5 bosszantó tény a munkámban

Naughty-child

forrás: feminiya.com

A mostani cikk már hetek óta érett, s végre eljött az idő, hogy kiírjam magamból. A munkám adta az ihletet, pontosabban azok a dolgok, amikről a falra tudnék mászni, de még is el kell viselnem…mert hát, ha a szülők elnézik, akkor nem tehetek gyökeresen mást.

A mostani családot megfigyelve írtam egy listát a gyerekkel kapcsolatosan.

1.Csak mert gyerek, nem gyerek
Ohh, a szülők imádják a gyerek minden rosszaságát elnézni és megmagyarázni azzal, hogy hát gyerek. Istenem, nyilván gyerek, de nagyon is jól tudja, mikor tett rossz fát a tűzni. Az 5 éves jól tudja, hogy azzal, hogy ha a ketchupot kinyomja poénból, valójában pazarolja azt. De, hát gyerek, nem nézhetünk rá mérgesen. Persze, ilyenkor meg a gyerek jókat kuncog magában, hogy gyerekként megint hülyére vehetett mindenkit. Attól még, hogy gyerek, nagyon furfangos kis lény, nem szabad elfejteni.
Illetve, az adott korral igen is képesek némi felelősséget vállalni már. A 8 éves, ha akarna, tudna már vigyázni pl. a kesztyűjére. Így viszont télen minden héten elveszett egy kesztyű. Én hiába rágtam a fülét, hogy kicsit több figyelem és máris megmaradna, süket duma volt a falnak. Anyuka pedig, hát Istenem, gyerek. „Jó áron az H&M-ben tudok 5-ös csomagban kesztyűket venni, nem gond” – mosolyogva.
Nem, én egy 8 éves gyerektől ilyen kis minimum felelősséget nagyon is elvárok, mert nem olyan kis gyerek már.

2.A gyerek az gyerekem, nem a főnököm
A családban a gyerekek maximálisan ki vannak szolgálva, azon kívül, hogy elmennek iskolába meg WC-re, mindent mást szájba kapnak. Még csak annyit sem kell megtenniük, hogy egy pohár vizet töltsenek maguknak. Nem, csak szimplán bejönnek a konyhába és közlik, hogy szomjasak, éhesek. Én pedig máris ugrok, fizetnek, így ugrok. De, hogy a szülőkkel is ugyan így járnak el, s a szülők maximálisan asszisztálnak csicskaként mindenhez nekik…komoly.
Aztán a másik dolog, hogy kislányom mihez van kedved, mit csináljunk-ne csináljunk, s felnőtt létére leáll az 5 évessel megállapodásokat kötni. Lehetőséget lehet adni, hogy x opció közül dönthessen, de hogy csak úgy, hogy amit éppen akar?
Múlt héten habár előzetesen már a kislány (őfelsége) belement, hogy táncórára fog járni, még is meggondolta magát. Ez annyiba érdekes, hogy nyárig már ki van fizetve a oktatás, hiszen létszámkorlátos a csoport, a tanár tuti nem utalja vissza, mert azon bukna, hiszen számított a kislányra végig. Az anyuka pedig a legnagyobb megnyugvással bólintott, hogy hát jó, így történt. Hogy elúszott x font, kit érdekel, aprópénz. Néha teljesen úgy érzem, hogy a gyerek a főnök, miközben a szülei az eltartó csicskásai.

3.Mindent a semmiért!
A hajam tépném, de szó szerint. A 5 éves kislánynak van 15 barbija, barbiháza stb, 8 sellőbarbija, 60 plüsse, x doboz kacatja, ilyen olyan vacka. A fél szobája csupán játék. És mindezt úgy kapta, hogy igazából semmit sem kellett tennie. Mert volt karácsony, szülinap, Húsvét stb. Úszik a játékban, s nyilván semmi sincs megbecsülve, mert miért kéne? Úgy is jövő hónapban szülinap lesz, nagy zsúrral 20 gyerekkel, ami kapásból 20 új ajándék. A régiek meg már unalmasak, jó elszórni őket a 3 szintes lakás minden zugába kedv szerint.
Ha pedig kérem, hogy segítsen összepakolni, hát finnyáskodik. Egyszer mertem azt mondani, hogy összeszedem a cuccod, de akkor az megy zsákba és elrakom. „Anyunak elmondalak, ezt nem teheted meg” – megkaptam.
Akkor legyenek boldogok úgy, hogy a lakás egy játékhalmaz és évente x tucat új vacak még jön hozzá, anélkül, hogy egyáltalán egy köszönömöt kéne mondani.

