Színházi élmény: Charlie és a csokigyár musical

Szombaton reggel vártam a buszt. A buszmegállómba új kijelző reklámfalat építettek be, ahol színházi előadásokat reklámoztak. Billie Elliot-ot láttam, Matilda – nem tudom mennyire érdekel, Charlie és a csokigyár – szimpi, Oroszkirály – feltétlen. A bakancslistás tétel a színházlátogatás most nálam.

Közben kora délután lett, mivel összekevertem a napokat és programjaimat, kiderült, hogy szabad vagyok. Annyira jó idő nem volt, hogy leugorjak a tengerhez naplementét nézni. És akkor kitaláltam, hogy rá kéne keresni a színházjegyekre és megnézni egy előadást este.
Belső késztetés hatására a Charlie és a csokigyár lett a befutó. Volt is még (olcsó) szabad hely.
Charlie-and-the-Chocolate-Factory4

Kicsit „kifopoztam” magam és beutaztam a belvárosba. Nézelődtem, körbesétáltam a Covent Gardent, Londoninak éreztem magam. Elfogyasztottam egy könnyű vacsorát, majd a színház bejárata felé vettem az irányt.

Charlie és csokigyárnak (tavaly decemberben láttam először a filmet) nem vagyok egy nagy rajongója, de érdekelt, hogyan viszik színpadra a történetet. A technikai megoldások különösen érdekeltek.

A filmről mindenkinek Johnny Depp jut eszébe, a történet íróját is háttérbe szorítva. Nálam sem tudatosult eddig, hogy Roald Dahl novellájáról van szó.
Roald Dahl az angolok „nemzeti kincse”, minden gyerek olvasott tőle könyveket, minden gyereknek a polcán van egy könyv tőle. A brit írót és könyveit nagy tisztelet övezi Angliában. Érdekesség, hogy Mr Dahl a második világháborúban a királyi légierő pilótájaként dolgozott, s egy repülős balesetben beverte a fejét. Állítólag itt érte az első ihlet, aminek hatására később elkezdett írni.  

Néztem a neten, hogy könyvei magyarul kaphatóak. De bocsássatok meg nekem, hogy Charlie az Charlie marad, és nem Karcsiként fogom írni. (Michael Schumachert sem Cipész Mihályként emlegetjük)

A színházban felvettem a jegyem, vettem egy adag vattacukrot ’Wonka specialítást’ és elfoglaltam az ülőhelyem. Hamar feltűnt, hogy az átlagéletkor a 20-at sem éri el. Nem a kisgyerek volt sok, hanem a tinik. Bizony, ilyen 16 év körüli kiscsajok. Csücsörítős selfie képeket készítettek és röhögtek az adás előtti percekben. Tipikus.
És elkezdődött az előadás. Azonnal ámulatba kerültem az aprólékosan kidolgozott díszletektől. Itt mindent beleadtak a rendezők, a design tervezők is.
Charliék háza is elképesztően élethű volt. Otthonos és nagyon lepukkant, pont amilyennek lennie kellett.  
Majd beindult az igazi show. Szuper látványos, nagyon dinamikus és pörgős volt minden. Nagyon kellett figyelni, mert gyorsan változott a díszlet, a fények és a helyszínek.
charlie _chocolate 5Leírok most egy-két jelenetet, hogy is oldották meg.
– Van az rész, ahol a kislány elkezd belilulni és felfújódni. A kislányon egy felfújható ruha volt, ami nőtt. Majd hirtelen bekerült egy gömbbe, ami azt mutatta, hogy már mekkorára puffadt. És hirtelen elsötétült, durr és lila konfetti eső hullott a nézőkre a plafonról.
charlie_chocolate– A mogyoróválogató mókusok megépített mechanikus kis gépezetek voltak és eléggé élethűek.
– Az oompa loompa kisembereket a táncosok úgy keltették életre, hogy térden állva mozogtak bizonyos jelenetekben. (Nagyon kényelmes lehetett nekik)
Charlie and the Chocolate Factory, with Douglas Hodge as Willy Wonka– Van az a jelenet, ahol a srácot lekicsinyíti a gépezet, majd bekerül a TV-be. Egy nagyon mini babát készítettek erre, ami mozgásokra is képes volt.
Több titkot nem árulok el, mert akkor nem lenne meglepetés (vagyis bőven lesz még 🙂 )

A musical modern és a gyerekeket is igazán le tudja kötni. Színes, sok benne az énekes-táncos rész és végig fenntartja bennünk érdeklődést.
Nem is tudom, mi a legmegfelelőbb kifejezés/szó a kapott az élményre: Durva (jó értelemben), döbbenetes, nem hiszem el, de még is!, azta mindenit, megvettek kilóra, legközelebb hozok még 1 embert, ezt mindenkinek látnia kell, az állam majdnem leesett stb. 🙂
charlie-and-the-chocolate-factory_3A Charlie és a csokigyár egy igazi XXI. századi színvonalas, le a kalappal musical.
Ajánlom, ha van rá lehetőségetek és Londonban éltek/látogatóban vagytok.

Jegyeket ITT lehet foglalni. A képek a színház oldaláról valóak: Theatre Royal Drury Lane.

U.i.: Ruhatár nincs és javaslom, hogy tárazzatok be magatoknak édességet és italt a táskátokba. (Senkit nem érdekel, mit visztek be és a színházban pedig mindent aranyáron adnak)

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s