Pubtúra Szent György napján

Szombaton egy pub crawl, azaz pubbejáráson (pubtúrán) vettem részt. A pub szót direkt nem fordítom magyarra (kocsma), mert itt a pubozás egy ’kulturált ivászatot’ jelent (amíg be nem rúgnak persze), amiben a jól fizetett öltönyösök is munka után szívesen vesznek részt. „II. műszak” a főállásban eltöltött órákra koccintva.
Itt nem arról van szó, hogy lecsúszott emberek 150 forintos fröccsöt és 300 forintos Borsodit vedelnek, míg végül az úttest is szűk lesz a hazaút során.
Londonban egy pubban 1 pint sör kb. 3 fonttól indul (külváros), jobb helyeken 4 vagy 5 fontot is elkérnek egy italra. Ez lehet valami angol cider, izé sör, de akár Guinness is. Itt elmenni egy pubba, nem az olcsó ivászat művészete. Súlyos 30-50 fontokat (akár 15 ezer forintot) is elisznak az emberek egy péntek este alkalmával. („Haladó személyek” 100-150 font/ egy szombat este – ezt személyesen mesélte nekem egy illető)
Tehát pubozni voltam, nem olcsó kocsmákban zülleni.

Egy ismerősöm persze azonnal fel is tette a kérdést: Mióta is iszol?
Nem iszom. Való igaz, hogy évente 2x, ha lehet látni alkohollal a kezemben. Nem azért fogadtam el a meghívást, hogy kiüssem magam. A társaság miatt mentem el.

A szervező srácot a Vissza a jövőbe random találkozóról ismerem. (Facebookon kerestem eseményt, s ők szimpik voltak). Nagyon jól sült el a kis összejövetel a Trafalgar téren. A srác pedig bejelölt Facen, hogy majd mi, BTTFF (Back to the future fan) emberek még jöjjünk össze. Nyilván, maradjunk kapcsolatban.

Idén márciusban pedig egy meghívóról kaptam értesítést. A srác elhívott a születésnapi összejövetelére. Naná, hogy megyek.
Közben az áprilisi pubozásra is meghívóm érkezett. És miután a születésnapi összejövetelen baromi jól éreztem magam, szimpatikusak voltak a srác barátai, nagy hülye is lettem volna a következő alkalmat kihagyni. Sőt, egy ismerősömet is elhívtam rá. Egyik oldalról tudtam, hogy a srác haveri körében nem fogok csalódni, másrészről tudtam, hogy az ismerősöm sem fog csalódást okozni. Tökéletes.

A legjobban az tetszett, hogy mindenki brit volt. A srác (tippre 26-28 éves) és az ismerősi is az ő korosztályában mozogtak. Továbbá mindenki szorgalmasan dolgozik főállásban, ők az alsó középosztálybeli vidéki családok gyerekei, így nincsenek elszállva az angolságukkal sem. A társaság fele például korházi alkalmazottból, betegvizsgálók (CT, MR) és nővérekből állt.
A londoni életemből pont ez a kör hiányzik. Egyszerűen nincs kapcsolatom velem egykorú angolokkal, semmi, zéró. Nem tudom, hol lehetne velük szocializálódni, ismerkedni, egyáltalán befogadnának –e stb. És erre a „számba kaptam” pont egy ilyen csapatot. Nagyon, nagyon örültem a lehetőségnek.

Szombaton beöltözve jelentem meg ismerősömmel az összejövetelen. Kék kalapot, piros felsőt és kék hózentrógert vettem el, hogy britesen nézzek ki. A többiek (többség) sárkányölő szent Györgyknek öltözött.  
Pontosan így:

Kezdetét vette a pubtúra. A kiírt program szerint 12 helyre kellett volna elmennünk. Én a 9.-nél búcsút intettem este 10 után kicsivel, miután már 11 órája együtt voltunk.
Szent György nap alkalmából a György nevű pubok voltak célkeresztben, illetve a különlegesebbek.
Ahogy telt az idő, senki sem maradt szárazon, én csak fél pinteket ittam pár helyen.

Kedvenc pubjaim voltak a túra során:

lamba tavern

The Lamb Tavern – forrás: google képek

The Lamb Tavern, aminek eredete a 18. századra nyúlik vissza és igazi kis hangulatos, megőrizte az eredeti légkörét. Nem mellesleg csodás helyen van, a Leadenhall csarnokban.

Ye olde cheshire cheese pub, amit a 13. században alapítottak, majd 1667-ben újjáépíttek és azóta pub. Nagyon komoly! Eskü, sose hallottam róla, nekem senki nem mondta, Time Out sem írt róla stb. (?)

cheshirecheesepub

Pubbejárat – forrás: google képek

A bejárat előtt a legkönnyebb elsétálni, mert nagyon kis keskeny beugrós rész.
Ilyen tuti és régi helyekről csak a bennfenteseknek van tudomása. Még jó, hogy a pubtúra erre is tökéletes.

cheshirecheese pub london

Ye Olde pub belseje (csak egy pici része), föld alatt egy pince rész – forrás: google képek

Az angol társaság nagyon barátságos, kedves és érdeklődő volt. Így tök ismeretlenül is el lehetett velük beszélgetni. Szuper szombati program volt. Emlegetni fogom még egy ideig.

Egyéb extrák: Minden pubban volt egy kihívás. Az én feladatom az volt, hogy menjek óta más vendégekhez és vegyem rá őket, hogy Hurray-t kiáltsanak 3x Szent György tiszteletére.
Volt, akinek táncra kellett rávenni egy másik helyen embereket stb. Aki nem akarta a kihívást, vagy nem tudott bátor jelentkezőt találni, időre kellett Aktivityznie (valamit körülírnia, mutogatnia)
És minden pubban volt egy szabály. Pl. Ne mutogass pub, ha mutogatsz, iszol. (Ismerősöm meg is jegyezte, hogy ez könnyű, magyaroknak nem illik amúgy sem mutogatnia). Hát ja, 10 perc alatt 5x mutat egy ember, érdekes volt így szembesülni vele. (A kabátomat légy szíves add oda és véletlen rámutattál). Másik helyen, nem nevezünk senkit nevén szabály volt. Garantáltan iszol. stb.stb.
A szervező srác a középkori hangulat fokozására ’lólépések imitátort’ készített. Félbevágott és megszárított kókuszdiókat, amiket megfelelő ütemben kellett egymáshoz kocogtatni. Működött, az emberek tényleg meg voltak zavarodva, mert lólépéseket hallottak, csak éppen lovakat nem láttak.

Jönnek a lovak 🙂 – kép forrás: Synne H. Facebook

Nagyon szerettem ezt a szombatot! Vidám, angolos és igazi társasági volt!
Köszönöm a meghívást és köszönet az ismerősömnek is, hogy eljött velem.

U.i.: A nagy londoni pubtúrákat nem ajánlom, kizárólag csak a baráti összejöveteleseket.

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s