Nyaralás a Riviérán: Cannes & Ile Saint-Honorat

Szombat reggel elkaptam a vonatot Cannesbe. Ha már itt vagyok a szomszédban, akkor nem szabad kihagyni.
Cannes híres a filmfesztiválról, meg van strand. Azért ennél egy picit többről van szó. A város szélén egy domb található, ahonnan jó kis látást lehet élvezni. Tuti képeket lehet innen lőni! És van fent egy múzeum is, ahol a világ minden részéről és kultúrájából különféle kincsek vehetőek szemügyre. A kincsek alatt felbecsülhetetlen értékű népművészeti alkotásokat értek (ősrégi maszk, ruha, fegyverek, használati eszközök stb). Szóval ezek a franciák is szétlopták a fél világot, különben hogyan tudnék közép-amerikai csontból készült és festett sámán maszkot itt megtekinteni. Fáj ezeket a tárgyakat itt látnom, hiszen erőszakkal tulajdoníthatták el (feltételezem).
Én a 6 fontos belépőt csupán azért fizettem ki, hogy a 11. században épült toronyba fel tudjak sétálni, ami a múzeum belső udvarán áll. Elvileg a legmagasabb pont a városban.
Elindultam felfelé a lépcsőkön és tudatosult, hogy a lelkesedésem megvolt, de téliszonyom van kissé. Na, nem lefelé, hanem felfelé nézni és most már menni – mondtam magamnak.
Fent a toronyban készült a kép, amin látszik, hogy nem volt szél.
cannesCannesben még körbesétáltam. A part mentén nincs semmi más, mint baromi puccos és drága hotelok, amik mellett a nagy világmárkák üzletei kaptak helyet. Ez a színvonal nem az átlag turistákra lett mérve.
Láttam még egy tucat Ferrarit is, amik csak úgy parkoltak a sétány mentén.
Szerintem Cannesnek csak a felszíne csillog, meg a neve nagy. A valós lakosok és helyiek nem élnek fényűző életet egyáltalán.
Egy 5 órás csavargást követően úgy éreztem, hogy  elég volt a városból.

Ám, nem siettem vissza Nizzába, szóval valamit kerestem, ami még érdekes lehet itt a környéken. És pont belesétáltam a helyi turisztikai iroda plakátjába: X és Y szigetre hajókirándulás. Ez szimpi, megkérdeztem bent, hogy mit lehet tudni a szigetekről. Kezembe is nyomtak azonnal egy prospektust, s Ile Saint-Honorat nagyon megtetszett. „A szigeten a 16. század óta szerzetesek élnek és főként szőlőt termesztenek. A látogatás ideje alatt megfelelő ruha viselése kötelező, s csend és tiszteletadás is elvárt”. Ott a helyem. Erre a hajóútra kérek akkor jegyet.
Így találtam magam délután 3-kor a vízen és már robogtunk is Saint-Honoratra.
A sziget 400 méter széles és 1,5 km hosszú. Tényleg nem nagy, de így is kellett az a 2,5 óra, amit rajta bóklásztam.
A hajót elhagyva tücsökkoncert fogadott. Sziasztok kis tücskök! Ez az otthoni nyarakat juttatta eszembe. Elindultam az apátság felé a murvás után. A szőlőültetvények két oldalról ölelték az utat.
Igazi béke szigete ez! Nem volt tömeg, tök nyugodtan és lassan lépkedtem. A templomba ingyenesen be lehetett menni. Egyszerű és puritán volt, de imádkozásra tökéletes.
A part mentén egy szerzetes rózsafüzérrel a kezében kint sétált.
A kilátót is megmásztam, ahonnan visszanézve az apátságot lehetett felülről szemügyre venni.
honorat
Szenzációs egy hely ez a Saint-Honorat! Annyira élveztem a látogatásom. Lelkileg feltöltődtem. Szerintem spirituális és segített ráhangolódni a belső harmóniámra, béke járt át.

(A másik sziget az Ile Sainte-Marguerite, ahol az állítólagos vasálarcost őrizték valójában. A börtön ma Múzeumként működik és látogatható)

És huss, el is röppent a szombat. Este fél 9-re értem vissza Nizzába.

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s