Nizzai támadás – így éltem meg

Én ilyen cikket sose szerettem volna írni. Mindig és most is szentül hiszem, hogy a jó emberek többségben vannak, de sajnos ugye hiába kevés az elmeháborodott, ha még is nagy pusztítást tudnak csinálni.

Előzmények
Csütörtök reggel az első London – Nizza járattal érkeztem a városba, s fogalmam sem volt arról, hogy pont állami ünnepnap van. Mert elnézést, a magyar és az angol napok mennek már, de a francia történelem nem az erősségem. A hostelben a recepciós srác világosított fel, hogy este még tűzijáték is lesz. Na, hát akkor megnézem – elhatároztam.
Este 8 körül úton a part felé vettem egy szendvicset, amit lent fogyasztottam el. Közben ültem és vártam, hogy teljen az idő. A naplemente által generált gyönyörű arany égboltot nézegettem. Örültem, hogy itt vagyok. Köszönöm. Tök jó, boldog voltam.


Este 9 óra magasságában 3 hozzám közel ülő fiatal megkérdezte, hogy lenne-e kedvem becsatlakozni hozzájuk. Simán, hiszen egyedül voltam. Bemutatkoztunk egymásnak. Ők Dániából érkeztek vonattal Franciaországon keresztül. Mesélték a vonatos élményeiket és milyen vicces szituációkba kerültek a franciák angol tudásának hiányosságai miatt.  Említettem nekik, hogy tűzijáték várható később. Szuper, akkor együtt nézzük majd – megjegyezték.
Én tehát élveztem a fura szitut, hogy 3 vadidegen (ám barátságos) dán a társaságom. Azon gondolkoztam, hogy de jó ez a multikulti – nyitott világ, hogy most pont itt találkoztunk.

Történések
10 órakor elkezdődött a tűzijáték és közel fél óráig tartott. Vége lett a show-nak, s még voltak utó durranások. Eskü én azt hittem, hogy valaki after partit tart privátban, meg úgy tűnt, mintha valaki petárdázna. És a következő pillanatban azt vettem észre, hogy rohan mindenki. Futottak felém az emberek ilyedve. What’s happaned? – angolul belemondtam a levegő, majd én is elkezdtem futni. De semmi durranást ekkor már nem hallottam, s nem értettem a helyzetet. Én csak egy gyors sprintet nyomtam, a tömeg pedig kezdett feloszolni. Elnéztem abba az irányba, ahonnan rohantak az emberek és már láttam is, hogy villognak a kék fények. Több rendőrautó ekkor már tutira a helyszínen volt.

Az összes francia, akit csak láttam, telefonált, ki nyugodtabban, ki zaklatottabb állapotban. Hiába kérdeztem, what’s going on? Ezek a franciák nem tudnak angolul. Szóval a nagy tanácstalanság és zűrzavar közepette úgy döntöttem, hogy a lehető leggyorsabban visszatérek a szállásomra.
Mivel napközben már mindent lesétáltam, a fejemben volt a térkép és pár mellékutca is. Nem akartam a főút mellett haladni.
És mindenki ment össze – vissza. Tömegesen sétáltunk át a piroson, az autók beálltak és azonnal kialakult egy kisebb dugó. Közben hallottam és láttam, hogy folyamat mentek a szirénázó hatósági autók, s 4 kommandós is futott velünk szemben. Durva volt!
Itt már sejtettem, hogy ez tutira nem vicc. Jöttem gyors léptekkel a hostel irányába, s felhívtam egy Londonban élő magyar, franciául tudó ismerősöm, hogy gáz van Nizzában. Nézzen rá a netre – mit írnak, mert abszolút a káosz van itt.

Visszaérkeztem, s velem egy időben még páran is szintén a strandról. Valami gond van, többen mondtuk. A recepciós bekapcsolta és TV-t és figyeltünk. Jó 20 percen belül már hivatalos forrásból megerősítették, hogy mi történt pontosan. A strandon a tűzijátékot nézők közé behajtott egy autó.

Az élet szerencse. A félkör alakú partszakasz másik oldaláról és közvetlenül a parton néztem a tűzijátékot. Így nem lett semmi bajom.
nizza tamadas

Megerősítem, hogy nem láttam hullákat, nem láttam a teherautót sem. Mert ahonnan futnak az emberek, nem fogok később visszasétálni, hogy kíváncsiskodjak.

Azon kívül, hogy az adrenalin felment bennem, mert basszus a közelemben gyilkolt egy ámokfutó…. a lélekjelenlétem megvolt és kiderült, hogy valóban erős vagyok. Abszolút józanul kezeltem mindent. Meg talán mert, messze voltam és nem láttam a valós terrort.

Az ismerőseim pedig elkezdtek Facebookon írni. Folyamat kaptam az értesítéseket.
A tesómnak pedig azonnal küldtem sms-t, nehogy reggel a hírre ébredjen és pánik legyen otthon. Köszönöm mindenkinek! Még a londoni lakótársam is rémültem üzent nekem.

Felidézve a tegnapot, ami igazán rossz volt, hogy senki nem tudott semmit. Meg úgy egyáltalán nem vagyunk felkészítve ilyen helyzetekre. Nem tudjuk, hogyan kell kezelni ezt és mi a legbiztonságosabb menekülés mód. A hostelben például többen mondták ma, hogy ahelyett, hogy elindultak volna vissza, inkább bementek az első közelükben lévő szállodába, hotelbe stb, s ott várták ki, míg csillapszik a helyzet. Sőt az is gáz, hogy nincs valami egységes sziréna (hangosbemondó) rendszer, amin keresztül irányítani lehetne a menekülő embereket.  Mert tegnap ment mindenki, ahogy éppen sikerült és totál zűrzavar támadt. Durva volt.

