Színházi élmény: Váratlan vendég

Március 24-én este, egy nappal a hazautazásom előtt elkapott az ihlet: Milyen jó lenne valami színdarabot megnézni. Rögtön a Madách Színház ugrott be, mert talán az a leghíresebb Pesten. Legalábbis vidékre a Madách színház hírneve jutott el, míg otthon éltem.

Felmentem hát a honlapjukra és március 25-re megnéztem a műsort. Agatha Christie: Váratlan vendég krimi színpadra vitt változata volt programon. Szuper. Kár, hogy nem valami vígjáték.
Közben eszembe jutott, hogy szeretem az operettet is, így az Operett Színház honlapjára is felléptem. Na, ott meg valami francia forradalomról szóló darab volt műsoron. Hát, az tuti kizárva. Nem érdekel.
Vígjáték miért nincs? (Szeretek nevetni 🙂 )

Akkor marad a krimi. Rendben. Biztos jók lesznek a színészek, meg amúgy is jegyemmel támogatom a színház működését.
Kifizettem az 5200 forintot bankkártyával, letöltöttem az e-jegyet. És akkor döbbentem le, hogy sikeresen, okostojás módjára nem néztem meg a helyszínt. Ez nem is Madách színházban lesz! Akkor hol a fenében? RAM Colosseum, még csak a nevét sem hallottam soha. Budapest, Kárpát utca? semmit sem mond nekem.
Rákerestem a térképen, és bosszankodtam, hogy ez nem a VII. kerület. De nagyon nem.
Megint tanultam valamit: Jegyvásárlás előtt meg kell nézni az előadás címét is alaposan! Mert hiába a Madách színházas előadása, ha nem a Madách színházban tartják.

Pénteken így hát utam volt a Kárpát utcába. Elindultam a Jászai Mari térről a Margit – szigettel párhuzamosan a Pesti oldalon. Mentem, mentem és már bosszankodtam, hogy nincs meg a hely.
Végre megláttam pár csinosan öltözött párt, követtem őket és csak megérkeztem.

Kötelező ruhatárban hagytam a kabátom 200 forintért.
Érdekesség: Londonban nincs ruhatár a színházakban! Sőt az emberek többsége, úgy általában ki sem öltözik. Sima farmer pólóval és elmennek a színházba.
Otthon finom parfümillat lengte be a nőket, akik magassarkúban és csinos miniszoknyát viselve jelentek meg. Na, ez hiányzott. Szerettem volna igényes magyar emberekkel tölteni pár órát, már ezért megérte a színházjegy.

Teltház volt. Én csütörtök este az utolsó szabad helyek egyiket kaparintottam meg.
Időben elkezdődött a darab. Imádtam!
A szereposztás meglepett, mert jól felkészültem, azt sem néztem meg. Szerednyei Bélát a színpadon látni, nálam nagyot dobott. Őt TV adásokból, magyar filmekből azonnal megismertem. Linda sorozat is beugrott. Engem itt kenyérre is kentek, mert tényleg tök örültem egy „ismerős arcot” élőben is látni. Köszönöm!

Volt egy másik színész, akire már azóta rákerestem neten: Pusztaszeri Kornél. A hangja annyira ismerős volt végig, tuti, hogy szinkronszínész és tuti, hogy láttam az a filmet/sorozatot többször is. A hangja „megőrített”, mert akkor hirtelen nem tudtam hova tenni.
Wikipédia megadta a választ. Anno mamával, anyuval néztem a Feketeerdő Klinika német sorozatot. És ott a Mischa nővért Pusztaszeri színész úr szinkronizálta. A vicces pedig, hogy Mischa nővér volt a kedvenc karakterem a sorozatban, hát ezért maradt meg annyira a hangja.
A darabban szereplő többi színész is remek alakítást nyújtott, de se nevüket, se arcukat nem tudtam hova tenni.

Agatha Christie-től egyetlen könyvet olvastam eddig, de az is „ütött” a végén, mert végig meg voltam vezetve olvasóként.
A váratlan vendég is pontosan ilyen. Elindul a cselekmény – megölik a tolószékes ficsurt, s egyszer azt hisszük, hogy ez a gyilkos, aztán azt hisszük, hogy a másik a gyilkos. Még a családtagok is belegabalyodnak, hogy akkor ki és milyen indítékkal ölhetett. A rendőrség is megkezdi a nyomozást tapogatózva a ködben. Végül kiderül, hogy ki a gyilkos bizonyítottan, de hoppá mégsem ő ölte meg az áldozatot. Hogy is van ez?
Zseniális mű. Hihetetlen, hogy Agatha fejéből egy ilyen sztori kipattant. Mesteri.
Végig ott van szemünk előtt a megoldás kulcsa, csak nem gondolunk bele.
Tátott szájjal és döbbentem ültem a záró jelenet után. Apám, ilyen nincs!

A díszlet nagyon egyszerű volt. Összesen egy szalon volt az egész, ahol ki be jártak a szeplők. Ám, az egyetlen helyiségben játszódó darab is roppant izgalmas volt. Nagyon élveztem, és tényleg lekötött. Maximálisan csak oda koncentráltam, kikapcsolt teljesen.
Szuper színházi élményt kaptam. Még most is tapsolok.
Erre máskor is boldogan kiadnám a pénzt.

Távozáskor az ajtóban egy plakát megkérte a vendégeket, hogy tartsák meg a titkot. Vagyis nem kéne kifecsegni a történetet, a végkimenetelt sem. Tartom hát a számat.
madácsEste értékelése: 12/10. Csak a legjobbat tudom mondani. (Jegyek: ITT)

U.i.: A színdarab elgondolkoztatott azon, hogy több Agatha regényt kéne olvasnom, mert biztos hasonlóan izgalmasak azok is.

Advertisements

Színházi élmény: Váratlan vendég” bejegyzéshez ozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s