Az a jó… Albérletkeresés 2016 I.

room_to_rent_UKIsmét szobakeresésben voltam. Mert kísért a sors. Anno a blogon írtam, hogy évente egy költözés az egy londoni átlag. Na, talán pont ezért történik meg velem minden évben, hogy újra és újra keresnem kell albérletet. De mindig önhibámon kívül kell tovább állnom. Mindig minden szépen indult, aztán egy elcseszett szappanoperában találtam magam.

Az előző helyen a főbérlő fenyegette meg a fülöp-szigeteki kamu feleségét, hogy megöli. A mostani helyemen pedig a lakásbérlő hölgy felcsináltatta magát a házas szeretőjével. Szóval minden egyes albérletben átélt sztori kitenne egy kisebb regényt. Sőt, nekem még csak a Barátok köztöt sem kell néznem, hiszen minden a szemem előtt élőben történik folyton.
(Ha valaha úgy érzitek, hogy ingerszegény környezetben éltek otthon, ajánlom a londoni lakásmegosztásokat. Garantálom, hogy egy ilyen életforma elég beszédtémát és eseményt hozna az életetekbe.)

Miután véletlen egy telefonbeszélgetést elcsípve megtudtam a nagy hírt januárban, kiderült, hogy március végével költöznöm kell. Ollé, hát nem repdestem az örömtől.

Új szobát találni nem nehéz, ha 1) van az embernek sok ismerőse és mozgósítható kapcsolatai 2) flexibilis vagy és nagyjából mindegy merre költözöl, mondjuk 2-es zónás belül.
Én viszont kifejezetten egy kerületen belül akartam új helyet, és ezen a környéken nincsenek ismerőseim sem.

Február végétől kezdtem el nézelődni www.spareroom.co.uk –n, mert néha bizony ki lehet fogni már jó előre egy szobát. Arra számítottam, hogy március végi helyek már február végén is lesznek fent. A jóslatom részben bejött, s mivel a rendszerben szimpatikus szobákat láttam, megvettem a tagságit.
Ez a tagsági „Upgrade” (for a week at £10.99, 2 weeks at £16.99 or 28 days at £23.99) – Early bird csomag arra jó, hogy frissen rá tudjak írni éppen csak felrakott hirdetésekre.
Pl. egy szoba kikerült az oldalra március 3-án este 8-kor, már jött is az értesítő és 8:02 perckor küldtem is az e-mailt, hogy érdekel. Ha nem lenne Ugrade-m, akkor egy hetet kellene várnom, míg engedné, hogy ráírjak egy hirdetésre, vagyis nagyon valószínűleg bebuknám, mert az idő eltelt és a szobákat viszik, mint a cukrot.

Én Dél-Nyugat London 2-es zónájában kerestem új, kulturált albérletet, tehát abszolút nem voltam flexibilis. Most az ebben a körzetben szerzett tapasztalataimat írom le nektek.

1.Találtam egy szép szobát elképesztően jó áron, amiben dupla ágy, szekrény, komód, éjjeli kisszekrény is elfért. Már a kép alapján is kivettem volna, mert tényleg csodás volt.
Rájuk írtam, hogy jönnék nézőbe. Egy jó nap múlva jött a válasz, hogy szerdán még a 7:30-as időpont szabad, beírnak.

Első lecke: A szobakiadó diktál. Ha ő mond egy időpontot és napot, akkor azt kell elfogadni, s nagyon ajánlott ráérni, mert ők várni és hozzád alkalmazkodni ugyan nem fognak.

Szuper, a kapott időpontban és napon nyomtam a csengőt. Két sminkcica nyitott ajtót. Megnéztem a helyet, minden ugyanolyan volt, mint a képeken. Akkor én ki is venném, ha lehet – mondtam nekik.
Rendben válaszolták. Még x ember jön pénteken és vasárnap nézőbe, s miután minden jelentkező itt járt, dönteni fogunk és értesíteni, ki lesz a szerencsés.
És mennyi idő ez körülbelül? – kérdeztem. Egy hét. Azóta sem hallottam felőlük.

Kettes lecke: Ne bízd el magad. Egy jó szobára interjúztatás van, s mint az álláshirdetéseknél, csak 1 lesz, akit felvesznek, jelen esetben: befogadnak az albérletbe.

Szomorú voltam, mert a napok teltek és mivel nem jeleztek, hát ennyi. Mikor látsz egy helyet, ami olyan, mint ahogy elképzelted, pont azon a környéken, ahol elgondoltad, s hoppon maradsz, lehangoló.

2. Jó környék, ahol 2 angol srác keresett maga mellé a 3. szobába albérlőt. Vasárnap délután 4-re kaptam időpontot. Pontosan, mosolyogva, lelkesen megjelenten. Lélekben már itt készültem a szobainterjúra.