4.A háztartási munka, nem undormányos csicska munka.
Ne értsen senki félre, nem várom el egyetlen gyerektől sem, hogy takarítson. De, azért apróságokat már igen is elvárnék. Szerintem, ha a gyerek „poénból” eszik úgy, mint a disznó, akkor nyugodtam adhatunk kisseprűt a kezébe, felsöpörhet. A 8 éves tisztában van vele, mikor esik le „véletlen” étel az asztalról, de semmit sem kell tennie. Csak így történt, aztán vagyok én meg a szülők, hogy porszívózzanak utána. Ha rajtam múlna, nem.
Továbbá a zokni párosításban való segítséget sem érzem a gyerek kihasználásának. Sőt, anno mikor jártam a tanfolyamra, az oktató mondta, hogy ez fejlesztő. A gyereknek akár aranyos játék is lehet a zoknik párját keresni a kupacban, persze ha a szülők így állnának hozzá.
De ebben a családban úgy figyelnek arra, hogy a gyereknek a háziján kívül semmit se keljen csinálnia otthon.
Jó hír viszont (már akinek), hogy házvezetőkre, takarítókra itt addig szükség lesz, míg világ a világ, mert így vannak nevelve.

5.Az otthon nem a hotel.
A gyerekek sokszor viselkednek úgy, mintha lenne valaki, aki csak azért van, hogy a feleslegesen okozott rumlit utánuk takarítsa. Adok nekik egy müzli szeletet, s kibontás után éppen ahol vannak a házban, eldobják a csomagolást. Lehet ez nappali, fürdőszoba, hálószoba bármi. Eldobja ott, ahol kibontotta. Vagy kifújja az orrát és eldobja a zsepit a lakásban bárhol. A chipes zacskót, bármit.
Gyerekek, ez nem hotel. Ha az utcán tilos szemetelni, miért gondoljátok, hogy a lakásban lehet?
Abszolút felfoghatatlan számomra, s a szülők szó nélkül elnézik.
A kisfiú ezt még úgy szokta tetőzni, hogy elmegy WC-re és szórakozottságában a WC kagyló mellé pisil. Elég gyakran. 8 évesen nagyon gáz. Csak egy kicsit nagyobb koncentráció, folyton mondom. De amíg a szülők nem unják meg a helyzetet, az én szavam nem sokat ér.

Szóval minden nap nyelek olyan dolgokat, amiket tőlem sose néztek volna el a szüleim.
Ahogy a lakótársam mondta erre: „Sok állasom volt, hidd el. Olyan nincs, hogy mindig minden tökéletes legyen. Minden munkahelyen akad valami (valaki) zavaró, bosszantó”

U.i.: Vitatkozni ér!

Reklámok

5 bosszantó tény a munkámban” bejegyzéshez ozzászólás

  1. F. szerint:

    Őszinte leszek, maximálisan tisztelem az önfegyelmed! Kizárt hogy ezt hosszútávon elviseljem, mert ez a gyerek rosszabb egy állatnál, az legalább nem vizel a lakásába… nem gondolkodtál a váltáson? Akár egy normális családra vagy egy teljesen más munkára?

    • Hanna szerint:

      🙂 az igazság az, hogy ezek a gyerekek még a jó kategóriába tartoznak. Vannak nyilván jobbak, mert tapasztaltam. De mikor múltkor a parkban egy anyuka gyereke egy 3-4 év körüli srác nem szólt, csak nagydolgát elintézte a ruhájában, és az anyuka ki sem akadt rá.
      Itt nagyon elnéző a többség szülő mindennel, ez a baj. Igazi szuper családok pedig megoldják segítség nélkül, ergo nincs nannyjük.

