Véletlen találkozás

Képtalálat a következőre: „véletlen találkozás”A hét elején írt az ismerősöm, hogy szombaton lesz egy kis születésnapi összejövetel, buli a Sohoban. De jó, pont ráérek és szabad is vagyok. Akkor hétvégén találkozunk.
Kora este a Leicester Squraren kezdtünk az alapozó italozással. Egy-egy pohár pezsgős koccintás és már indultunk is a szórakozóhelyre. További koccintások és nekem úgy elég is volt. A koncert elkezdődött, a hangulatom is a tetőfokára hágott. Invitáltam az embereket a táncparkettre. Valakire ráléptem, valakit kicsit lelocsoltam piával, ez van.

Később leszólított egy srác valami bókkal, nem emlékszem pontosan mit mondott. Meg amúgy is lehet próbálkozni, lepereg rólam a nyálas duma, mint esőkabátról a víz. Nem vettem komolyan a helyzetet, ez olyan basic dolog, úgy is mindig valaki betalál egy szombat esti bulin.
Az már inkább imponált, hogy azonnal kiszúrta a gyűrűmet. Meg is kérdezte, hogy házas vagyok-e. Ő, passz, mit felelhettem. Itt már elment a józanész. Viszont jól esett, hogy valaki férfi létére figyel ilyen dolgokra. Az évek alatt soha senkit sem zavart, hogy a gyűrűs ujjamon egy kis köves gyűrű van. Anélkül is nyomultak az idióták.
A srácot hamar le is koptattam, hogy az ismerőseimmel bulizom, s velük lennék inkább.

Egy jó óra múlva aztán megint találkoztunk egy szinttel lejjebb. Megismertem, de úgy voltam vele, hogy azóta már szerintem 3 lányt még betalált, nincs nekem erre szükségem. Közben az ismerőseim leléptek, hajnali 1-re a társaságból csak én maradtam egyedül és valahogy a pasi megint előkerült. Én meg a mindegy nekem állapotban voltam és hajnali 3-ig együtt táncoltunk. Egy szünetre elhagytuk a szórakozóhelyet, ő ki akart menni levegőzni és ásványvizet venni az éjszakai kisboltban.
A China Town-ben leültünk valami bodéra, s ekkor mondta, hogy elkérné a számom. Nem ellenkeztem, mert az alkohol már szépen kiiktatta a tudatos énem. A gyerek kezébe nyomtam a telom, hogy mentse a számát és csörgesse meg magát, mert fejből most a saját számom tutira nem menne.
Aztán pikk-pakk hajnali 3 lett, bár nekem fel sem tűnt, hogyan. Elváltunk, engem meg a rutin hazahozott. A rutin, mert a lábam tudta, hogy merre kell sétálnia. Mikor meg az éjszaki buszhoz értem, kuncogtam is, hogy jé, ez az éjszakai busz. Hazafelé a ne aludjak el, jó helyen szálljak le, és nehogy kidobjam a taccsot küzdelmet vívtam. Ha valaki visszanézné a CCTV-t azokról a fejekről, amiket vágtam, hát röhögne. De én is röhögök magamon, még most is.
Egy ismerősöm mondta hétvégén „Bírom benned, hogy te saját magadon is tudsz nevetni”. Igazad van – bólintottam.
Az estéért teljes felelősséggel vállalom, hogy nem voltam felelősségvállalós állapotban. (Legutoljára 3,5 éve volt hasonló – nagyon néha megeshet)

A srácról annyi megmaradt, hogy svájci és nem tapizott, nem nyomult, sőt nem is nézett ki rosszul. El is könyveltem, hogy az életben nem hallok róla.

Vasárnap délelőtt 11 után jött egy üzenet, hogy „Szia, most megyek ide és ide. Érezd jól magad a kiállításon és akkor később remélhetőleg találkozunk”. Az első szavam az volt, hogy VÁÓ. El sem hiszem.
Nincs hülye 3 napos szabály, normális üzenetet képes volt írni, sőt még arra is emlékezett, hogy említettem neki a kiállítást. Hatalmas piros pont! Ez a srác megér egy misét! Már most odavert több tucat pasit a múltból!

