Elengedem a volt munkahelyem

workplace

Illusztráció, forrás: dezeen.com

A következő cikket magamnak írtam. Szeretném lezárni véglegesen az egykori otthoni munkahelyem. Az írás pedig mindig segít, kiírom és pontot rakok a történet végére.

Egy jó hónappal ezelőtt vasárnap ijedten ébredtem álmomból, szaporább volt a pulzusom is. Percekig néztem a plafont szobámban, mire felfogtam, hogy Londonban vagyok és vasárnap van. Relax.
A volt (otthoni) munkahelyemről álmodtam, hogy a főnöknőm az irodában bealázott. Ezért ébredtem hát zaklatottan. Miután a jelenbe rázódtam, mérhetetlen hálát éreztem, hogy ez csak egy rossz álom volt. Soha hálásabb nem voltam, amiért itt lehetek.

Elképesztő, hogy a volt otthoni munkahelyem még 4,5 év távlatából is kísért.
A távozásom utáni első fél évben majdnem hetente álmodtam a céggel. Egyszer azt álmodtam, hogy visszamegyek dolgozni, utána azt álmodtam, hogy visszahívtak. Aztán volt egy álmom, hogy a főnökömmel kiabálok, utána máskor, hogy a főnökömmel normálisan beszélek. Máskor az egyik kolléganőm jött elő.
Most már tényleg jó lesz, ha elfelejtem azt a céget, az összes embert, aki undok volt velem, a zsarnok főnökömet, mindenkit. Soha többet az életben nem kell velük újra találkoznom, még csak a létezésükre sem gondolnom. Ők a távoli múlt részvevői voltak, és velem igencsak sok mindent történt azóta.

2009-ben, mikor felvettek az irodai állásra sírtam az örömtől. Kis naiv és félős, rendkívül szolid munkavállalóként indultam neki a nagybetűs világnak. A rózsaszín köd egy jó hónap után elillant, s ott találtam magam a fagyos légkörben.
Az irodában 4-en dolgoztunk. 2-en számlázó, fuvarszervező, mindenféle papírmunkát intéző alkalmazottak, egy másik lány a termelésszervező volt, míg a 4. személy maga volt a főnöknő.

Tudjátok, néha megosztanak képeket, a neten, hogy mi a különbség a ’Boss és a Leader’ között. A boss kihajtja a beled, stresszel és negatív kritikával félemlít meg, hogy jobban teljesíts. A Leader példát mutat, ami követésre méltó és csapatként viszi előre a siker felé embereit. Na, én egy boss-nak dolgoztam, aki nem rejtette a véka alá, hogy hülyékkel van körülvéve. Vagy, hogy buták vagyunk, alkalmatlanok bármire is. A cégnél dolgozó összes beosztottra volt egy körülírása. Ő a nagyvalagú, ő a vén bolond stb., és hogy én mi voltam, már maradjon is a ködben.

Egy dologban biztos vagyok, ha nem akartam volna annyira elszántan a gyökeres változást életemben az utált munkahelyem hatására, ma nem lennék Londonban. Annyira motivált voltam, mint még soha, hogy távozzák onnan, és lehetőleg jó messzire. 2000 km már elég jó távolság.

Köszönöm a főnöknőmnek, hogy életem első állásában jó kiképzést adott. Egy életre elegendőt, aki pedig jobban bánik velem, mint ő, csak is hálával áldom.
Köszönöm a munkatársamnak, hogy undok és kirekesztő volt velem, hogy furcsának titulált. Ma mindennél jobban becsülöm, hogy Londonban ez a furcsaság, ’a cool vagy’ kategóriába tartozik.
Köszönöm, hogy pénzt kereshettem, hogy volt némi megtakarításom mielőtt leléptem volna.
Köszönöm az összes negatív véleményt, mert ezáltal erősebbé váltam, s megtanultam értékelni, ha pozitív kritikát kapok.
Köszönöm, hogy motivációt, hogy megerősíttek abban, hogy ennél csak jobb lehet az új.
Köszönöm, hogy nem fogadtatok el úgy, amilyen vagyok. Mert ez megmutatta, hogy ki is vagyok valójában.
Köszönöm, hogy minden reggel a Való Világ Szandikája volt téma, mert így megértettem, hogy nem vagyok én ebbe a közegbe való.

Köszönöm a 1,5 évet, ami a távoli múltam részét képezi. A múlt pedig nem jön vissza már. Most békével elengedek minden rossz érzést, ami eddig bennem élt, s kíváncsian tekintek a jövő felé.

Becsukom az ajtót, s kinyitom az ablakot, és engedem, hogy most beáramoljon valami Új. 

Advertisements

Elengedem a volt munkahelyem” bejegyzéshez ozzászólás

  1. csvirag szerint:

    Fú ez nagyon erőteljes bejegyzés volt, nagyon átérzem, hogy így élted meg a váltást, illetve hogy még mindig előjön időnként. Sajnos nagyon sokat lehet egy életre tanulni, ha egyszer összehoz az élet egy ilyen “boss”-al, velem is ez volt az előző munkahelyemen és azóta annyira megbecsülöm az újat, ahol viszont mindenki korrekt és normális elvárásai vannak. A köszönömös részt pedig külön köszönöm ( 😀 ), mert én is írtam magamnak ilyen listát, hogy mégis mit köszönhetek annak a szörnyű időszaknak és sokan furcsán néztek rám, hogy a jót próbálom keresni benne és úgy továbblépni.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s