Bloggertali Cambridge-ben

A Brexitről írt cikkem után levélben megkeresett az Egy csésze energia bloggerje – Enikő, akiről, mint megtudtam Cambridge-ben él. Váltottunk pár szót a Facebookon, majd felvetette, hogy jó lenne egy bloggertalit összehozni. Gondolkodás nélkül rámondtam, hogy két hét múlva hétvégére egyeztessünk egy programot.
Mivel 4 évvel ezelőtt jártam utoljára a híres egyetemi városban, így kézenfekvőnek tűnt, ha én utazom ki. Vonatozni meg amúgy is szeretek. Kissé izgatottan hát, felszálltam vasárnap a Cambridge-be menő járatra. Nem tartottam attól, hogy számomra egy ismeretlen személlyel fogok eltölteni a napot. Enikőt a blogja alapján nagyon szimpatikusnak és kedvesnek találtam. A belső megérzésem is azt súgta, hogy szuper napnak nézek elébe.

10:55-kor pontosan megérkezett a vonatom, az Exit táblát követtem és nagyon nyitva tartottam a szemem. Mert ha valaki képes a legjobb ismerőse előtt is elmenni „vakon”, akkor az én vagyok, de soha nem direkt.
Enikő időben és jól látható helyen várt már. Egy öleléssel köszöntünk egymásnak. Indulhatott a nap, most már hivatalosan is. Beszélgetve, mosolyogva és örömmel sétáltam vele Cambridge belvárosa felé.

Első körben egy hűs italt vettünk, majd leültünk egy padra meginni azt. Közben 4 Japán egyetemista jött oda hozzánk, hogy töltsünk ki anonim kérdőívet valami kutatásukhoz. Engem mindig betalálnak, persze, töltök. Olyan kérdések voltak a lapon, hogy hallottam-e a 2011-es japán földrengésről, vennék-e japán élelmiszert annak tudatában, hogy nukleáris szennyezés is történt. Aztán hány pár cipőm van és milyen gyakran vásárolok újat stb.

A folytatásban már tényleg bővebben volt lehetőségem a várossal ismerkedni, több szép épület előtt is elhaladtunk. A Kings’s college épületénél egy záport kaptunk a nyakunkba, így behúzódtunk a kápolnába. És szerencsémre megláttam a táblát, miszerint 3,8 font ellenében fel lehet sétálni a toronyba. Menjünk fel, ha már itt vagyunk! A jegyárusító hölgy kérdezte, hogy biztosak vagyunk-e benne, hiszen szakad az eső pillanatnyilag. Nem vagyok cukorból – mondtam magamban.
Igen, biztos vagyok, ez csak egy futó zápor, már csillapszik is. Mire megmásztuk a csigalépcsőt, már el is állt. Sőt, derülni kezdett. A kilátásért megérte, nagyon megérte! Annyira kis aranyos Cambridge felülről. Megfigyelhettük a helyi piac színes-csíkos sátrait is. Íme:
cambridge market above

Majd lesétáltunk és körbenéztünk piaci vásáron. Tuti kézműves, minőségi termékeket lehet is vásárolni! 3D faragott képet, fából faragott mechanikus kis gépezetet is, kézi készítésű természetes szappant is stb. Ahh, a szappanok jól is néztek ki, meg mennyei illatot árasztottak. Vettünk is egyet-egyet magunknak.

Késő ebédünket egy pubban fogyasztottuk el. Majd elcsábultam egy fagyira. A Chocolat & Chocolat céggel már a londoni csokoládé kiállításon találkoztam. Azért maradt meg így, mert egy magyar csaj is dolgozik nekik és nagyon különleges forró csoki árultak. Most pedig a kirakatban egy nagy édes tölcsér kacsingatott rám, már csak „anyagot” kellett kérnem bele. Mondom az eladónak, hogy egy gombócot kérek. Az úgy nem jó. A nagy tölcsérbe minimum kettő gombócot kell kérni. Ezen ne múljon! Angliai életem legeslegfinomabb minőségi fagyiját volt szerencsém itt kipróbálni. Hu, igazi fagyi. Úgy örültem neki, mint egy kisgyerek.

A nap egyik zárása a patak menti séta volt, ahol gondolázni is lehet. Hát, azok a srácok, akik a jegyeket értékesítik rá 10/10-esek. 5 jó pasi egymás mellett, megálltam gyönyörködni. Amiért elnézést is kértem Enikőtől. Hogy Cambridge-ben mennyi jó pasi volt, lépten-nyomon láttam őket egész nap. Volt egy srác, aki pedig a 12/10-es kategóriába esett. Nagyon karakteres és vonzó arccal, annak ellenére is megbámultam, hogy nem az esetem még sem. Meg is jegyeztem, hogy nem a gondolára kéne jegyet árusítania, hanem Cambridge pólóban egyetemistaként csak úgy kiállnia és borravalót kérnie egy közös fotóért. Fizetnék, hogy közös fotóm legyen vele. Szerintem más csajok is.

Búcsúzásként egy hűs jamaikai kávéból készült Latte-vel koccintottunk.

Enikővel fantasztikus napot töltöttem együtt. Nagyon kimért, kedves és intelligens csajszi, csak a legjobbakat tudom mondani róla.
Én már a kirándulás előtti napom mondtam egy ismerősömnek, hogy Enikőtől csak tanulni tudok és jobb lesz, ha inkább hallgatok, mint beszélek. Én felnézek minden olyan emberre, akik tudatosan tanultak és szereztek képesítést valamilyen szakon. Na és külön felnézek arra, aki biológus lesz és egy kutatólaboratóriumban dolgozik.
Szerencsésnek érzem magam, hogy a blog által egy nagyszerű honfitársammal találkozhattam Enikő személyében, külhonban. Köszönöm, köszönöm!
(Kép forrása: Egy csésze energia Facebook)

Örülök, hogy útjaink keresztezték egymást, és az idei év egyik legjobb vasárnapját élhettem meg társaságában.
Sokat mosolyogtam és nagyon jól éreztem magam. Repetázni szeretnék. 🙂

Kukkantsatok be Enikőhöz! Megéri. http://youaremycupoftea.blog.hu/

Reklámok

Bloggertali Cambridge-ben” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Bogcsi szerint:

    Ó! Cambridge-hez volt szerencsém, annyira imádtam. Aztán két évvel később Petivel is eljutottunk. Kinn élt egy barátunk és őt látogattuk meg, sokszor emlegetjük azt a napot. / Köszönöm hogy megosztottad velünk az élményt, képzeletben kicsit újra sétálhattam Cambridge-ben.

  2. csvirag szerint:

    Amikor az ilyen városnézős posztjaidat olvasom mindig annyira megjön a kedvem hogy csak úgy felszálljak egy repülőre és “elvesztődjek” Angliában… 😀 Imádom a hangulatot, amit átadsz! ❤

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s