Új trend a szingliség – (Nem) pasizás Angliában V.

szingli

Forrás: nlcafe.hu

Hagyománnyá vált, hogy minden év április hónapjában jelentkezem egy cikkel, amiben a londoni pasizásos tapasztalatimat írom le. Tavaly április óta az történt, hogy tulajdonképpen nem történt semmi. Nem ismertem meg senkit sem véletlen valamilyen találkozón, buliban vagy ismerősön keresztül, akivel egyáltalán bármi lett volna.
Én is a súlyos milliókat érintő trend „áldozata” vagyok: szingli évek óta. Mert nyugodtam beszélhetünk egy új trendről, aminek tudatos vagy tudattalan kövei igencsak megszaporodtak az elmúlt években. Az én generációm az, akik műszaki kincsekben gazdagok, magánéletük viszont üres.
Ez egy olyan dolog, amiről beszélni kéne, mert rengeteg embert érint.
Te, aki például ezeket a sorokat olvasod, ne hidd, hogy egyedül vagy azzal, ha 5-8 éve nem volt kapcsolatod. Hogy az elmúlt 2-3 évben még csak egy normális randiban sem volt részed…én és még sokan mások is így vannak ezzel.
Valaki nehezebben éli meg, „szenved”. Valaki pedig így is igyekszik tartalmas életet élni – pl. Én.

De miért is van ez az új trend, a tömeges szingliség? (szerintem)
Késői elszakadás – manapság 26 éves korig tanul egy átlagos ember. Majd friss diplomával a kezében kezdi meg az életét, s mire egyáltalán beindul a karrierje már 29 éves is lesz. Egyértelmű, hogy a saját lábra állás fontosabb párkapcsolat helyett. Aztán 29 évesen, ha egyáltalán nyitni akar az illető, ha korábban semmilyen tapasztalata nem volt, a O-ról kell indulnia. És kérdés, hogy elindul-e ezen az úton, vagy örül, hogy végre szülőktől független életet élhet és megengedhet magának olyan dolgokat, amiket korábban nem. Pl. utazás. A párkapcsolat nem fog prioritást élvezni. Ráér az még bőven 30 felett is. Nem?

Énközpontúság – Saját magamból indulok ki és tudom, hogy én vagyok az első helyen a saját életemben. Első sorban olyan dolgokat teszek, amik nekem jól esnek, olyan helyekre megyek, amik az Én listámon vannak. ÉN, én, én. A saját életem saját magam körül forog. De másnál is így van.
Egyszerűen a „mi” – én és egy férfi együtt valamit? Hmmm. Nekem megvan a bakancslistám, amin minél több tételt ki akarok pipálni. Igen, ÉN! Nincs ott a listán, hogy mi, együtt (majd).
Nem egy kompromisszumokat kötni akarók generáció vagyunk. Vagy majd ha kiéltem magam, kötök egyezményeket. De mikorra élem ki magam? Passz.

Utazni menőbb – Kedvenc témám. Jobb egy utazást megtervezni, mint párkapcsolatba heccelni az időt. Nagyobb élményt ad betervezni egy heti programot, mint ismeretlen férfiakkal megismerkedni, lutrizni.
A Facebook oldalamon látom, hogy az tengerentúli képeim aratták a legnagyobb sikert. Volt, aki nekem személyesen mondta „Belesárgultam, mikor megláttalak Miamiban”. És aki teheti, menni fog a képeim és elbeszéléseim nyomán, nem pedig pasizni-csajozni inkább.
Volt, aki egyenesen beírta, hogy milyen menő helyre jutottam el. Igen, menő. Állítom, hogy az esküvőmet nem kedvelnék annyian, mint a kaliforniai albumomat.
A mérleg átbillent az élmények gyűjtése oldalra a párkapcsolattal szemben.

Változott a társadalmi elfogadás – Fogadni mernék, hogy anyukám 5-10 éves középiskolai osztálytalálkozóján az volt a ciki, ha még nem voltál házas és nem volt gyereked. Nekem jövőre lesz esedékes a 10 éves osztálytalálkozóm, szerintetek hány volt osztálytársam házas? Én egyetlen srácról tudok biztos forrásból. Tippelnék, hogy előbb fogják tőlem megkérdezni, hogy milyen volt San Francisco, mint azt, hogy van-e párom (vagy miért nincs). Egyáltalán nem gáz, hogy senkije nincs az embernek. Az osztálytalálkozón szerintem a ki élt külföldön és ki merre utazott nagyobb hangsúlyt fog kapni. Probléma hát, ha valaki szingli? dehogy. Kell rajta dolgozni, hogy ez változzon? Közömbös mindenki.

