Túra a Brownsea Islandon

Képtalálat a következőre: „red squirrel”

forrás: en.wikipedia.org

A hétvégén Brownsea Islandon (Vörös mókusok szigetén) kirándultam. Tök véletlen kerültem ide. Vártam egy ötletet, mit is lenne érdemes felkeresni az SW Train vonalán. Ki akartam utoljára használni a nyári ’16 fontért utazz bárhova’ akciót. És ekkor megláttam egyik ismerősöm Facebook megosztását. Hmm, szimpi ez a sziget, túlságosan is – plusz Angliában ilyen természeti szépség van, amiről nem is hallottam eddig?
Akkor ide ellátogatok.

Vasárnap fél 8-kor keltem, 9 előtt már a vonaton ültem és 11 után pár perccel be is gördültem Poolebe. Egy villámgyors séta következett a tengerpartra és fél 12-kor már a kompon ültem, ami vitt is rögtön a szigetre. (A kompjegy ára eléggé lehúzós, szerintem sok 10,75 fontot elkérni egy 20 perces útért. Egyetlen cég van, monopol helyzetben, azt kér be tehát, amit még pont kifizetnek az emberek).

Browsea Islandra érkezve a National Trustnak a 7 fontos belépőt kellett kicsengetnem. (Korrekt belépő, nem tartottam soknak – főleg nem a komphoz képest).
Isten hozott hát a szigeten!
Hogy milyen volt első benyomás? Váó! Hiába láttam ismerősöm képeit, még is meglepődtem, hogy ez tényleg igazi túrázós hely erdővel, mezővel.
Hát akkor irány felfedezni. A bejáratnál a kezembe adott térkép alapján kigondoltam egy útvonalat és nekivágtam.

Szia természet! Szia fák! Én hiszek a fák gyógyító erejében, és abban is, hogy érezni is képesek. „Megbeszéltem” velük, hogy békével és feltöltődni érkeztem. Kezdett átjárni a nyugalom és „letöltöttem” a hülyeséget. Teljes mértékben csak arra fókuszáltam, amit láttam és nem engedtem, hogy mindenféle (ostoba) gondolat kimozdítson a jelenből.

Egy idő után elértem a sziget másik végét, ahol a nyílt tenger felől érkező szél elég erősen fújt. Csodálatos volt a panoráma, megálltam a part tetején és bámészkodtam. Fel is tűnt azonnal egy közeli kis sziget, amin egy nagy kúria állt. Biztos valakinek a privát is pihenős otthona.
Ezt követően a Brownsea Island egykori épületeinek romjait láttam meg. Az információs tábláról kiderült, hogy anno a 19. században volt itt egy porcelán termékeket készítő gyár. Az alkalmazottak pedig ténylegesen a szigeten éltek falvat alkotva. Igazi házak zöldséges kerttel, sőt tyúkot és egyéb haszonállatot is tartottak. A cég azonban hamar befuccsolt majd az épületek elnéptelenedtek, életveszélyessé váltak, le kellett őket rombolni.

Folytattam az utam és elértem a déli oldalt. Bal oldalamon egy lila virágos bokros rész terült el, ahol állítólag több tucat pókfaj él. Emberre veszélytelenek a kiírás szerintem, de jobbnak láttam távolságot tartani.
Lementem inkább a partra, ahol az erózió munkája gyönyörűen megfigyelhető volt. A természet az úr, „fogy” a tengerpart és csak a szívósabb anyagok bírják tovább.

Kagylókat gyűjtöttem, szép köveket kerestem magamnak emlékbe.

Lassan a szigetkör végére is értem. A templomba még benéztem, ahol vasárnaponként miséket is tartanak napjainkban.

Egyetlen dolog bántott, hogy nem láttam még vörös mókust, pedig az a fő attrakció itt.

A sziget egy kis része a Dorset Wildlife Trust fennhatósága alatt áll, ahova további 2 font ellenében lehetett bemenni. De a szórólap szerint van etetés és nagy a valószínűsége, hogy előbukkan egy mókus. Próba, szerencse.
Egy önkéntesként dolgozó hölgy készségesen megszólított és a nála lévő távcsövet odaadta, hogy láthassam a mókust, aki tényleg jött hamizni. Továbbá ő mesélte, hogy Anglia a vörös mókusok hazája volt, aztán Amerikából betelepítették a barna mókust, ami „lenyomta” az őshonos fajtát. Szomorú, nem? Egy újabb példa, hogy baromira nem kéne belenyúlni a természetes életközösségekbe! Mert katasztrófát lehet előidézi és egy faj kihalását okozni. Az is durva, hogy a szigeten csak 200 db mókus él, kb „küzdeni” kell, hogy megmaradjanak.

Közben 3,5 óra el is röppent, a kijárat felé vettem az irányt. A kávézóban még vettem egy italt, amit a kerthelyiségükben fogyasztottam el. Majd egy kulcstartó vásárlás az ajándékboltban és kompozás vissza Poolebe. Az eső is közben megérkezett, jól időzítve, ahogy a BBC meg is jósolta.

Néhány érdekesség még: A National Trustnak nem volt elég pénze az 1960-as években, hogy megvegye a szigetet. Így támogatókat kellett találni. A John Lewis partnershiptől kaptak egy szép kis összeget, cserébe ők meg odaadták a sziget egy részét használatra. Egész pontosan a szigeten lévő kastélyszállót a hozzá tartózó épülettel és stranddal. Ha valaki John Lewis alkalmazott, (nem tudom milyen magas beosztásban kell lenni) nyaralhat itt a szigeten.
Plusz a National Trustnak is vannak kis bungalói, amit bérelni lehet és akár egy hetet eltölteni a Brownsea Islandon.

Nagyon tetszett ez a kirándulós sziget, ami a nyugalom és béke szigete is. Jó volt a természetben lenni, sétálni egy nagyot a csendben.
Megint újat láttam és megismertem Anglia egy ismeretlen csodáját. A vörös mókus meg a hab volt a tortán. Szuper vasárnapot élvezhettem Londontól távol.
Köszönöm élet!

U.i.: Túracipő erősen ajánlott! 🙂
Hivatalos oldal: https://www.nationaltrust.org.uk/brownsea-island 

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s