Az a jó…Albérletkeresés II.

Még mindig az albérletkeresésről ejtek szó (Első rész: ITT).
room_to_rent_UK

Most elmesélem a kedvenc szobainterjúmat.
3. Környék jó volt, a szoba viszont egy egérlyuk. Nem is tudom pontosan, milyen indíttatást éreztem, mikor ráírtam a hirdetésre, hogy szeretnék időpontot foglalni.
A szoba számlákkal együtt 520 font lett volna, viszont akkora volt az egész, hogy egy ágy még éppen befért + egy komód és egy cipős tároló láda. A fogas pedig egy ágy fölé DIY megoldással beügyködött fém cső lett volna. Képzeld el, ahogy a ruháid a fejed felett lógnak alvás közben. Haláli, én már ezen csak nevettem. Ez tényleg egy egérlyuk.

De a szoba még hagyján. A lakók 10 perces időszakokra osztották be a jelentkezőket este 7-től 10-ig. Tehát én 8:10-re érkeztem, még pont találkoztam az előttem lévő delikvenssel, majd 8:20-kor már a következő leányzó is beesett. Az egyik lakó egy nyomtatott A4 –es papíron nézte a neveket és időpontokat. Valamint nagyban jegyzetelt, gondolom a pro-konkrákat (ki-miért igen-nem) írta le. Ez kész.
A két hölgy, akik új lakótársak kerestek 34 évesek voltak. Az egyikük egy TV-s produkciónál dolgozik, a másik meg nővér egy kórházban. Ja és angolok.
Már megint ott tartunk, hogy embereknek jól csengő munkával, angolként is másokkal kénytelenek együtt élni a 30-as éveikben – a lakáskrízis újabb jele.

Picit beszéltem velük ugye, ilyen általános baromságokról, mire a jegyzetelős hölgy megszólalt, hogy „ahhoz képest, hogy több mint 4 éve vagy kint, az angolod akcentusa nem változott”. Csókolom. Én ide ezek után tuti nem költöznék be. Mert milyen legyen az akcentusom? Skót, wales-i, birmingham-i, mert Nagy-Britannián belül egy csomó változata van az angol angolnak is.
A szemem a gondolataim tükre, valószínűleg az arcom elárulta, hogy Nem. Azóta sem hallottam róluk. (Nem mintha a tucat jelentkező közül ne tudtak volna így is „csemegézni” bőven)

Ötödik lecke: Nevess, ha úgy alakul. Ezen az egész cirkuszon én már csak kuncogtam. Egyrészt bunkó volt nő, valljuk be. Másrészt a szobainterjút komolyabban vette, mint más az esküvőjét.

4. A szoba már az általam elképzelt összegnél többe került, de a fényképek tetszettek és a mostani helyemtől 2 utcányira volt. A hirdetésben minden szépen le volt írva, az is, hogy van egy zsebkutya a lakásban. Kutya nem gond, jelenleg is van egy macska nálunk. Megbeszéltük és elmentem hozzájuk.
Egy 40 körüli kanadai nő és 40 körüli olasz hapsi keresett új lakótársat. Elbeszélgettem velük, a korábbiakhoz képest ők voltak a legközvetlenebbek, „legegyszerűbbek”. Mindketten hosszú órákat dolgoznak külföldi munkavállalóként.
Ők nem is interjút tartottak, inkább csak egy baráti elbeszélgetés szintjén kezelték az ott töltött időmet. Nekem szimpatikusak voltak.
Másnap reggel rájuk írtam, hogy engem érdekel továbbra is a szoba. És ők voltak azok, akik vissza is jeleztek, hogy akkor a szoba az enyém.
Ekkor már pont beléptem a 2. hétbe a szobakeresésemben, szóval lecsaptam rá.

Hatodik lecke: Nincs idő tökölni. Ha összejön egy szimpatikus hely, ki kell venni azonnal.

+1. A helyi újságosnál raktam ki egy pici hirdetést, hogy „Tisztelettudó, rendszerető, kedves fiatal lány szobát keres a környéken”. Meglepetésemre 2 napon belül kaptam is egy SMS-t egy hölgytől, hogy látta a hirdetésem, van egy kiadó szobája. Na, ezt a helyet meg úgy kell elképzelni, hogy egy angol család a tetőtéri plusz szobáját adta volna ki. Mert mi a pálya? Nem minden angolnak megy úgy…, s a vendégszobából több család igyekszik extra bevételt „kiszedni”. Mert mi másért viselne el valaki egy idegent a saját házában, ha nem a pénzért (ami jól jön, vagy akár rá vannak tényleg kényszerülve).
Úgy voltam ezzel a hellyel, hogy angol családnak dolgozom, s utána meg menjek „haza” egy angol családhoz, akik csak a pénzemért tűrnek meg. Nem, túl sok lenne.

Pár elutasítás után, végül csak összegjött egy hely. Illetve azt se felejtsük, hogy kb. 50-60 potenciális hirdetésen rágtam át magam, s órákat töltöttem böngészéssel ár és környék szerint. Plusz pár órám a közlekedéssel együtt elment az interjúkra is. És összesen 2 hetén át rabolta az időmet és energiámat a keresés. (Ennyi idő alatt már új munkahelyet is találhattam volna simán – akár).

Nem bízom el magam egyelőre túlságosan, de igyekszem pozitív lenni. Szerdán veszem át a kulcsokat.

Advertisements

Az a jó…Albérletkeresés II.” bejegyzéshez ozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s