Oktoberfest – London

oktoberfestOktoberfestre már nagyon régóta el szerettem volna jutni, s idén sem értem oda Münchenbe.

Szerencsére az Oktoberfest divatja átlépte a német határt, s hódít Európa szerte. A norvég ismerősöm is töltött fel videót Facebookra, miszerint Osloban is van már Oktoberfest koppintás. Londonban az elmúlt években lett felkapott és népszerű. Egy ok az ivásra, mindig jól jön – az angol apuka szavaival élve.

Valahogy nekem mindig kimaradt ez a londoni buli. Vagy szervezetlenség, vagy társaság hiányában.

Idén egy londoni ismerősöm képe tette fel a pontot az i-re. Elhatároztam, hogy egyedül is kilátogatok, ha úgy adódik, nem fogok várni. Közben barátaimmal egyeztettem hétvégi találkozásokat és felvetettem, hogy lenne-e kedvük a londoni Oktoberfestre kimenni. Volt kedvük.

Vasárnapban egyeztünk meg, pont a búcsúnapban. Jó ötlet volt. A belépőért nem kellett fizetni, mert amúgy szombaton 5 font lett volna az alap. És sokan sem voltak, de sör még bőven akadt.

Az Oktoberfest a Millwall parkban felállított nagy sátorban került megrendezésre. London 2-es zóna, DLR metró, amire egyik ismerősöm azt kérdezte: Közelebb nincs? Nem, sajnos még a Trafalgar téren nem volt rá példa, talán egyszer. A park a Temze északi oldalán terül el, szemben Greenwich-el. Nagyon tuti helyen, amit a rollernak köszönhetően fedeztem fel alaposabban idén (mármint, keresztbe kasul gurultam Canary Wharf – Greenwich között)

Vasárnap ott álltunk a baromi nagy cirkuszi sátorra emlékeztető cucc előtt és dobpergés, bakancslistámra felkerült egy újabb pipa. Beléptünk és balra a német népviseleti ruhákat árusító dobét vettem észre először. Ohh, ha komolyan vettem volna ezt a nagy fesztivált, már jó előre E-bayről jó áron bevásároltam volna. Talán majd jövőre.

A lényeg a sör. Hol adják a sört? Ott a sorban! Nem is volt akkora sor. Fegyelmezetten terelték a népet. Ha hasonlatot kéne mondanom, akkor vártunk, mint a „tehén”, hogy megfejjenek, míg a pulthoz értünk. 2 pint sör 11,5 fontba került, ez tényleg fejés. Pénzfejés.

Majd leültünk egy asztalhoz. Helyet nem kellett keresni, vasárnap már tényleg nem volt tömeg. Ültem volna le, mire feltűnt, hogy iszonyat koszos a pad. Ismerősöm magyarázata a helyzetre: „Itt nem ülni szoktak rajta, hanem táncolni”. Hát, tegnap jó sok sáros cipő megtaposhatta ezt a padot…törlőkendőmmel kicsit letakarítottam.

Közben kérdeztem, hogy merre van a kajás pult. „Pincér sétálgat és majd jön, nála kell rendelni.” De megbeszéltük, hogy az itt árult kaja az bóvli, „hamisítvány” német lehet. Biztos, hogy jó olcsón mirelitként megvették egy nagykerből, a háttérben meg kisütik, és arany áron adják.  Inkább akkor nem. Kaptam helyette londoni – német étterem nevet, ahova ajánlott elmenni, ha finom német kajákat akarok enni. Köszönöm a tippet.

Az egyik ismerősöm a müncheni, igazi Oktoberfesten is járt már, s ahogy megvitattuk, ahhoz képest ez a londoni csak pénz, üzlet. Nincs meg az a hangulata, nem olyan az egész légkör. Ez csak ilyen nesze, fogd meg, mekkora buli az Oktoberfest, s sör is akad. Londonban bármit el lehet adni, miért ne tennék.

Beszélgetés közben a sörünk is fogyott a nagy korsóból, s figyeltük a táncoló embereket. Hopp. Ott most egy 1000 like-ot megérő esést láttunk éppen. Egy srác csöppet spicces állapotban élvezte a John Lennon – Imagine számát és felborult a paddal. Beverte a gerincét az tuti, mert tanúja voltam az esésnek. Erre a haverjai kifli pózban lefektették a poros földre. Biztos segített. Persze gyorsan reagáltak a szervezők és egy ’medical’ személy már jött is.

Ismerősöm meg azt hangsúlyozta, hogy ha ezt az esést megörökítettük volna, akár milliós nézettségig is juthatna a social médiában. Nem kárörvendés, csak aki iszik és utána ugrál a padon, hát könnyen elmegy az egyensúly. Ez vele jár.

Alig erre rá, egy másik személy 3 összetolt padról buckázott le az It’s my life szám közben. Ha ma mindenki hullik, mi lehetett itt szombat este a főpartin? Csak mosolyogtam.

Este 7-kor bezárt a bazár vasárnap. Szépen kitessékeltek minket. Most komolyan? Kapok 2 pintet, ami kicsit megcsap és már mehetek is haza? Nem jó móka… De a mosoly továbbra is az arcomon maradt, mert a távozó vendégek a helyi játszóteret kezdték el élvezni. Jaj, de jó 30 évesen az a hinta és mászóka. Kész, bakker.

Nagyon hálás voltam az ismerőseimnek, hogy eljöttek velem. Szerettem volna itt lenni, s ők nagyban hozzájárultak ehhez. Köszönöm nekik!

Szuper társaságukban remek volt ez a délután!

Advertisements

Oktoberfest – London” bejegyzéshez ozzászólás

  1. hajdulaszlo szerint:

    Gondolom megvan a londoniaknak is a saját jó kis fesztiváljuk. Nem igazán értem mire jó lemásolni más népek fesztiváljait, amikor azokhoz kell az eredeti helyszín is.
    Tudod, amikor egy városban fesztivál van, s az egész város a fesztivál lázában ég, nem csak aktuális cirkuszi sátor.

  2. Bogcsi szerint:

    Egy igazi német Oktoberfest-re egyszer én is beneveznék, kamasz korom óta vágyom rá. 🙂 Én kifejezetten szeretem is Németorszégot, a nyelvhez is ködtődöm, az ételek is bejönnek. Már régen voltam, és kicsit hiányzik is.

      • Bogcsi szerint:

        Óvódás kromtól tanulom…. Aztán németül érettségiztem. Kéttannyelvű gimnáziumban. Én is szoktam olvasni németül. A parabolás tv fénykorában szinte csak német műsorokat néztem, felnőttebb fejjel az olvasás van inkább. Életem első önálló útjai is Németországba vittek. Óriási kaland volt. / Látod, mindig van egy újabb közös pont! 🙂 🙂 🙂

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s