  2. csvirag szerint:

    Vitatkoznék, de nem tudok, mert mindenben egyetértek amit leírtál! 🙂 A gond az, hogy itthon Magyarországon is egyre elterjedtebb – legalábbis én úgy látom – hogy a gyerek azt csinálhat amit akar mert gyerek, rá sem szabad szólni, még akkor sem ha rugdos a buszon vagy üvöltözik. Nagyon nem szimpi nekem ez a hozzáállás, mert így milyen felnőtt lesz belőle?

    • Hanna szerint:

      Pontosan, múltkor irt is az egyik blogger erről, hogy valami vásáron egy gyerek a sütiket áruló néni termékeit megnyomkodta kézzel!, s a szülő mukkot sem szólt. Az eladó meg ugye azokat már nem tudja eladni…csak némán beszedte a pulról.

  3. Bogcsi szerint:

    Hú, hát ha én erről cikket írnék!? 😂 Magánemberként és gyermek(fog)orvosként is van tapasztalatom… A családi történetek azért zavarnak, mert szöges ellentétben vannak alapvető elképzeléseimmel, és (remélve hogy bővül általunk a család) ezek a dolgok az én gyerekemre is hatnak. A páciens oldalon meg sajnálom szegény gyerekeket,hogy a neveléssel milyen torzult alapirányt kapnak, aztán majd az élet adja a pofont… Mert nem fog minden mindig az ő elképzelése szerint történni, …. / Konkrét tények: Gyerek fogászat előtt (váróban) kakaós csigát , mexicornt, chipset eszik… ??? 😭 Székben ülve közli velem, vagy a szülővel : “Na azt már nem” “Azt biztos nem” … Véleményt nyilvánít: “Ennek x@r íze van” , “Utálom” “Undorító” … És így tovább. Néha egy ejnye bejnye, de ritka, csak ha baromi cikivé válik. A csúcs a rendelőben apukát rugdosó és leköpő gyerek volt…😮😮😮

    • Hanna szerint:

      Jesszus! Brutál h egyesek szülőként mit művelnek. Attól még h következetes vagy és szabályokat alkotsz a gyereked szeretetét nem veszted el. Mert néhol látom, h azért nem mert szólni, nehogy megutálja a saját gyereke.
      Plusz eskü néhány szülő fél a saját gyerekétől, azért nem szól semmire

      • Bogcsi szerint:

        Igen! Igen. Anyukámnak van egy szava erre: majom szeretet. Amióta az eszemet tudom ezt a kifejezést használja. Mi tudtunk gyalog, busszal, vonattal suliba járni…. Rokon gyereknek középsuliválasztáskor nem engedték a 6-8 km-re lévő sulit, ami szeretett volna, mert oda nem tudják furikázni… és “Te nem tudod, h mit jelent bejárni” Ja én, aki erdőből járt be általános iskola ideje alatt! Aztán 70kmre ment gimibe, mert engedték….még a kőkorszaki időbe, amikor nem volt mobil, hogy anyu minden órában megkérdezze, hogy ettem, ittam, pukiztam-e. 😂😂😂 Á! Nagyon más világ van. Hiába mondom finoman, hogy az életre kellene nevelni, a talpon maradásra, a karakànságra. Mert tényleg több “veszély” van, de aki kicsit nem önálló,leblokkol,ha ismeretlen helyzetbe kerül és önmagán nem tud segíteni.

  4. Bogcsi szerint:

    Ja ! és anyumnak van a “valamit valamiért” elve, én azt a nevelést kaptam és nem sínylettem meg, hogy bizony várni kellett egy egy babára, könyvre, videókazettára, pólóra…. 😂Anyu ment a Metálpatkány boltba megvenni az áhított Bon Jovi Keep The Faith kazettát, betanulta, hogy elhadarja “kisbüfé” 😂😂😂 Teljesített minden kívánságom, megvannak a legféltettebb régi játékok, az említett videókazetta is, az első disc-man …. mert érték a mai napig. Mert vágytam, vártam mire meglett és kötődöm hozzájuk.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s