Az új állásom

babysittingAz új állásomban vagyok már. Mielőtt írnék bármit is, talán elmesélem, hogy miért is váltottam. Az előző helyemen a munkaórák nagyon flexibilisek voltak és sokszor az anyuka utolsó pillanatban variált, elegem lett belőle. Másrészről meg az agyam sokszor unatkozott. A gyerekkel jól összeszoktunk, nagyon a kezemre dolgoztak (plusz tudtam mit engedhetek meg magamnak), s mellettük sokszor csak üresjáraton voltam. Untam magam és csak álltam a konyhában, vártam, hogy teljen a munkaidő. Este 6-ra leültettem őket a TV elé, s 7-kor végeztem, addig meg csak ültem a Facebookon. Nyilván jó kis komfortzóna volt, de agyhalál jelei kezdtek mutatkozni.

Októberben határoztam el, hogy regisztrálok egy helyi jó nevű nanny agencyhez, s pont ezzel párhuzamosan felkeltette érdeklődésem egyik állásuk is. Interjúval együtt pályáztam is az adott állásra, amit egy hétre rá meg is kaptam. Innen indultak be a dolgok.

Az új helyen az anyuka sose tagadta, hogy nem az övé London legjobb gyerekei. Sőt, nagyon is mondta, hogy a kislány egy nehéz eset. Mivel pont azonos korú gyerekekre vigyáztam és némi nevelést is alkalmaztam, ezért kaptam meg az állást.
Nagy lendülettel belevetettem magam az új közegbe, s két nap alatt rájöttem, hogy itt nagyobb bajok vannak, mint én az elképzeltem. A gyerekek pofátlanul sokat engedhetnek meg maguknak ahhoz képest, hogy 6 és 8 évesek.
Egy 6 és 8 évest nem szabad egyenrangú partnerként kezelni semmiképpen sem.

Alapvető viselkedési problémák a gyerekekkel
– udvariatlanok

– szófogadatlanok
– szemtelenek
– túl sok joguk van

Az elmúlt héten a leggyakrabban előfordult kifejezések a következőek voltak tőlük
– Ezt és ezt AKAROM (I want this (now))

– Nem érdekel (I dont care)
– Hagyjál békén (Go away)
– Mert azt mondtam (I said so)
Plusz egyszer mondták anyukának, hogy utállak és engem egyszer lehülyéztek.

Hogy mivan? Ja, a gyerekek következmények nélkül mondhatják egy felnőttnek, hogy hülye vagy és utállak. Hát, kicsit elment az a bizonyos ló velük. De nem az ő hibájukból.
Könyörgöm. Egy 6 és 8 évesről van szó, itt nagyjából 3 éves kortól már a nevelés elcsúszott. Mert én annak a híve vagyok, hogy a nem elfogadható helyzeteket a kezdetekkor kell kezelni. Először, mikor mondta, hogy hülye vagy, mondjuk 4 évesen, na ott kellett volna a gyerek grabancát elkapni, de nagyon. Most pedig itt állunk egy 6, 8 évessel és nagyokat hallgatunk, miközben konkrétan semmibe vesznek minket.

Nézzünk pár helyzetet élesben is.
Hazamegyünk az iskolából és megkérem a 8 évest, hogy leckét kéne írnunk. Erre arrogánsan: „I am not going to do my homework” Magyarul közli, hogy ő nem hajlandó házit írni. Én meg szépen megmondtam, hogy ez olyan dolog, hogy akarom – nem akarom, ez általánosan kötelező minden diáknak. Most jön a nem érdekel mondat és megy tovább nyávogás. Új vagyok, szóval ez nem az én hibám. Egyszerűen a szülőkkel szemben el tudják ezt a lapot a játszani, s az apuka meg legyint, hogy akkor jó, ne írd meg a házit.

Az apuka elképzelése, hogy hagyni kell, hogy a gyerek szembesüljön az iskolában a hiányzó házi feladat következményeivel. Egy puccos magánsuliba járnak, fizetnek az oktatásért, miért lenne ebből a gyereknek baja – ezt én mondom. Meg különben is, mi az, hogy egy 8 éves majd eldönti, hogy mikor hajlandó házit írni. Milyen jogon van neki ebbe döntési joga.
Itt nem is csak a kis háziról van szó, hosszútávon kell gondolkozni és a házi egy kötelesség. Vagyis a gyereket tulajdonképpen fiatal kortól készítjük fel az életben előtte álló egyre nagyobb és nagyobb kötelességekre, felelősségre.
Ha már egy 100-ig tartó szorzótáblás gyakorlatra azt mondhatja, hogy nem csinálja meg, mi lesz, ha másodfokú egyenletet kell megoldani? Ha most nem dolgozunk rajta, később még borzalmasabb lesz a lecke megírása. Plusz az alap matematikát mindenkinek pengén illik tudnia. 100-ig szorozni, összeadni és kivonni, az élet legalapvetőbb képessége. Ne már, hogy a 8 éves majd maga szépen megmondja, hogy akarja–e ezt tudni, vagy nem.

A leckeírás – matematika az egyik nagy kihívás délután. Utána következik a helyesírás, ami annyit tesz, hogy minden nap 6 db szót kell kimásolni a gyakorló füzetből. Itt is van nem akaromozás. Banyek, komolyan? Helyesírás…annyira alap, de annyira.
Aztán meg csodálkozunk, hogy a 8 éves a Christmas szót úgy írja, hogy Crismis – nem viccelek, láttam. Vagy a surprise szót, supreis. Majdnem eltalál minden betűt a gyerek, „tényleg”.

