Szombat este – búcsú összejövetel

Szombaton egy búcsú találkozóra voltam meghívva. Egy kedves ismerősöm álma volt, hogy az Emirates Airlines légitársaságnál utaskísérő legyen. Megpályázta, elment Londonban az interjúra és kiválasztották. Egy hónapon belül már az Egyesült Arab Emírségekben a hivatalos tréningen fog részt venni. Nagyon sok sikert kívánok Neki! Csak ügyesen és mindig olyan mosolygósan előre, mint ahogy megismertem.

A búcsú estén sokáig gondolkoztam, hogy elmenjek-e. Igazából az ismerősöm kívül senki mást nem ismertem, még csak Facebook alapján sem. Egy tök ismeretlen társaságba csöppenten hát be. A végső döntést az adta, hogy jobb lenne, ha nem mennék? Nem. Csak lemaradnék arról, hogy találkozzam új emberekkel, élettörténetekkel és ki tudja.
Egy pici késéssel sétáltam a megadott pub címére, beléptem és kerestem a társaságot. Szerencsére azonnal kiszúrtak és egy nagy ölelés kíséretében lettem üdvözölve.

Szia mindenki! – ennyit tudtam mondani. Lehuppantam egy szimpatikus helyre, ahol két srác beszélgetett. Egy kicsit hallgattam, de aztán hamar engem is magával ragadtak a témák. Velem szemben baloldalon egy angol srác ült, akiről kiderült, hogy magániskolában dolgozik. És pont most jött vissza egy két hetes ausztráliai utazásról. Máris volt közös témánk. Szeretem, ha utazásokról van szó. Ő pedig szépen vitte a társalgást és több kérdése is volt felém, igazán pozitívan csalódtam. Szimpatikus arc volt.

Mellettem egy magyar srác foglalt helyet, akiről megtudtam, hogy egy elegáns szivarboltban dolgozik London egy puccos negyedében. Tök érdekes, de tényleg. Volt is nála két szivar, amikről profin tudott magyarázni. Milyen összetevők, hogyan, merre, melyik országból stb.
Kérdeztem tőle, hogy ez jár a munkahelyen? „Ja, azért, hogy tud mit adsz el, kötelességből kell olykor egyet-egyet elpöfékelni.” Kimentünk a pub kertjébe, s megnézhettem, amint úgy szivarozik, mint „akinek bejött az élet”. Én meg Churchillt emlegettem többször, mert nálam a szivar és személye elválaszthatatlanok.
Most már tehát tudom, hogy szivarügyben melyik üzletbe kell beugranom. Akár egyszer még tényleg szükségem lesz erre.
Köszönöm neki a beszélgetés, a közvetlenségét!

Közben egyre többen lettünk, s nagyjából a nevek tengerében el is vesztem. Facebookra belépve próbáltam levadászni a résztvevők képe alapján, hogy ki-kicsoda.
Egy sráchoz oda is szóltam: Te vagy xy? Mert a fényképed alapján kétszer meg is kellett nézzelek, nem hasonlítasz. Ja, mert azóta szakállas lett, s az mennyit változtat a külsőn. Róla kiderült, hogy Szegedre járt, s érdeklődik a dobolás után. Mutatott is egy videót, amit egy londoni expon készített egy profi dobosról. Ő is nagyon jó fej volt, örülök, hogy pár szót válthattam vele.

A társaságban volt egy kakukktojás, ha szabad így mondanom. Egyik magyar hölgy az apukáját is elhozta magával. Én pedig nagyon udvariasan megkérdeztem, hogy „Turistának tetszik lenni, vagy Londonban tetszik élni?” Na várjál, reagálta. „Ne tetszikezz itt nekem, mert k*rvára nem tetszik” Újra feltudod tenni a kérdést?
Egy picit felnevettem. Otthon amúgy még a magázódás él? Mert én egyedüliként az idős nagymamámmal voltam utoljára ilyen beszédben.
Az apuka nagyon nagy arc volt. Tök jól el lehetett vele beszélgetni.

