Brek…Brek…Brexit

Na, tudom, tudom, hogy a csapból is Brexit folyik. De mivel itt élek és az orrom előtt történt, történik minden, muszáj vagyok írni róla.

Nekem úgy tűnik, hogy senki, de tényleg sem hitte, hogy képesek lesznek az angolok megszavazni egy kilépést. Nagyon nagy hibát vétettek a bennmaradás és kilépés mellett kampányolók is. Nem számoltak azzal, hogy London nem vidék. Vagyis ami itt Londonban folyik, amilyen emberekkel itt Londonban találkozik az ember, nem reprezentálja az angliai kisvárosokat és falvakat.


Hiába dobálták be napról napra, a bent erősebbek vagyunk, a másik nap a kívülállóként újra nagyszerű lesz Britannia és 350 millió marad az NHS-re is, egyetlen pici dologról elfeledkeztek: a szavazók többsége szimplán azt sem tudta, hogy mi az az EU. Igen, úgy szavaztak valamiről, hogy azt sem tudták ez micsoda konkrétan. Mert arra már sok embernek nem volt esze, hogy a google is van világon. Hanem mentek a politikai vezetők, pártok után vakon. Na meg persze, sok ember szemét még az szúrta, hogy a szomszédban lengyel él. És ennyi indokkal és információval megelégedve behúzták az X-et csütörtökön.

Pénteken reggel, amit kiléptem a szobám ajtaján az aggódó lakótársam azonnal megszólított: Olvastad? Igen, már a telefonról az ágyban – feleltem. Most mi lesz? Hogy alakul életünk? – kissé bepánikolt.
Elhihetitek, hogy pénteken baromi keserű szájízzel és marhára nehezen mentem dolgozni. Az érzés, mikor egy megtűrt és nem kívánt embernek érzed magad egy országban. Csessze meg, csessze meg, ez járt a fejemben.

Na, aztán beindult a Facebook közösség és mindent megosztottak, ami csak létezett. 3-an átküldték, hogy írjam alá a petíciót egy újabb szavazás kezdeményezéséről. Közben kiderült, hogy lemond Cameron. TV csatornák pedig elkezdték interjúztatni a szavazókat, s eszeveszett ostobaságokat kaptak válaszként „Kollégaim mondták, hogy a maradás mellett voksoljak. De nekem ne mondja meg senki, így a kilépésre X-eltem”. Egy vidéki angol hölgy meg: „A külföldiek ellopják a munkánkat.” Egy nyugdíjas mami indoka: „2 hetet kell várnom egy időpontra a doktornál, ha pedig elmegyek a rendelőbe, tele van idegenekkel”.
A prímet az az úr vitte, aki a riporternek elárulta, hogy megbánta a szavazatát és ő csak üzenni akart Brüssszelnek. Nem hitte volna, hogy a többség a kilépés mellett lesz, mert az ő szavazata amúgy is csak 1 szavazat. Most viszont kezd aggódni.

A BBC-n a Facebook kommentáradat szabadult el, ahol sok EU-s már 5-10 éve UK-ban élő fejezte ki aggodalmát. „Becsületesen adóztam mindig, itt alapítottam családot. Angol állampolgárságért nem folyamodtam, de már angolnak tartom magam. A gyerekem jobban beszéli az angolt, mint az anyanyelvűnket. Most mi lesz velünk” Hoho és hány ilyen van, akik 10 éve is itt vannak már (adóznak, mint a katona), csak nem állampolgárok. Most mindenki pofán lett csapva, de nagyon.
Főleg az a bántó, hogy nem szavazhattak, holott az angol gazdasághoz igencsak hozzájárultak már ezek az emberek.

