A londoni esküvő – vendég voltam

wedding-rings-wallpaper1

forrás: alightphotography.co.uk

Hétfőn esküvőre voltam hivatalos, életem első londoni esküvőjére és Karácsonykor. Izgatottan vártam a napot.  December 21-ike megérkezett esővel. Egész délelőtt „készültem” avagy hogyan üssük el az időt semmittevéssel. Míg végül már kapkodnom kellett. Körömlakkozásra időn természetesen nem jutott. Kiléptem az ajtón és a kifésült hajamat 3 perc alatt elrendezte az időjárás. Elindultam a városháza felé, ami tőlem egy 5 perces sétára van, de magassarkúban ez dupla annyi időbe telt. És ráadásul elfelejtettem magassarkúban járni. Esetlenül tipegtem, miközben úgy éreztem magam, mint egy városi bohóc. Plusz egyik kezemben az esernyőt, másikban meg a táskámat fogtam. A 10 perces séta közben 4x meg kellett állnom, mire valahogy belerázódtam a cipőmbe.
Az idei első és utolsó körömcipős napom megvolt. 🙂

Időben érkeztem, és ez a lényeg. Megtaláltuk egymást, mindenki meglett. