Jaj, már megint megy(ek).

Brighton part- saját kép

Az elmúlt hetekben elég aktív voltam, s mentem mint a mérgezett egér.
Miután visszajöttem Magyarországról, kicsit felpörögtem az események. Voltam Southampton-ban, Charlie és csokigyárat megnéztem a színházban, rolleroztam nyakra-főre, puboztam egy angol társasággal, Királyi Légierő múzeumban kalandoztam, Windsorban Erzsi néni nyomában jártam, legutoljára pedig tengerpartoztam.
És az van, hogy egyébként úgy senkit sem érdekel már, hogy éppen mit és merre kószálok. Már unják az emberek, vagy finomabban fogalmazva a pokolba kívánnak, hogy mennyi minden történik velem.
Kit izgat, úgy is tuti valamerre megint boklászik. Szokásos, neki bejött az élet. Olyan az élete, mint egy utazás. Jó lehet ez a London! Most mond már meg!

Tényleg, aláírom és elfogadom, hogy velem több minden történik 2 hét alatt, mint akár valakivel fél év alatt. És néha már magam sem tudom, hogy múlt héten mit csináltam, mert az adott heti élmények rég elmosták a múlt emlékeit. Vagy összezsúfolok több dolgot egy napra időpontokra, s utána pedig káosz az egész.

A közeli ismerőseim tudják, hogy mennyit dolgozom, ám az internetről valószínűleg hibás kép jöhet le. Annyit megyek, hogy nincs is időm ez mellett dolgozni – szép is lenne, imádnám.
Az igazság azonban az, hogy hétköznap nagyon meg van kötve a kezem. Hétfőn, kedden, csütörtökön sose tudok semmit csinálni, mert este 7-kor már nincs sok kedvem keveregni, vagy ne adj később végzem még ennél is, mert megcsúsznak a szülők. Szerdán fél 7-kor végzem, ha úgy adódik, rollerozom egyet, vagy bevállalok egy esti ügyeletet egy családnál. Pénteken este is nagy valószínűséggel dolgozom, bébiszit éjfélig és utána indulhat a hétvége. De ha olyan kedvem van, vagy muszáj akkor szombat este is egy családnál ülök, miközben a gyerekek az emeleten alszanak.
Ha zsúfolt a hetem, akkor az egyetlen teljes szabadnapom csupán a vasárnap.
Most szombaton is a tengerpartról időben vissza kellett érnem, mert ügyeltem még este. Ez nyilván a képeken nem látszik, mert azt gondolná mindenki, hogy én aztán estig buliztam Brighton-ban. Nem.
Az a sok minden tehát, ahova eljutok a szabadnapjaim maximális kihasználásával lehetséges, úgy, hogy percre pontosan beosztok minden órát. Főleg igaz ez, ha két emberrel is találkozom közben szombaton, de este még dolgozom is.

Mivel nem úszkálok a szabadnapokban, így előre tervezek minimum egy héttel. Figyelem az időjárás jelentést, van egy hosszú bakancslistám, s amit reálisan megvalósíthatónak gondolok, megyek.
Többnyire egyedül járok mindenhova, mert nekem egy x időpont jó, sajnos zéró a flexibilitásom, s nem fogok senkinek sem nyávogni. Számtalanszor előfordult már, hogy feldobtam programokat, s többen jeleztek, de jó, érdekel. Aztán bemondtam a napot előre, senkinek sem volt jó, mert akkor éppen xy dolga pont volt. Az idő halad, a hétvége rövid, nem tudok várni.

Ha pedig eldöntöttem, hogy ez lesz, s valaki csütörtök este rám ír, én tartom magam az eredeti tervemhez (lehet önzően). Nem akarok bunkó lenni, de én már beterveztem valamit, véghezviszem, még ha emiatt pont most (utolsó pillanatban) nem találkozunk is. Pl. A hétvégét annyira, de annyira bántam volna, ha nem a tengernél töltöm, kész, megírtam, megcsináltam.

Az elkövetkező két szombatra is fixen van már beírt programom, mert ha látok valamit, tetszik, bevésem a naplóba. Ha pedig utolsó pillanatig tartogatom valamire az időmet, mert egy találkozást megbeszéltem, amit végül lemondanak pl. nagyon random döntéseket tudok hozni, a bakancslistámról csemegézve. Southampton is aznap reggel 9-kor dőlt el. Utálnám, ha a drága óráimat hagynám tétlen elúszni.

Számomra az a felüdülés, hogy élményekkel gazdagodon, amikre jó lesz a szürke hosszú hétköznapokon visszagondolni, vagy éppen előre várni azt. Másrészről minden egyes mászkálás azt is jelenti számomra, hogy volt értelme dolgoznom, mert a fizetésemből meg tudom engedni azt. Jutalmazom magam, amiért hajtok.
És minden szép dolog, kedves emlék – pozitív, gyógyító hatással van rám. Bármikor elő tudom szedni a memóriámból őket, s örömmel töltenek el.
Élek, élvezem, így csinálom.

Elnézést, ha ez valakit zavar.

Reklámok

Jaj, már megint megy(ek).” bejegyzéshez ozzászólás

  1. balazsisandor szerint:

    Én azért olvasom a bejegyzéseidet, mert tetszik ez a gyermeki rácsodálkozásod a világra.
    Valójában mindannyian így kellene szemléljük a világot.
    Ezek a te élményeid, tojd le, ha valakit zavar. Lehet utánad csinálni.
    Vagy jobban, ha valakinek az kell. Szabad világban élünk, nem?

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s