Na, igen. Visszatérve a szavazókhoz. Istenem, én mindig is nagyra voltam az angolokkal. Mindig is felnéztem rájuk. Naná, hiszen én értelmiségi és jómódúakkal érintkeztem csupán. Ezek az angol családok nagyon nem az átlag, mint most kiderült. A többségnek sajnos a tudása hiányos, IQ szintje fene tudja hol áll, de gáz. Nehéz kimondanom, de UK tele van suttyó angol állampolgárokkal, akiktől most azonnal elvenném a szavazójogot. Mert urambocsá egy XY településen élő valaki, aki csak annyit látott eddig a világból, hogy a szomszédba lengyelek költöztek és „elveszik a munkánkat” szlogennel van, ne mondjon véleményt nagy ügyekben.
Azok az angolok, akik még az országhatárt sem lépték át, 5 uniós tagországot nem bírnának mondani, Brüsszelig látnak el, meg tudják, hogy van Németország is, na meg persze valahol keleten Lengyelország, NE szavazhassanak!
A buta emberek lemosták az értelmiséget.
Az angol apukát idézve „Szomorú, nagyon szomorú, hogy olyan emberek döntötték el a végeredményt, akik azt sem tudták, mire szavaznak.”

A politikusok ígérik, hogy aki itt él már, nem lesz érintve a kilépéskor. ÍGÉRIK. Ígérni én is tudok, sok mindent, főleg, ha paráznék, hogy egy éven belül akár 10 ezer értelmiségi (mondtam egy számot), versenyképes szakmával rendelkező EU-s felállna az asztal mögül és elhagyná az országot. Sok komment volt BBC-n, hogy köszönik, el fogják hagyni az országok, becsapva és kizárva érzi magukat.
Akik évi 35 ezer- 45 ezer + fontot keresnek, azoktól szép adókat lehet vonni! Azt pedig senki sem akarja, hogy kevesebb adóbevétel legyen.

A hétvégén próbáltam elszakadni a sok-sok nyomasztó gondolattól, ami a fejemben volt. De csak utolértek a hírek, miszerint Cambridge-ben, Birmingham-ban, Newcastle-ben külföldieket értek atrocitások. Lengyel családok ajtóira ragasztottak cetliket, hogy lehet hazamenni. Volt, ahol egy maroknyi neonáci csoport tüntetett: Hitlernek igaza volt szlogennel. Vagy éppen a kitelepítések elkezdése mellett szónokoltak. „Kilépünk az EU-ból, mehettek haza”.
Mára elértünk arra a szintre, hogy szimplán az utcán embereket állítottak meg ismeretlenek, hogy Takarodj haza.
Döbbenetes olvasni a Twitteren a személyes történeket, amiket felhasználók írtak le.
What?! Most azt is megtudhattuk hát, hogy a rasszizmus igencsak nagy méreteket ölt. Pont itt, ahol a multikulti hirdetve van. Ahol az iskolában külön óra van vallási műveltségre, ahol a gyerekekkel elfogadtatják, hogy attól még, hogy valaki más Istenben hisz, ugyanolyan értékű ember.

Szerencsére, tényleg szerencsére, itt délnyugat Londonban az angol értelmiségiek szomszédságában élve, még úgy azt mondom ok. De ma délután, mikor kint sétáltam, hát nem kerestem senkivel szemkontaktust. Tutira elsírnám magam, ha nekem valaki beszólna, hogy takarodjak.
Este, mert kibukott, a családnak is elmondtam, hogy kicsit para vagyok. Apuka azzal nyugtatott, hogy ez kerület kb 80%-ban a bennmaradás mellett voksolt (beleértve magukat is), ne aggódjak. „Majd elcsendesedik az ügy” – ebben bízom, zárta.

Szóval, a munkám és az életem ugyanúgy megy tovább. Legyünk optimisták, Wales-be pedig inkább ne kiránduljon most senki. Hát ennyi. 
(Gazdasági veszteségekhez nem értek)

“Az éhes farkaskutyák most kaptak egy csontot, amit lehet egy darabig rágni.”

U.i.: Kedvenc videóm a témában, küldöm minden kedves külföldön élő olvasómnak!
Íme:

 

Advertisements