Miami: Hostel élmény

Most a szállásomról beszélek nektek.
„Mivel bejött az élet”, ahogy egy ismerősöm kommelte Facebookon, gondolom mindenki azt hitte, hogy egy 5*-os hotel egyik lakosztályában hesszelek Miamiban. Majd legközelebb talán.

Egyke utazóként a legkézenfekvőbb és legkedvezőbb szállás a hostel maradt számomra. A booking.com-on lefuttattam egy keresést a kíváncsiság kedvéért még októberben, s baromira meglepődtem a Miami hotelok árain. X ezer dollárért lett is volna hotelszoba egy főre, egyágyas felárral. Nem, köszönöm. Aztán szűkítettem a csillagok számát, és a hostelokat kaptam találatként. Egye fene. Nem először próbáltam már ezt a fiataloknak szóló szálláslehetőséget, de még ennek árait is sokalltam. 50 dollár egy éjszakára? Úgy bizony.
Higgyétek el, nem az alkalmazottaktól sajnálom a pénz, hanem a tulajdonostól, aki nem fizetik meg az alkalmazottait. Hogy lehet az, hogy Európához képest drágább a hostel, mikor az átlagkeresetek meg el sem érik az öreg kontinens átlagát, arról nem is beszélve, hogy ki dolgozik feketén az adott helyen.
Szóval 10 éjszakára kénytelen voltam egy 6 fős szobában egy ágyra kiadni 392 fontot. (Viszonyításképpen: Dublinban ugyanilyen kaliberű szobára 16 eurót fizettem / éjszaka)

A hostel értékelése 8,5 volt a 10-es skálán és jól frekventált helyen található, ami nálam elsődleges szempont volt, ha netán a borzasztó tömegközlekedés miatt nem tudnék majd úgy mászkálni.
5 perc sétára az óceánparttól meglett hát szállásom.

December 25-én este be is estem a megadott címre. A bejárat abszolút egy hotelre emlékeztet, kint elhelyezve pár nemzetközi zászló és tolóajtós bejárat. Beléptem és a recepcióhoz indultam, ahol megkaptam a szobakártyát és a szobaszámot. Első emelet 228-as szoba. Szuper.
Felmentem, kinyitottam az ajtót, s megcsapott a lábszag. Valakinek a cipője igen csak beizzadt a nagy melegben. Ablak a szobán sehol! A légkondi pedig 69 F – 20°C-on ment.
Isten hozott a szálláson, ahol 10 éjszakát eltöltök. Az egyetlen szabad ágy az emeletes ágy felső részén volt. Utálok felül aludni.

A hostelben tömeg volt. Minimum 80%-os telitettséggel futott, ami a Szilveszterre 100%-ra megtelt végül. Dugig. Tele élettel és zajjal, sok-sok dumával és zenével megfűszerezve. Európai fiatalok ellepték a helyet. Nagyon sok német volt, de holland is bőven akadt. Pár olasz és egyéb országok lakói is megfordultak. És minden este ment a parti előtti ivászat a bárban.

Mikor megérkeztem egy nyilatkozatot kellett elfogadnom, aláírnom, ami magában foglalta, hogy másokat elfogadok, másokkal szemben tiszteletet mutatok, nem drogozom, nem zajongok feleslegesen stb. Ez így korrekt is volt, de azért ha 6 lányt összezár az ember egy szobában, hát mindig lesz nesz. Valaki éjjeli bagoly és hajnali 2-ig kint van, valaki csak úgy zajokat csinál, mert valamit éppen hajnali 1-kor vagy reggel 5-kor kell kimatatnia a bőröndből, valaki pedig horkol (de jó hangosan ám). Egyik reggel egy másik lány panaszkodott, hogy tornádó erejű horkolásra riadt. Hát, ez a hostellel jár sajnos.

Aztán a légkondi. Huuu, komolyan úgy éreztem, hogy mindenki utálja a meleget. Az a rohadt légkondi éjjel nappal zúgott a szobánkban 70 F – 21°C-on. Ne gyertek el a nyárba, ha nem bírjátok, hogy kint éjszaka 24 fok van. Maradtatok volna inkább otthon az Alpokban, ahol jó hideg van, ha az jön be nektek! A légkondival kapcsolatban egy kisebb harcot vívtam a többi csajjal. Mérgemben néha ki is kapcsoltam, csak azért is. Mikor pedig utolsó nap eljöttem, elhatároztam, hogy jól megkapják, s beállítottam 18°C-ra. Remélem mire este visszaértek, szerethető volt számukra.

A légkondinak, az állandó zajoknak köszönhetően az első éjszakákon 3-4 órát bírtam egyhuzamban maximum aludni. Utána felébredtem, mert pl fáztam a hidegben, vagy a hajnali 5 lett, s a pakolós csaj éppen a bőröndjében rendezkedett.
De semelyik nap sem bírtam tovább aludni, mint 8:30, mert addigra az összes lány fent volt és ki be nyitogatták az ajtót.