Ezek után mi sem volt természetesebb, mint az új svájci ismerősömmel találkozni vasárnap délután a belvárosban. Jesszus! Kicsit para voltam, főleg, hogy a szombat este 70% homály, nem tudom mit beszéltem össze-vissza neki. Nyögve nyelősen, de beindult a társalgás köztünk. Egymásról nagyon sok konkrétumot nem tudtunk meg, de pl. az nagyon tetszett szintén, hogy ’A mit szeretsz csinálni szabadidődben?’ kérdésre azt felelte, hogy tanulni, személyiségfejlesztő könyveket olvasni, új ismeretre szert tenni. Az állam kb. majdnem leesett. Tök természetesen és egyszerűen mondta, mintha minden pasi így lenne ezzel. Piros pont!
És azt is nagyon bírtam benne, hogy őszinte volt. Simán elmondta, hogy szüleivel él, de ezt már cikinek találja, s szeretne változtatni. Az előzményekhez még annyi hozzátartozik, hogy munkahelyi projekt miatt 4 évet élt Pekingben és 2 évek Svédországban, tehát nem anyuci szoknyája alatt bujkál az otthoni lakhatás kényelmi funkciói miatt jelenleg.
(Bernben dolgozik, a szülei meg Bern mellett élnek, tényleg mi a fenéért bérelne jó sok frankért lakást magára egyedülállóként, vagy lakásmegosztás az meg kb. olyan, mintha otthon lenne a szüleivel. – ezt én láttam így, nem az ő magyarázata.)

Ennyit feleltem neki: Ez egy generációs „probléma”. A mi szüleink 20-on évesen vásároltak házat, építkeztek. Mi 20-on évesen még az egyetem koptatjuk a padlót, majd jobb esetben 25 év körül kezdünk el csak dolgozni, vagy valaki még később. A lakásárak meg minden országban durván elszálltak a fizetésekhez képest. Már nem úgy van, hogy 23 évesen a párommal építkezünk. Ez Magyarországon, Angliában, de Svájcban sincs másképp most.

Az egész délutánt vele egy pozitív felüdülésként értem meg. Kb. visszaadta a hitem. Megmutatta, hogy nem mindenki azért jár bulizni, hogy egy éjszakára összeszedjen valakit, hogy lányokat taperolhasson, hogy lesmárolhasson nőket. Plusz végre kaptam az élettől egy visszajelzést, hogy vannak intelligens és igazi pasik, akiket még férfinak neveltek. Akik normálisan tudnak a nőkkel beszélgetni, társalgást kezdeni, sőt akár oldani a hangulatot is, ha úgy adódik. Az ő ötlete volt a kérdezz-felelek játék, hogy lazuljon a beszélgetésünk az elején és ő mondta, hogy nincs hülye kérdés, de őszinte válasz viszont igen. Tartotta is magát ehhez.

A srácról már vasárnap reggelre megállapítottam, hogy jó arc. A többi meg a bónusz. Az meg, hogy külsőre szerintem hasonlít Gedeon Burkhardra a Rex felügyelő sorozatból, extra ráadás.
Még egy piros pont meg arra, hogy fel is tud öltözni. Színesen. OH yeah! Egy barna cipő, kék nadrág, pirosas kockás ing és egy sötétszürke pulóver. (Pont méretben és ízlésesen) Imádom az ilyet.

Köszönöm élet! Jól esett ez a véletlen találkozás.

Reklámok

Véletlen találkozás” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Bogcsi szerint:

    Jajj, ez egy nagyon jó kis történet lett! Én már nagyon rég voltam hasonló helyzetben, hiszen 8 éve élek Petivel, de azért még nem koptak ki az emlékeim. Bele tudtam élni magam a helyzetbe és a helyedbe, ahogy leírtad.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s