A legkésőbb (akivel még beszélgettem) egy magyar srác esett be. Nagyon megnéztem őt. Nem is tudom, azon kezdtem el gondolkozni, hogy olyan színpadias, el tudnám képzelni őt, mint színészt. Szóba hozni azonban nem akartam ilyen nyíltan a kérdést. Mivel mellém ült le, s kérdezte, hogy én merre-hogyan-mióta vagyok itt, én is felhatalmazva éreztem magam, hogy akkor kérdezzem.
„Színészkedem reklámfilmekben, filmekben, színházban” Ez nem mondod komolyan? leesett a tantusz. Pont azon gondolkoztam, mikor megérkeztél, hogy színész lehetsz-e. Még feltűnőbben is néztem, mint kellett volna ezért.  
„Szemét egy szakma” – csak úgy elejtette, mert emberek ölik egymást a szerepekért.
De azért nem semmi. Már otthon is foglalkozott színészettel, s egy külföldi rendező (vagy ki) mondta neki, hogy ha ebben szeretne komolyabban érvényesülni, akkor Magyarországról dobbantani kéne.
Dolgozott már Beckham-el, legutoljára pedig a Bridget Jones moziban volt egy háttérszerepe.
Én szívem szerint még most ott ülnék és hallgatnám. Ittam szavait.
Köszönöm neki is a beszélgetést!

Nagyon nem bántam meg, hogy elmentem a búcsú összejövetelre. Felért egy meet up találkozóval, s úgy örültem, hogy ilyen színes volt a társaság. Szuper szombat este volt!
Hálás vagyok ismerősömnek, hogy ott lehettem.

Reklámok

Szombat este – búcsú összejövetel” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Bogcsi szerint:

    “Tetszik…Nem tetszik! ” Szerintem is illendőségből próbál az ember lánya minden korosztályt a hozzá illő köszöntésekkel, beszéd stílussal megilleti… Én is ilyen vagyok. A háziorvosommal jártam így. Mindig magázódva hívtam, köszöntöttem, stb. Tavasszal egy beszélgetés közben valahogy úgy válaszoltam neki, hogy ” … ahogy Dr. Úr gondolja… meg tetszik mondani és úgy lesz…” valami ilyesmi. Na erre mondja hogy nem olyan nagy ám a korkülönbség, hogy tetszikezni kelljen. Mondtam, csak az illendőség. Felajánlotta a tegeződést. Mondtam neki, hogy megtisztelő, de én azért tegezve is Dr Úrnak fogom szólítani nem a keresztnevén. Szóval “Szervusz Dr Úr” -igy köszöntöm. Egyébként minden orvosommal magázódom. Szerintem ez így van rendjén. Lehet attól viccelődni is. A nődokimmal kölcsönös a poénkodás. Minden ismeretlen kicsit korosabb egyént magázva szólitok először. Így neveltek. Az hogy neki nem tetszik, más tészta. Cikibbnek tartanám, ha rámszólna, hogy “add meg a tiszteletet”, mert úgy érezné taknyos kölök vagyok hozzá. Inkább az előbbi. Én nem szeretem hogy a bankban letegeznek… és kb. semmi hivatalos helytől nem szimpi. Angolban ott van az általános “You”, mi meg azt veszünk észre hogy mindenki azt mondja “Te”. Na de a körítés a nem mindegy… Szóval én is így tettem volna, mert ez számomra a természetes. Hogy tetszik vagy nem tetszik, azt nem kell magadra venni. Van aki majd a hamut is mamunak mondja és akkor is tegezteti magát, hátha attól fiatalabbnak látszik.

    • Hanna szerint:

      Igaz 🙂
      Hogy én mennyire elszoktam otthoni hivatalos helyekről. Múltkor nagybátyám feleségét véletlen letegeztem beszélgetésben, de azt mondta nem baj. Nyilván doktor és banki alkalmazottak magázódás marad.

      • Bogcsi szerint:

        Igen, és az lenne a normális szerintem, ha bemegyek a bankba a 36 éves férjemmel hátizsákosan, akkor is magázna az ügyintéző, nem csak akkor ha magassarkú van van rajtam fekete szoknya fehér inggel mondjuk. Én emlékszem gimiben milyen fura volt hogy a régi vágású tanárok magáztak minket. Egyetemig megszoktuk. Ez lett a normális. Érezted hogy felnőtt vagy… vagy valami ilyesmi. Erre bemegyek egy bankba és a húszas éveiben járó alkalmazott azt mondja: Szia… Hát nekem ez furcsa. De rendelőben is van szülő aki tegez, minden alkalommal vissza én magázódom, ő csak letegez mindig… Mintha észre sem venné. És nem idősebb nálam.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s