A flexibilitásom a maximumom pörgött, de tényleg. Ennyi mindenki marhaságát elnézni.

Aki szégyenlős, ne válassza hostelt. Rám nem jellemző, hogy ez gondot okoz, szóval én fehérneműben idegen csajok előtt is elvagyok, öltözködöm, sminkelek, fésülködöm, stb. Nem tud érdekelni, hogy mit gondolnak, avagy nem gondolnak.

A hostelben minden szinten volt 1-1 nagyobb fiú és lány fürdőszoba is, ahol érdekes módon a vendégtömeg ellenére sem kellett soha sorban állni. Valahogy mindenkinek kicsit más volt a bioritmusa, így mindenki eltérő időben zuhanyozott stb. A fenti fürdőszoba nagyon tuti volt, felújított, színvonalas. A takarító pedig naponta jött, szóval karban volt tartva minden. Soha nem láttam a mellékhelyiséget koszosan sem. Le a kalappal a hölgyek előtt, akik már reggel 6-kor ott sürögtek.

A 392 fontban benne volt egy reggeli és egy vacsora is (erre csak a foglalás után jöttem rá, mikor megkaptam a visszaigazoló e-mailt). Reggeli vagy bagel volt vagy gofri – így felváltva, de mindig járt egy almba/banán is, amit tetszett. A vacsora pedig egytálétel különböző variációkban pl. rizses hús, szószos tészta, curry. Egy hostelhez képest nem is jártam ezzel rosszul.

A legjobban a hostelben az emberek jöttek be. Az aulában kis karosszékek várták a wifizőkedvű vendégeket, mert itt volt az egyetlen wifi kapcsolódási lehetőség. És mindig x ember tuti ült a székekben. Aztán ha már így random leültek egymás mellé az emberek, elindult mindig valami társalgás. De tényleg. Néha csak füleltem, hogy micsoda baromságokat képesek emberek random megbeszélni, néha hozzá is szóltam. Néha pedig engem szólítottak le, mikor ültem. Itt zajlott a szociális élet, itt találkoztam a fiatalokkal, itt tudtam meg, ki honnan jött, stb.
A pink laptomon persze feltűnést keltett, már hozzászoktam. Illetve azt is megfigyelték páran, hogy leülök és egy órán keresztül fel sem emelem a tekintetem. (Ilyenkor írtam a blogbejegyzéseket idegen emberek mellett ülve). És valaki egyik nap pedig nem bírta ki: Te amúgy néha felnézel a gépről? (Hagyjatok!!!!)

Az esti sétáim után pedig a mobillal a kezemben ültem fél órákat. Ahogy tapasztaltam, volt egy wifi „keménymag” részleg a hostelben, azok az emberek, akik mindig csak rajta ültek – folyton, egész  nap.

A 10 éjszaka alatt a flexibilitást megkövetelő helyzetek mellett semmilyen negatív élményben nem volt részem. Az összes megszállt fiatal ugyan úgy csak nyaralni jött, igényesek és normálisak voltak, abszolút semmi rosszat nem tudok mondani róluk sem.

A szálláshely neve: SoBe Hostel
Elhelyezkedés: 10/10 – 5 percre a parttól, +3 busznak is volt megállója előtte
Tisztaság: 8/10 – napi takarítás, mindenki azért odafigyelt, hogy vigyázzon. Egyedül a hajszálakat nem csíptem, amiket a csajok hagytak el a padlón a fürdőben.
Személyzet: 9/10 – mindenki kedves volt, barátságos, segítőkész
Többi vendég: 10/10 – kulturált európai arcok
Felszereltség: ágy, takaró, törülköző. Letét fejében hajszárító, extra törülköző.

Reklámok

Miami: Hostel élmény” bejegyzéshez ozzászólás

  1. csvirag szerint:

    Szia Hanna! Nagyon elszomorít hogy még mindig itt tartanak emberek hogy “bejött az élet”… utálom látni az irigységnek ezt a megnyilvánulási formáját. Én végigkövettem a Miamis bejegyzéseidet és sose jutott eszembe azon filózni hogy vajon miből telik rá stb., egyrészt senkinek semmi köze hozzá, másrészt aki ilyen megjegyzést tesz az soha nem hozott még áldozatokat azért amit el akart érni. Ne haragudj, de ez kikívánkozott belőlem, én nagyon élveztem az úti beszámolódat és nagyon inspiráló látni, hogy egyedül el mertél utazni, amit én még a magam részéről elképzelhetetlennek tartok. 🙂 ne hagyd hogy bárki megkeserítse az örömödet! 🙂

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s