Hármas lecke: A szobainterjú várható kérdései – Mesélj magadról
– Mivel foglalkozol?
– Milyen beosztásban dolgozol?
– Hány éves vagy és honnan jöttél?
– Mióta élsz Londonban?
– Mit csinálsz, mikor nem dolgozol?
– Milyen az életviteled?
– Van-e kérdésed felénk?

Tehát elképzelhetitek, amint én magyar csajsziként 2 angol srácnak a szemébe néztem vasárnap délután és magabiztosan angolul nyomtam a dumát.
Nekem szimpatikusak voltak, azt mondták, hogy női lakótársra is nyitottak.
Az egyikük a marketingben dolgozik, a másik pedig a tanításban, s velem egyidősek.
Végül ők is úgy döntöttek, hogy nem én leszek az, aki beköltözhet.

Talán felmerül a kérdés, hogy mi ez a nagy szelektáció. Már nem elég, ha az ember csendes és megbízható, dolgozik és rendesen fizeti az albérletet?
Nem, nem elég. Mert, most kapaszkodj meg. Ezek az emberek már hosszú évek óta az adott albérletben élnek. A csajoknál 6 évről beszélt az egyik, a srácoknál 3 évről. Vagyis, 3 éve (vagy több) valahogy kialakult a kis lakásmegosztásuk, s összeszoktak és nagyon nem mindegy nekik, ki lesz az új társ a régi helyett.
Itt rögtön kijön az is, hogy, hiába dolgozik a srác marketingben (jól hangzó állásban), egyszerűen olyan mocsok drága egy albérlet, hogy nem teheti meg, hogy kivegyen egyet egyedül. Kénytelen diplomás angol létére és elvileg jó keresettel másokkal együtt laknia. És mivel napi 8-10 órát dolgozik, majd az élete maradék részét az albérletben tölti, nagyon is számít neki, ki vár rá „otthon”.
Hát, ezért megy a válogatás, az interjúztatás, „pofavizit”.

És mellesleg itt az albérletek kapcsán rögtön kijön, hogy London hiába reklámozza a nagy egyenlőséget, hogy itt nem lehet senkit kinézni (kor, bőrszín, életkor) alapján, Nem ám! Aha, majd az albérletkeresésnél szembe találod magad a diszkriminációval!
A legtöbb helyen, itt Dél-Nyugaton 25 és 34 év közötti albérlőt keresnek. Professzionális végzettséggel, jól csengő munkával irodai beosztásban (hétfő-péntek). És sajnálom, ha te fekete vagy és Tescoban pénztáros, garantálom, hogy még csak az interjúra sem kapsz időpontot.

Negyedik lecke: Ha kell, csaljatok az életkorotokkal és Spareroom profilon „fiatalodjatok, idősödjetek”.
A nemzetiség opciónál, pedig ne állítsátok be a magyart. (Hátrány, ha angol vagy egyéb nyugat európaiak által lakott albérletre pályáztok).

Én még a nevemet is angolosítottam, hogy az is jobban csengjen. Mert eskü, míg ezt nem tettem meg, volt, hogy elutasítottak a hirdetésnél „Nem felelsz meg az elvárásainknak címszóval”.

Ezek után ne mondja senki, hogy Londonban nincs lakáskrízis. Ha olcsó lenne és sok lehetőség, nem kéne diplomásoknak (angoloknak) 30 év körül másokkal együtt terveznie hosszútávon.

Folyt.köv.

Advertisements

Az a jó… Albérletkeresés 2016 I.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. bagoly35 szerint:

    Biztos el lehet jutni arra a lelki szintre, hogy az ember már semmihez nem ragaszkodik, de ezt csak elméletben értem…:) Volt ilyen időszakom, és nagyon utáltam, hogy sehol nem lehet megállapodni- ugyanakkor sajnos ez az érzet vezetett a lakáshitelhez, ami csak akkor tűnt jó ötletnek…

  2. bagoly35 szerint:

    Vajon minden ország ennyire rossz? Mert ez egy borzalom, amit leírtál, kész agyrém. Lehet, hogy mégis jó ötlet volt a lakáshitel. Innen legalább csak akkor dobhatnak ki, ha egyáltalán nem fizetem.

    • Hanna szerint:

      Biztos vagyok benne, hogy New Yorkban sem jobb a helyzet. Ugye amikor egy városban egyre több ember lesz, de viszont új és köznép számára elérhető lakásokat nem építenek, akkor előbb utóbb kialakul egy hihetetlen nagy kereslet – kínálat gebasz.
      És nekem még akkora horror sztorijaim nincsenek, egy ismerősöm egy olyan házban lakott ahol az egyik lakótárs feltörte a szobazárat és ellopta a laptopját (mindenkinek) majd ismeretlen helyre távozott.
      Mielőtt pedig azt hinnéd, hogy külföldi volt az illető, nem magyar lopta meg a magyart!
      Magyarokkal Londonban ne, kivéve ha tényleg személyes jó ismerőseid.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s