Így indult az életem Londonban

start newAz előző bejegyzésben leírtam, hogy hogyan látom az elmúlt éveket, miket köszönök. Most beszámolok arról, hogy hogyan is indult az életem Angliában. Mert minden kezdet könnyű, majdnem könnyű.

Nem sokkal az érkezésemet követően levágattam a hajam. Soha többet. A vágás igényes lett, a fodrász be is szárította szépen, akkor jól állt. Aztán itthon az első mosást követően kezdődött a katasztrófa. Utána 2 évig senkinek nem engedtem, hogy hozzányúljon. Nem, csak azért mert új légkör, nem kell új haj. Alig vártam, hogy újra megnőjön.

Az első 6 hónapban 9 kg-ot híztam. Az összes otthonról hozott nadrágjaimat kidobhattam. Ez durva hízás. Az angol étkezés átka volt az extra kilók, plusz semmi mozgás nem volt az életemben. Otthon jártam Zumbára és úszni 1x egy héten, a munkahelyemen relatív sokat kellett sétálnom és hétvégente jó eséllyel bicikliztem is. Itt pedig nem volt bicóm, a gyerekek óvodája meg kemény 5 perc sétára volt.

A „híres” angol étkezés meg a szendvics ebédre, este jó adag vacsora 7-kor, a főtt ételek kiesése és a fehérjeszegény táplálkozás betett. Csoda, hogy csak 9 kg híztam. Bezzeg minden hétvégén volt muffin készítés, konyhaszekrény meg kekszel tele.
2012 elején többször voltam beteg, nem is csodálkozom. Az angolok nem esznek nagy adagban gyümölcsöt, a gyerek nem kaphat vitaminmérgezést (4 szem szőlő elég). Szóval mialatt az angol családokkal éltem nem mindig volt meg a választékos gyümölcs és zöldségbevitel sem.

Meg kellett tanulnom átváltani a ruhaméretemet és cipőméretemet az angol szabványra. Awh, tudjátok, hogy a mai napig nem tudok ebben a városban normális cipőt venni magamnak? 39,5 a lábam, ami már pont nagyobb mint az angol 6-os méret. 6,5 méret nem létező kategória, mikor pedig 7-est tolnak a képembe, az átváltva 40-41 – vagyis nagy. 3 éve rátaláltam a www.zalando.co.uk oldalra, egy német cégre, s kb. azóta csak tőlük, Németországból veszek cipőket és van 6,5 méret! (vagy amazon.co.uk)
A nadrágok/fehérneműk terén is volt egy kis “küzdelem”. Tucatnyit fel kellett próbálnom, mire passzolt egy tökéletesen. 

Primarkról az első londoni hónapjaimban azt gondoltam, hogy ez valami puccos üzlet, ahonnan kinéznének. Nem mertem bemenni. Aztán találkoztam egy magyar lánnyal, aki kb. kinevetett. A Primark legolcsóbb, ne viccelj – elmegyünk együtt.

Előfordult, hogy rossz irányban vártam a buszt, vagy úgy gondoltam, hogy pár megállót könnyű lesétálni. Igen, könnyű pár megállót sétálni, de ha benézted az irányt, csak messzebb mész a célponttól. Hát ez többször megesett az első fél évben.

Az Oyster kártyával is megszenvedtem. Első alkalommal bementem a helyi indiai kisboltba és közöltem, hogy 2 buszjegyet akarok feltölteni rá. Hát olyan nincs, lehet 5 font, 10 font, amit akarok. Nem magyarázta el senki, hogy nem baj, ha több pénz van a kártyán, a rendszer csak az adott utazást vonja le és a maradék összeg rajta marad.
És arról sem tudtam közel egy évig, hogy van napi limit zónákra bontva. Míg ezt nem mondták el érthetően, nem mertem utazni és inkább sétáltam sokat. (Nem hittem el, hogy pl 7,5 fonttál nem von le többet a rendszer, hiába megyek metróval 5x és buszomon 3x egy szombati napon).
De az is előfordult, hogy nem értettük meg egymást a boltossal. Mintha nem angolul beszélt volna azzal a gyönyörű ázsiai akcentussal. Ő meg az én angolomat nem értette. Hamar rá is kaptam a self top-up gépekre 😀

Nem használtam ki az utazási kedvezményt. Awh, ugye mindenki ismeri a Network Railcard nevű csodát, aminek megvásárlása 33%-os kedvezményt ad vonatjegyek árából és a londoni 1-6 zóna napijegy is „csak” 8 font vele jelen pillanatban?
25 év alattiaknak meg külön van egy 16-25 kedvezménykártya, amivel csúcsidőn kívül bármilyen megtett metró/vonatutazás 33%-al olcsóbb. Pl. a 1,5 fontos metrójegy csak 1 font vele? (stb) Közel egy évig erről sem hallottam, jó kis summát spórolhattam volna meg vele a Londonon belül közlekedve csúcsidőn kívül. (Késő bánat)

Átlagban nem tudtam hol vásároljak. Nem ismertem a specifikus üzleteket, mint Sportdirect-et, Superdrug-ot, Boots-ot. Nem volt ebay tagságom, sőt, egy évig bankkártyám sem. (LOL)

A legnagyobb hibám pedig az volt, hogy a google még nem volt jó barátom. Net, bármilyen kérdésre megadja a választ! Csak idővel kezdtem el tudatosan használni információszerzésre.

A fenti példák kellettek ahhoz, hogy ma itt legyek. Nyilván most már új városban/országban járva sokkal gyakorlatiasabb vagyok, de hát el kellett indulni valahonnan. 🙂

Summary in English:
Starting a new life in a new country can be a bit difficult. You have to learn how to handle different situations, where to buy and how to exchange your shoe/clothes size. I had some funny moments in the past. But I am thankful for them. Without them I wont be here today. 

Advertisements

Így indult az életem Londonban” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Linda szerint:

    Szerintem nem vagy egyedül aki így érzett. Néha én is jót nevetek magamon ha eszembe jutnak hasonló dolgok 😄 az oyster nekem is betett. Olyan jó2 volt ezt olvasni.. nekem sincs a régi ruháimból max egy pulcsi 😅.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s