Életmód – Az én generációm brutál sok időt tölt a munkahelyén. Sőt, egyesek több időt töltenek a munkahelyükön, mint otthon. Sokan projekteken határidőre hajtanak, vagy létszámhiány miatt kevesebben látnak el ugyanannyi munkafeladatot. Ezer egy ok van, miért tölt valaki x órát a munkahelyen. (Átlag 50-60-at hetente)
Én például, ha 2 órával korábban végeznék hétköznap, ráhasalnék az ismerkedésre, de így este, mikor jövök haza, már örülök, hogy magamban pihenhetek.
Nincs ideje az embereknek párkapcsolatra, és elhiszem nekik ezt. Az sem véletlen, hogy több ismerősöm a munkahelyén szedve össze a párját. (Máshol esélytelen lett volna, hiszen nincs idő eljárkálni ilyen-olyan találkozókra)

Rossz példák – Ha végignézek a családomban, nem látok olyan házasságokat, amik nekem példaértékűek lennének. Sőt, én nem szeretném úgy bevégezni, mint anyum vagy apum. 2 unokatesómat elhagyta a férje is. Mikor pedig baráti összejövetelen szóba kerül a téma, elképesztő eseteket hallok. Hogy kinek a szülei élnek együtt egy házban, de nem együtt. Valaki papíron még házas, egy házban él elidegenedve a párjával, miközben van egy új kapcsolata valaki mással. Úgy bizony.
Egyszerűen van bennem egy tartózkodás a komoly párkapcsolat felé. (Házasságról meg ne is beszéljünk). Ez nem csak a nőket érinti, férfi ismerőseim közül többen vannak, akiket a szüleik nyakatekert házassága tett lelkileg tacsra és bizonytalanná a nőkkel szemben.
Lelki sérültek, kimondom. Képtelenek közelebbi kapcsolatba kerülni a gyengébbik nemmel.
Hosszú évekbe telik egy ilyenből kimászni, már ha akarna az illető.

Női-férfi szerepek elcsúsztak – Tökös csajokkal és csajos pasikkal vagyunk körülvéve (tisztelet a kivételnek). Ahogy látom, egyre több nő hord nadrágot az élet minden területén. Ma már a nők is ugyanolyan magas pozíciókat elérhetnek, mint a férfiak. Ma már nem kell egy nőnek pasi azért, hogy eltartsa. Fenéket! Független kemény és belevaló személyek vagyunk, akik hajtunk és megyünk előre. A pasik meg jönnek utánunk, de nem mellettünk és nem előttünk.

Míg anyukám szívvel – lélekkel főzött, mosott, vasalt ránk és férjére is, addig én magamra sem igen főzök, nem hogy másra. Nekem nem az nőiség beteljesedése, hogy háztartási „robotgép” legyek. Ha én valaha egy férfira mosni fogok, az csak azért fog bekövetkezni, mert kiérdemelte, megbecsül, de nem azért mert én vagyok a nő és ez a nők feladata. Holott engem anyum úgy nevelt, hogy „Kislányom egy nőnek főzni tudni kell. Egy nőnek gondoskodnia kell a családról és párjáról”. 10-en évesen kötelezően be lettem állítva a konyhába főzni segíteni, nyári szünetben pedig muszáj volt apumra, tesómra és magamra is ebédet készítenem. (Nem szerettem és egy életre el is vette a kedvem.)

Másik oldalról pedig a fiúgyermeket sok anyuka szereti addig megtartani magának, amíg csak lehet. Még 30 éves korukban is csomagolnának kaját, főznének rájuk, meg persze mosnának és vasalnának is. Az édes fiamnak mindent, a lánygyermeknek viszont már nem. A tesómat jobban kiszolgálta anyukám, mint engemet. A tesómnak mindig minden be volt készítve, én meg, ha éhes voltam, ott volt a hűtő, hogy kiszolgáljam magam. (Csak szokjak hozzá, hogy én nekem kell majd kiszolgálnom az uramat, gyerekeimet) Hát, nem jött be az elméletük.

Pornó, videojáték függőség, valótlan valóságban élés – Én személy szerint a videojátékok 1. számú ellenzője vagyok. Mert pikk-pakk elszigetelődéshez vezet és csak azt veszi észre az ember, hogy hoppá banyek 34 éves vagyok, s virtuális nőm van. Ha valaki nem kezd el hozzászokni ahhoz, hogy nőkkel (férfiakkal) beszélget, egy idő után leépül ez a fajta készsége. Ott lesz valaki 30 felett és nem tud mit mondani egy nőnek. Te jó Isten, hány ilyen személy van.

Aztán a pornó, mikor a velem egyidős fiú ismerősöm mondta nekem, hogy „a pornó sem tud már felizgatni.” ŐŐŐŐ. Hát pénzért videón nyögő nőktől nem fogja senki megkapni a valós sexuális örömöt. És döbbenetes nagy bajok vannak, ha valaki ebbe menekül hús – vér nőkkel való intim kapcsolatok kialakítása helyett. Nem tudtam erre tanácsot adni az illetőnek. Csak elszomorít, hogy ő vajon fog-e, tud-e a jövőben egy nőhöz közeledni majd. Vagy nagy mázlija lesz és kifog egy olyan csajt, aki építeni fogja. Én nekem tutira semmi energiám nem lenne hozzá.

