Vendég voltam – Első magyar borfesztivál Londonban

Szombaton a borfesztivál vendége voltam. Hét elejétől számoltam már a napokat hétvégéig, nagyon vártam erre az egyedülálló eseményre.

Az Oval Space-t könnyedén, a Bethnal Green-től egy laza gyaloglást követően elértem, s már bent is találtam magam a rendezvényen. Szerencsére még délután 3-kor nem voltak sokan, így lehetőségem nyílt a saját tempómban haladva a borvidékek standjaival megismerkedni.

somlói borA bejáratnál rögtön balra a Somló vidék borait volt alkalmam megkóstolni. A Witness Mountain Wines cég képviseletében egy szemüveges angol úr kínálta a somlói borokat. Nagyon lelkesen – megjegyzem. Még nem hallottam korábban angolt így promotálni magyar borokat. A Juhfark szót tökéletesen ki is tudta ejteni az úr, amiért én meg is dicsértem. „Egy tréninget kaptam, így megtanultam. De várj, mutatom a listát. A hársfalevelű – na azt inkább meg sem próbálom kimondani”. Összemosolyogtunk.
Amit különlegesnek találtam, hogy egy vulkáni kőzetdarab szemléltetve volt a borospalackok előtt.

A következő standnál egy kék zakót viselő úr a St. Andrea pincészet borait töltötte poharunkba. Én a Szeretettel nevű Rosét kóstoltam meg, ízlett. Közben annyit tudtam meg, hogy Egerszalók a borászat székhelye. És most utólag a Facebookon derült csak ki számomra, hogy micsoda egy komoly és ismert cég igazából a St. Andrea. Sajnálom, mert akkor több italt is kóstoltam volna a helyszínen.

szivek pinceA Szivek pincészet standjához léptem, ahol a pulton egy nyitott prospektus volt. Így azonnal világossá vált számomra, hogy személyesen a tulajdonos urak, Szivek György és Péter jött el Londonba.
A logójúkat is hosszú percekig néztem, mert hát csodálatos. Egy fordított nagy szív, amiben még 2 szívforma is megbújik. Egyedi és profi, könnyen megjegyezhető.
A tulajdonos urak nagyon közvetlenek és barátságosak voltak. Jól esett velük pár szót beszélni.

A borfesztiválra hoztak magukkal 3 különleges bort is, ami otthon majd a Kékszalag vitorlás versenyen fog csak debütálni. Mi pedig már a magyarországi premier előtt itt kóstolhattuk a nedűket. Köszönet érte.
A Szivek pincészet Kesztölcön található, Esztergom vonzáskörzetében.
Én az összes otthoni ismerőseimnek ajánlani fogom őket biztosan!

A prospektusuk is nagyszerű, amiből most idéznék
„Olyan, mint a gyermek: sokszor nem fogad szót, de Te neveled, terelgeted, mivel a Tiéd. Ám az lesz, ami lenni akar! A borász is így van ezzel: a saját ízlése felé terelgeti a bor, de a bor önálló, saját világát fogja élni!”

És meg szeretném jegyezni, hogy szombaton a Szivek pincészet volt a legkitartóbb. Boraikat még fél 12-kor is kínálták. Mikor szóvá tettem ezt számukra, csak annyit mondtak: „A dolgunkat tesszük”.
A Szivek pince lett a kedvenc számomra a borfesztiválon a boraikkal és vendégszeretetükkel.

A Nagy-Sagmeister borászat standja volt soron, akik egyenesen Délvidékről érkeztek Londonba. Ahogy Sagmeister Ernő borász mondta „Szívügyünk, hogy kínáló őshonos szőlőfajtáinkból készítsünk bort”. Ha jól emlékszem egy Kadarkát ízleltem meg.

sápi bor

kép forrása: Emerging Wine Festival

A bal oldali soron az utolsóként a Sápi kézműves borok standja kapott helyet. Őket már egy ismerősöm beharangozta számomra, aki pénteken látogatott ki a rendezvényre. Ahogy írta, 3 üveg gyümölcsbort vett. Hát, én sem gondolkoztam sokáig. Egy bodzásat vásároltam, egy áfonyásat pedig kóstoltam.  Nőknek ezek az italok tökéletesek. Édesek, finomak és gyümölcsösek. Én erre bukom.
Már csak azt kéne kiderítenem, hogy Londonban hol szerezhető be.

Miután végigértem a bal oldali részen, a jóból (jó borból) is megárt a sok alapján, étkezési szünetet kellett tartanom. Mert hát, fejbe csapott az borok alkoholtartalma.

Itt volt az idő, hogy aranytallért váltsak és kipróbáljam a Mangalica mennyország ételeit. (1 aranytallár 3,5 fontba került)
A Mangalica mennyország külön létrehozott egy Facebook eseményt a hétvégére, amit én lelkesen követtem is. Arra készültem, hogy valami kulináris sokkot fogok kapni, jó értelemben. És nem ez történt. Az esemény oldalon szemet gyönyörködtető csodák voltak megosztva, s a helyszínen én ilyet nem is láttam. Elnézést, tényleg nem. (A feltöltött képek nem a valóságot tükrözték  = csalódás) És nem én voltam egyetlen, aki olyan kesernyés szájízzel volt. A srác, aki velem egy időben evett és az asztalomhoz ült, csak annyi mondott: „Gyenge a választék, hát nem tudok mit csinálni, ez van”. Egy másik hölgy, aki a rendezvényen szintén jelen volt, így véleményezett: „Kritikán aluli. Egy marok ételért egy vagyon elkérnek”.

A képen látható ételekkel én NEM TALÁLKOZTAM, holott az esemény oldalon szerepel:

Én összesen 2 féle húst és kolbászt láttam. Az étlapon a krumplipüré is fel volt tüntetve, amire egy előttem vásárló hölgy rá is kérdezett, de hiába.
A kolbászért, kis adag krumpliért, egy kovi ubiért, 2 szelet kenyérért és 2 db fél literes üdítőért 5 aranytallért azaz 17,5 fontot fizettem. És éhes maradtam.

Állítólag a Mangalica mennyország volt felelős az étkeztetésért. Én, aki egész nap ittam a finom borokat, hát egy kolbász és pár szem krumpli nem segített abban, hogy az alkoholmennyiséget kompenzáljam a szervezetemben. Egy szendvics (amibe mangalica felvágottat tesznek – fenti képen láthatót pl) jól esett volna pluszban a kora este folyamán.
Vagy esetleg egy pogácsás tál.

Közben délután 5 lett és a focimeccsre megtelt a rendezvény. Folyt.köv. 

U.i.: A pincészetek neveire kattintva a Facebook oldalukra lyukadtok ki.

További képek az Emerging Wine fesztiválról: ITT

Advertisements

Vendég voltam – Első magyar borfesztivál Londonban” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s