Isten hozott március! – Viszlát téli depresszió

Isten hozott Március. Ohh, elrepült máris 2 hónap az idei évből!
Másoknál is olvastam, hogy ezek az év eleji hónapok nagyon energiavámpírok tudnak lenni. És nálam ez egyszerűen minden egyes évben így van. Mindig elkap valami téli depresszió, amit csak is tudatosan ellene cselekedve tudok átvészelni.

Az elmúlt két hónap próbára tett. Amint visszaértem a nyaralásból elkapott valami bacilus, s 1,5 hétig dögrováson voltam. Az orromon át nem bírtam lélegezni, a fülemmel tompán hallottam, és a világért sem akartam benáthásodni. Csak szenvedtem, túléltem a napokat egymás után. Mire kezdtem volna kimászni, a szervezetem úgy döntött, hogy megajándékoz egy szép nagy herpesszel az alsó ajkamon.
Rendben, eltelt egy újabb hét. Végre azt mondhattam, hogy az éves megfázáson át is estem januárban gyorsan.
Közben február lett és ismét elkapott a bacilus. Éppen kijöttem a fenéből, erre megint kezdődött minden elölről. Újra kimásztam a náthából, s a herpeszem úgy döntött, hogy megint megmutatja magát. Kész. Még csak február van, muszáj?
Mindezek tetejébe még a kezemen is megjelentek furcsa foltok, ott ahol meg sem égettem. Itt már tényleg betelt a pohár. Ez nem mehet így tovább.

Azt pedig jobb, ha nem említem, milyen negatív gondolatok és érzések kerítettek sokszor a hatalmukba. Milyen érzelmi harcokat vívtam időközben. Az optimizmuson eléggé háttérbe szorult. Rám nem jellemzően volt, hogy egy hétvégi napot az ágyban töltöttem. Nem volt kedvem kimozdulni. Hagyjon mindenki békén! A blogra is egy-egy héten kínkeservesen szültem meg a cikkeket.
Ez szerencsére nem jött át itt, de a háttérben ment a „buli”.

Még január második felében elkezdtem hallgatni Louise Hay hanganyagát, mert ez éreztem az egyetlen kapaszkodómnak. Muszáj volt valamit tennem. Hallgattam minden egyes nap őt, utazás-várakozás-főzés-rendrakás-bevásárlás stb közben. Még, ha csak a háttérben is ment, de akkor is biztos ért valamit:


Plusz megfogtam a naplómat, s minden este lefekvés előtt kötelezővé tettem, hogy az adott napomat átfutva vagy megélt érzéseket átgondolva, valamit leírjak. Egy jó ötletet, egy pozitív dolgot, amit észrevettem stb.
Így kezdtem el szép lassan elindulni a fény irányába a sötét alagútból, amiben akkor éppen voltam.
30 napon át folyamat végeztem a fentieket, de még nem éreztem elégnek. Így másfél hónapig is elmentem. Múlt hét végével már jobban voltam.

Úgy éltem meg az egészet, mintha egy nagy pozitív tartalommal töltött injekciót toltam volna magamba, ami most kezd igazán hatni a szervezetemben.
A napló természetesen megy tovább, de a hanganyagot már csak hébe-hóba hallgatom, ha úgy érzem.

Kiegészítő „leckeként” bevettem még a rutinomba a reggeli és az esti meditációt is, amire főleg hétvégén van minőségi időm.


Ha pedig olvasok vagy írok, a háttérben ez megy a youtube-n:

És volt (van) még egy aranyszabály, amit követettem (követek). Tedd azt, amit örömet okoz! Olyan programokat csináltam, amiket élveztem. Olyan dolgokra költöttem a pénzt, ami élményt adott.
A Hogyan legyünk Szinglik mozizás például felért egy gyógyszerrel. Még aznap is taknyos voltam, s mire kijöttem a moziból teljesen elmúlt. A felszabadult nevetésem és a film mosolyra csaló jelenetei csodát műveltek. Még a kezemen lévő foltocska is elkezdett eltűnni.

Most már jól vagyok, újra önmagamat látom a tükörben.
Isten hozott Március! Vártalak.

U.i.: A youtube tartalmakat MP3/ 4-be konvertálva a mobilra lehet menteni zeneként.

Reklámok

Isten hozott március! – Viszlát téli depresszió” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s