3D valótlan világ, én lennék az első, aki fogná azt az izét és addig taposnám, míg morzsákra nem hullik. Tudjátok ez a búvárszemüvegre emlékeztető valami, amibe belepattintja az ember a telefonját és élvezhet egy új valóságot. Élvezze mindenki azt a valóság addig, miközben a valós valóság szépen elmegy mellette. Veszélyes, főleg függőségre hajlamos embereknél. Ha ez a csoda divatba jön, már látom is, ahogy a londoni metrón ezt viselve fognak utazni az emberek, hogy még látni se kelljen a másik arcát sem. Véletlen se kelljen szemkontaktusra lépnie bárkivel is.
Szerintem előbb tanuljunk meg a valós világunkban élni, mielőtt elmenekülnénk egy szoftvervilágba.

Fentieket olvasva, csodálkozunk hát, hogy mindenki (kis túlzással) egyedülálló? Ez egy trend most.
Mindenki éli a világát mások mellett szépen. Semmi gond nincs ezzel, addig míg marha boldogtalan nem lesz valaki. Vagy talán már azt sem tudjuk, mi az boldogtalanság, vagy közömbösek vagyunk? Majd az iPhone 7 beszerzése ad némi vigaszt, már akinek ez számít.

Én csak tényleg meg szeretnék nyugtatni mindenkit, hogy nincs egyedül a szingliségben, mert a szomszédjában is szingli lakik, és a városban rajta kívül pedig még xxx ember.
A legjobb, amit tehetünk: Olyan dolgokat teszünk, amiket szeretünk és amik, jó érzésekkel töltenek el minket.

Köszönöm, én boldog vagyok!

Köszönöm, hogy olvastatok. 🙂

Reklámok

Új trend a szingliség – (Nem) pasizás Angliában V.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Anami Blog szerint:

    Nem semmi, amit osszegyujtottel! Igazabol egyetertek, nekem is ez volt a tapasztalatom, meg annyita tennek hozza, hogy neken ugy tunt, hogy mivel nagyon sokan csak “atmenetileg” jonnek ide, “megszedni” magukat ezert kapcsolat epitesre nem vesztegetik az idejuket, inkabb az egy ejszakas kalandokat keresik.
    Aldom a jo sorsom, hogy olyan part talaltam magamnak, mint a ferjem, de egyebkent en szinglikent is tok jol ereztem magam 🙂

  2. bagoly35 szerint:

    Egy igazi Férfi az melletted megy, nem mögötted, és nem előtted…szerintem.
    A férfi az a felnőtt hím embert jelenti, a felnőtt emberre pedig nem kell mosni, mert be tud indítani egy gépet. 😀 Nem csecsemő. De jól leírtad, hogyan csinálnak egoista óriáscsecsemőt az anyák a fiaikból, így kicseszve a utánuk következő nőnemű generációval is. Undorító, ahogy a nők a saját rossz helyzetüket igyekeznek továbbadni. Nem tudnak gondolkodni?!

    Én úgy gondolom, az igazi kapcsolat csak egyenrangúságon alapulhat. A sokak által visszasírt “régi szép” idők borzadályosak voltak, a többség nem volt boldog, csak nem lehetett elválni, vagy nem volt divat, és amilyen példát mutattak, az joggal keltett hányingert sok emberben. Ahogy írtad is a rossz példát, ez szerintem a leglényegesebb része az egésznek! Én egy jó házasságot láttam, pont a szüleimét. De hiába, igazi kapcsolatom sosem lett, a nem igazinak vége lett, de itt lakik, mert lakáshitelünk van, és egyikünk se tud hova menni. Emberileg nincs baj, (én nem érzékelem), de amúgy idegesít, mert hangos, igénytelen és sokat beszél összefüggéstelenül! 😀 Ha tudtam volna, hogy aspergeres vagyok, és hogy valószínűleg emiatt nem tudok érzelmeket jól definiálni, akkor ez a galiba kimaradt volna az életemből. Mivel sosem voltak sem mély barátságaim, szerelmes se voltam sosem, ezért az első útba jövőről azt hittem, szerelem, pedig barátságként lett volna definiálható részemről. Így jártam, ilyen hülye is csak én lehetek. 🙂
    Én is boldog vagyok alapvetően, néha jól esik emberek társasága, (pl. élményekhez pont jó, ha nem egyedül vagyok), de a folyamatos alkalmazkodás alapjáraton nehezemre esik és fáraszt.
    Azzal vitatkoznék, hogy a férfiak nőiesek lennének, sajnos éppen ellenkezőleg, súlyos elállatiasodás van folyamatban, és minden emberi megnyilvánulást a “buzis” jelzővel illetnek. (A 14-15 éves fiúkat nem a felnőtt kategóriába sorolom.) Kopasz, rideg majmok mennek úgy a csajukkal az utcán, hogy lesír róluk, hogy együtt egyedül vannak…ezeket kéne irigyelni?
    😀

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s