Na és a fektetés. Nekem senki se akarja bemesélni, hogy 2 órás mutatvány 2 gyereket lefektetni. Több száz esti ügyelettel, 10 állandó gyerekkel és 5 évvel a hátam mögött már tapasztaltam, hogy a fektetés pikk-pakk dolog is lehet, ha…nyílván úgy állunk a helyzethez és nevelünk.
Az új családnál a 8 évesnek mondjuk, hogy fekvés és utána szöszmötöl, kikel az ágyból és egyebek. Nem. A fekvés az fekvés, maradsz az ágyban, nem kezdesz el ugrálni rajta fél óra múlva. S főleg nem este 10-kor fogócskázunk. Nagy ott a baj, ahol a szülők engedték, hogy így elpofátlanodjanak.

Az apuka ehhez a feketéshez is úgy áll, hogy ha a gyerek nem akar 8-kor feküdni, akkor hagyjuk. Adjuk meg a lehetőséget, hogy lefeküdjön, mikor úgy gondolja.
Erre csak ennyit reagálnék:


Felnőttként döntsünk már a gyerek helyett és ne engedjük, hogy majd 6 és 8 évesen azt felülírják.

Igen, az anyukával már több nagy beszélgetésem is volt. És ő is belátja, hogy az apuka eléggé lágy. Nem baj, hogy lágy, de a gyerekek annyira semmibe veszik, hogy én kérdezném meg, hogy jó-e ez neki. Úgy nem lehet gyereket nevelni, ha az anyuka és az apuka eleve más álláspontot képvisel. Az nem baj, ha van egy dominánsabb és kevésbé dominánsabb szülő, de ugyanazokat a módszerek kell vallaniuk és együtt ugyanúgy eljárniuk azonos szituációkban. Az nem mentség, hogy apukánál ilyenek, nálam olyanok.
És most meg jöttem én, aki ebben a zűrzavarban próbál érvényesülni és tapasztalataim alapján megbirkózni. Nagyon nagy szabadkezet nem kaptam, s az anyuka elve az, hogy a gyerekeket nem lehet a szabadságukban korlátozni nevelés közben. Heeee…nem börtönben tartjuk, vagy kalitkában őket, a 6 és 8 évesnek semmilyen szabadsághoz joga nem korlátozódik azzal, ha megmondjuk nekik a tutit.

Ami engem meg zavar, hogy a gyerekeknek megvan mindenük. Aztán hétvégén moziba viszik őket, vásárolni, színházba, kirándulni stb. Mire fel? Ha nem viselkednek, miért van minden alájuk tolva egy köszönöm nélkül is. Hatalmas hiba!
A Karácsony is jön, én a szülők helyében idén látványosan kevés ajándékot vennék és azzal magyaráznám meg, hogy Santa Claus látta, hogy nem fogadtak szót. De tudom, hogy úgy is az lesz, hogy 30 új vacak lesz a fa alatt és januárban meg kezdődik elölről a harc az akaromozással/nem akaromozással udvariatlanul és akár lehülyézősen is.

Folyt.köv.

Advertisements

Az új állásom” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Bogcsi szerint:

    Big Like! Igen. Az van, hogy kellenek keretek. -Tól -Ig. Anyunál az volt, hogy “nem szólok háromszor” , utáltam akkor, de igaza volt. Aztán már kétszer se kellett. És apu sem könyörgött semmiért. Lehet hogy apu lágyabb volt, de nem engedte azt amit anyu sem. Megvolt az a kerete / határa a dolgoknak, amiben el tudtam gyerekként igazodni. És nálunk ezt a nagynéném, nagyszülők is tartották. Egy szabályrendszer volt, és kész. A gyerekek nem tudják mihez tartani magukat ha ez nincs meg. Van körülöttünk példa, pl. az apuka rászól a gyerekre, hogy álljon le…, az anyuka vagy a nagymama pedig az apukára hogy ne szóljon durván a gyerekre. A gyerek előtt. Azt mondja a gyerek hogy a felsorakoztatott három féle főétel neki nem kell. Sajtos tejfölös tésztát kér. Szülő azt mondja, akkor menj el a hűtőig, vedd ki a sajtot, tejfölt. Kamasz gyerek…, megtudná csinálni. Kivárja míg kiszolgálják, majd a mami megcsinálja. Na nálunk ez úgy volt anno, ha nem kellett volna se a pörkölt,se a rántott hús, se a semmmi, és felálltál az asztaltól, akkor ott vége a történetnek. Vagy elmész tényleg a hűtőig. 15,5 évesen. Senki nem vitte volna utánad a kanapéra a sajtos tejfölös tésztát. És ez csak egy dolog… Amikor átmegyek ikrekre vigyázni, szülők elmondják az 5éveseknek, hogy D.nak mindenben szót fogadni. Én még annyit, hogy azt szabad nálam, amit az anyunál. Elég szigorú a Kriszti barátnőm,… És volt, hogy próbálkozott az egyik. Azt csináltam, ami a normális, megmondtam határozottan, hogy ezt azonnal befejezi. Pont messengeren Kriszta akkor irt, hogy mizu. És azonnal írta, hogy nyugodtan hangosan szóljak rá a gyerekre, ne hagyjam hogy szivasson. Szó szerint ezt írta. Mondtam hogy mertem rászolni, minden Ok. Na de ahol nincs meg a keretek, egy nanny mit kezd… megértelek. 6-8 évesek holnapután kis kamaszok, csak rosszabb lesz… A szülőknek nyűg a fegyelmezés, egyszerűbb rájuk hagyni…De ezek a gyerekek egyszer felnőtté válnak, munkát kell vállalniuk, párkapcsolatot kialakítani… Borzasztó… És akkor te próbálod a szülők fejét rendbe tenni, hogy valami esetleg változzon.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s