Albérlet helyzet

Képtalálat a következőre: „rented”Még szeptember hónapban írtam, hogy kis albérletünkbe keresünk új lakót. Akkor kommentben többen is írták nekem, hogy 600 font + rezsi sok egy dupla szobára egy főre. Egy random keresést végeztem a spareroom.co.uk –n és itt délnyugaton drágábbak a szobák egy picit, mint mondjuk Kelet-Londonban.

Az albérletünkben az történt hát, hogy augusztus elejével elköltözött a kanadai hölgy a kutyusával (aki azóta is hiányzik). Majd augusztus közepétől egy hónapig egy orosz srác volt itt velünk, aki a lakótársam ismerősének a rokona volt. Közben páran jöttek szobát nézni már szeptemberi költözéssel. Amit nagyon, nagyon rühelltem, hogy a lakótársam (a tulajdonos nevében ő a rendezkedő) elvárta volna, hogy mindig itthon legyek, ha jön valaki. Most miért!? Komolyan. Kíváncsi lettem volna azért a fejére, ha én vétóztam volna meg valakit.

Én szimplán közöltem vele, hogy felőlem bárki beköltözhet, aki nem cigizik itt a pofámba, nem fog partizni – drogozni, meglopni és nem munkanélküli. Pont. De legyek itthon, mikor jönnek. Főleg, hogy néha a hétvégém már 2 hétre előre fullon be van táblázva, nem fogok én senki miatt itthon kuksizni szombat délután.
Az olasz a beköltözési dátum közeledtével elkezdett stresszelni. Hát, ha már ő aggódik a lakbér miatt, akkor én is aggódhatnék. Holott engem nem érdekel, hiszen a tulajdonos felé semmilyen elszámolni valóm sincs. Én a részem fizetem, hogy a szoba üresen áll, nem az én problémám.

Volt olyan helyzet, hogy szombat reggel 10-kor közölte, hogy valaki jön ma 2-kor nézőbe 1. ki kéne takarítani a lakást, 2. nem bánná, ha én is találkoznék az illetővel. Ezt buktad, én 11-re már leléptem. Aztán ez előfordult még párszor, s szerintem úgy gondolta, hogy akkor „bekeményít”. Kitalálta, hogy a lakás tisztán tartásában nem veszek aktívan részt. Erre mondtam neki, hogy írjon egy listát ’mit és hogyan’ szeretné és beiktatom egy nekem megfelelő időpontra a teendőket. De, hát ő nem akar parancsolgatni – akadt ki. De, ha nincs megbeszélve, akkor mindenki a másik mellett össze-vissza tesz-vesz, akár duplán felmosva mondjuk a padlót egymást követő napokon. Logikátlan. Na, jó 10-ig számoltam.
A végső „döfést” ott adta be, mikor fenyegető hangom közölte, mivel párszor nyitva hagytam résnyire a hűtőt, és ha probléma lesz ebből, a foglalómat elveszi. Ezt a hangnemet és fenyegető stílust akkor nyelném be, ha egy trehány görény lennék. De itt élek fél éve, sose volt velem gond, így ne beszéljen hozzám egy senkiházni (tanuljon modort!). Ezt követően közel 2 hétig egy árva szót sem szóltam hozzá, kerültem és tettem róla, hogy sose legyek itthon, ne is fussunk össze. Csak egy lakásban aludtunk. És ha egyszer innen kiköltözöm, majd felhozom neki.  Ne rajtam vezesse le nyűgjét.

Aztán a szoba csak nem akart elkelni, nem is vagyok meglepve. Mert tényleg első ránézésre az olasz nem egy szimpatikus arc, ha nekem nem volt szimpi elsőre, akkor szerintem másnak sem. Erre rá pedig mindent össze-vissza beszélt az embereknek, sőt lódított vagy itt-ott füllentett. Aki szobát jön nézni, nem kell köntörfalazni. Plusz, akivel én is találkoztam, leolvashatta könnyen az arcomról, hogy a tököm tele van – és jobb, hogy nem beszéltem ki, mit gondolok most és hogyan érzek. Ha elmondtam volna a sztorit, hogy néha bizony tud az olasz fenyegetni, akkor tuti nem kellett volna senkinek sem a szoba.
Egy lidércnyomás hónap után végül egy ismerősének a fia költözött be. De nem a meghirdetett dupla szobába, hanem a doboz pici helyiségbe, ahol eddig élelmiszert tároltunk és teregettünk. Ja, pénzbukás neki, de engem nem érint. Pedig még nyár elején felvetette, hogy mi lenne, ha többet fizetnék és akkor a pici helyiséget adja ki, a nagy szobát meg átalakítja nappalivá. Azt megvétóztam helyesen. Most pedig felár nélkül megkaptam. Nem mintha ott TV-znék majd velük abban a szobában, ahol a dupla ágy ugyanúgy megvan egy kanapéval. Nekem ez nem nappali. Plusz nem is TV-zem szinte soha.

Na, szó mi szó. Két olasszal élek most a lakásban. És igen, minden nap emlegetem az Ízek, imák, szerelmek könyvet. Elizabeth Gilbert, ha olaszhiányban szenved, küldöm a címem. Itt megkaphatja, élvezhetné a csodás nyelvűket és a sok tésztás ételt, amit minden este kutyulnak a konyhában.
Részemről kár, hogy az olasz nyelv nem izgat. És olasz-olasz ember is különböző. Egy római kikéri magának, hogy római. A szicíliai az, szicíliainak mutatkozik be, mert hát ő nem olasz. Egy nápolyi meg fújol a rómaiakra. Ja, és az észak-szardíniaiak utálják a délieket. Olaszok, én így szeretlek titeket.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s