Utó érzések
Ezt megúsztam, velem voltak az őrangyalok. Vagy csak az élet máshogy osztotta a lapokat.
A tesóm szerint ez egy jel volt. De mire jel? Hogy holnaptól ne menjünk ki az utcára és zárkózzunk be otthon. Az, hogy mekkora az esélye egy embernek, pont a rossz városban legyen, nem tudom kiszámolni. Nem is érdekes. Nekem tehát bajom nem eset. Az pedig csak az élet furcsa játéka, hogy állítólag egy fehérvári lány picit megsérült. Nem én voltam az! (Reggel fél 6-kor a párizsi konzulátust felhívtam és bemondtam, hogy ki vagyok és velem minden ok. A magyar úr a vonal végén nagyon kedves és barátságos volt)

Durva világot élünk. Most már kimondhatjuk, hogy hasonló szitu bárhol és bármikor megtörténhet. Nem kell ahhoz utazni sem.
Én az életet úgy kezelem, mint egy utazást. Az, hogy most itt vagyok, az csak egy szakasz a nagy – nagy utazásban, tehát ha egyszer el kell menni, akkor a történet máshol fog folytatódni. De folytatódni fog. Az távozásunk időpontját pedig nem mi írjuk meg. Így nem tehetünk mást, mint minden reggelt úgy megélni, hogy hálásak legyünk. Még egy napot lehetünk itt…és már most túléltünk sokakat.
És szerintem az öröm és boldogság, jó érzés állapotát kell magunkban fenntartanunk. Ezért nem sajnálom olyanra költeni a pénzem, ami pozitív érzésekkel tölt el. Nekem ez Nizza – francia tengerpartos nyaralás egy bakancslistás tétel volt. A történtek ellenére is a maradék napokat ki fogom élvezni. (Ha félnék, sem változna támadás ténye. És én/mi sajnos nem tudunk ilyeneket kivédeni)

Az angyaloknak pedig köszönöm, hogy vigyáztak rám. És köszönöm, hogy még itt lehetek, hogy ma is felébredhettem. Az elhunytak családtagjainak pedig őszinte részvétem!

Kitartást mindenkinek! A szeretet legyen veletek!

U.i.: A mai nap az élet Nizzában visszatért a rendes kerékvágásba. A partot most elkerülöm, csak a rossz élmény miatt. Helyette átmentem Monacóba ma.

Advertisements

Nizzai támadás – így éltem meg” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Enikő Menczel szerint:

    “Én az életet úgy kezelem, mint egy utazást. Az, hogy most itt vagyok, az csak egy szakasz a nagy – nagy utazásban, tehát ha egyszer el kell menni, akkor a történet máshol fog folytatódni. De folytatódni fog.” 🙂 Örülök, hogy az angyalkáid vigyáztak Rád. Remélem azért jól fogok érezni magad. A képeid csodálatosak, gyönyörű helyen vagy! 🙂

    Enikő
    http://youaremycupoftea.blog.hu/

  2. Bogcsi szerint:

    A terror eseményeket (világszerte) nem tudom kommentelni… Nem találom a szavakat. Felkavaró, hogy a közelmúltban hozzánk egyre közelebb történnek. 😞😞😞 * Biztos voltam benne, hogy maradni fogsz. Én is azt üzentem fbookon, hogy “vigyázz magadra” – miközben tudom, hogy nem igazán tudunk kivédeni ilyen és ehhez hasonló történéseket… Ezeken az üzeneteken keresztül mind (Bloggerek, lakótársak , család, barátok…) azt igyekszünk kimutatni, hogy szeretünk Téged. Picit engedd meg, hogy aggódjunk. 😉 De mindezek ellenére azt is üzenem, hogy töltsd tartalmasan a szabadságot és gyűjts még szép emlékeket is!

  3. csvirag szerint:

    Annyira hihetetlen hogy ilyen nyugodt a hozzáállásod! Persze nem is lehet másképp, de azért mégis nagyon felnézek rád emiatt (is).
    Érezd magad olyan jól, ahogy csak tudod mert mindenben igazad van, amit leírtál! Sok puszi ❤

  4. Evelin szerint:

    Tőled hallottam először arról, mi történt, és nagyon megijedtem. Mi sem ismerjük annyira behatóan egymást, de ettől függetlenül elnyomtam egy káromkodást a hír hallatán, hogy pont ott, pont akkor… Én sem szakítanám meg a nyaralást, próbáld meg ugyanúgy élvezni! 🙂

  5. bagoly35 szerint:

    Örülök, hogy nem esett bajod. Nagyon fura, hogy ott nincs valami hangosbemondó, itt nálunk van, én majdnem infarktust kaptam, amikor először gyakorlatot csináltak vele! Szirénázik valami rémséges hangon, aztán visszhangozva mondják, hogy “Figyelem, figyelem, ez csak hangosbemondó gyakorlat!” Azért Franciaországban sajnos már nem az első balhé, a rohadt muzulmánok miatt sokkal-sokkal elővigyázatosabbnak és felkészültebbnek kéne lenni- egész Európának!

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s