Kiruccantam Brighton-ba

Egy fogadalmat tettem magamnak: Amint az időjárás lehetővé teszi, kiruccanok Brighon-ba. A hét elején már kezdett kirajzolódni, hogy most jött el az a nap.

brigthon

Nem kérdeztem meg senkit, csak fogtam a rollerem és felültem a Brighton-ba tartó járatra. Nem csak én terveztem így, a vonat szépen megtelt utasokkal, akik szintén Londonból „menekültek”.
Egy órás utazás után befutottunk a brighton-i vasútállomásra, s boldogan elhagytam a vonatot
Tömeg, tömeg és tömeg. Iszonyatos népáradat hömpölygött lefelé a tengerhez. És azonnal magyar beszédre is figyelmes lettem: Baz**meg. Hátra is fordultam, hogy kik ezek a csodálatos honfitársaim.
Egy 6 fős magyar férfitársaságot vettem észre.
Ők is olyan magyarok voltak, akiktől elhatárolódom. Tudjátok a tipikus emberek, akik azt hiszik, hogy milyen kemény csávók, közben nem.
Szépen úgy tettem, mintha nem érteném a változatos szókincset és leelőztem őket. Isten ments.

Elértem a partot, ami egy hangyabolyra hasonlított. A móló bejáratához oda sem lehetett férni. Nem is indultam el arra, ma kihagyom a vidámparkos nézelődést. Közben panoráma képet készítettem mobillal, s egy bácsika leszólított. „Csináltál rólunk is egy képet a háttérrel”. Nyilván, már megszoktam, hogy szeretnek megkérni emberek. A három nagypapa megállt a parton, s lett pár jó képűk. Majd utána selfieket csináltak még együtt. A modern technikai „járvány” elérte őket is, egyem a szívűket.

A rollert azzal a céllal vittem magammal, hogy hajtok a part mentén. Így is tettem. Elmentem a városszélére a halászati kikötőbe. Útközben megálltam egyet enni egy turisták által már nem zsúfolt büfében. Fish&chips-et ettem, tipikusan angolosan. Ha tengerpart, akkor a hal sültkrumplival dukál.
Rollerezés közben láttam a színes bodékat is, végre! Mert netes képeken néztem, hogy van Brighton-ban is, de a mólótól igen messze, így soha nem sétáltam el eddig. És most már azt is tudom, hogy helyben van egy halasbolt, ahol frissen, a tengerből halászott halakat lehet vásárolni. (Logikus 😉 )

Majd megfordultam, s visszamentem a belvárosba. Kerestem egy beülős kis helyet – That little Teashop, ahol egy banános split-et és cappuccinot rendeltem. A kis teaház aranyos volt, DE a személyzet csigalassú volt, s kissé fejetlenség uralkodott. Először megkérdtem, hogy ők ültetnek, vagy én ülök le és várok, míg jön a pincér. Utána x hosszú perceket vártam, mire jött valaki. A bejáratnál ki volt írva, hogy van fagyi, ezzel szemben a menü listán semmilyen fagyis dolog nem volt. Így akartok vendégeknek eladni?
Az asztalterítő cefetül nézett ki. Előttem a vendégek kiöntötték a kávét és vajat is kentek (véletlen) rá. Én úgy várnám el, hogy ez esetben ki kéne maguktól cserélniük. Na.
Kihozták a banános fagyis tálamat, de szalvétát nem kaptam hozzá. A csokis öntet, naná, hogy elcsöppent, s kereshettem a táskámban a papírzsepimet.
Plusz egy sütit is ettem volna akár, ha a kezembe nyomtak voltak egy süti listás papírt. Nem akarták, hogy többet költsek. Legyen az ő bajuk.
Szóval nem kell vendéglátósnak lennem ahhoz, hogy pillanatok alatt észrevegyem az alapvető hibákat egy helyen.
A blokkon pedig ezek után már meg sem lepődtem. Egy cetlire tollal írt összeg, amire rápecsételték, hogy kiszolgálói díjat nem tartalmaz. Professzionális és törvényeket betartó volt.
Csak, hogy jót is mondjak: A cappuccino nagyon-nagyon finom volt! Jól elkészítették. A felszolgálók műbájjal voltak felém, de igyekeztek, látszott.
Egy árva szót nem szóltam nekik a hiányosságokról, mert arra van a Tripadvisor.

A folytatásban kicsit sétáltam az üzletek között, van gyémántgyűrű árus, csokoládékészítő stb. Kilyukadtam a Royal Pavillion-ál, amit mindig megcsodálok, de még időm sose volt, hogy belépőt fizessek és belülről is alaposan megnézzem.
Visszagurultam a partra, de továbbra sem láttam értelmét heringpartiban részt venni és felmenni a mólóra.
A vasútállomásra a mellékutcákat érintve mentem vissza, ahol kiülős éttermek és antik piac mellett haladtam el.

brighton

Zárásképpen nézzük összegezve, miket is láttam a nap folyamán
– móló, ami egy vidámpark igazából, tehát pénzköltés. De jó a kilátás és tényleg szép.

– Brighton kerék, amin még sosem ültem (Ł8), de a város tartozéka és mindig megcsodálom
– tengerpart, ami durvás kavicsos cipő nélkül sok szerencsét 🙂 Számomra a víz mindig hideg, sose mentem tovább, mint térdmagasság
– kisvonat, még nem éreztem késztetést, hogy kipróbáljam. Gyerekeknek jó móka.
– Butikok a part mentén, szeretek nézelődni, apróságokat felfedezni. Kedvenceim a kagylós függők, amiből egyet már korábbi évek alatt vettem. Na és persze, ha találok egy jó fülbevalót, nem hagyom ott.
– Kiülős büfék, nagyon sokféle kis kajálda van, némelyik régies, némelyik modern. Szerintem a heti hosszú munkaórák után egy italra és egy ételre lelkiismeret furdalás nélkül költhetek, étkezés közben a kilátásom a tengerpart.
– Színes kis bodék, amik semmilyen különleges célt nem szolgálnak. A tulajdonosaik lejönnek és kiülnek elé, esetleg egy mini családi összejövetelt szerveznek evéssel egybekötve ide a parthoz.
– Royal Pavillion, indiát idéző épület, amiről majd akkor írok bővebben, ha már jártam a belsejében is. Előtte egy kis park van, kellemes leülni kicsit.
– Brighton belváros, a szűkös kis sikátoros utcák, amik két oldalán üzletek és vendéglátóhelyek között lehet „elveszni”
– Antik piac, minden, ami már nem kell, vagy még is kell. A nagymama konyháját kipakolták eladásra, elképesztő régi cuccok a háztartásból.

Így telt el hát a tengerpartos nap. Szeretem Brightont!
Pár kép ízelítőnek: ITT

U.i.: Vonatközlekedésről információk: www.trainline.co.uk

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s