.
Nekem ez a Pásztorjáték adta meg a karácsonyi hangulatot. Ahogy pedig kinőttem a szereplésből, visszajártam megnézni a többieket.

Mikor pedig pici voltam, tényleg pici, a keresztapukám vitt el a templomba a játékra. Jó is volt, hogy délután pár órát távol voltam, legalább otthon az „angyalok” tudták a karácsonyfát díszíteni nyugodtan. Így egykori nézőből váltam főszereplővé később, avagy felnőtt egy generáció, aminek én is tagja voltam.
Nyilván a mostani szereplők közül már senkit sem ismernék meg, de kíváncsi lennék rájuk. (Én 2007-tel búcsúztam a Mária szerepemtől.) Idén Karácsonykor sem leszek otthon, így ez újra kimarad.

Sajnos anno 2007-ben még nem volt okostelefon, szuper-modern memóriakártyás fényképezőgép sem, így alig van rólam emlék a Pásztorjátékról. Többen videóztak, de azok a régi kazetták ismeretlen családok dobozaiban pihenhetnek a padláson mostanra. De jó lett volna, ha telefonommal kis videóban meg tudtam örökíteni az élményt (vagy Facebook liven bejelentkezni). Na, ez tényleg már álom marad. Az emlék viszont örök.

Bár kizárt, hogy valaki az egykori szereplőgárdából olvassa ezt a cikket, de köszönöm nekik azokat a közös előadásokat, a sok-sok próbával és örömmel töltött órákat.

A Karácsony pedig nem Karácsony enélkül a dal nélkül:

Családi hagyomány családomban, hogy amíg el nem énekeltük közösen a fenti éneket, addig senki sem nyúlhatott a fa alatt elhelyezett ajándékokhoz.


Reklámok

Adventi történetek I.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Bogcsi szerint:

    Milyen szép emlékeket idéztél meg! * A dallam , egy közös pont az karácsony kapcsán. Nálunk sem szabadott az ajándékhoz nyúlni, amíg el nem énekeltük. Ez bennem is megmarad. Kisgyerekként hosszúnak tűnt! * Érzem én, nagyon klassz bejegyzések születnek idén is!

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s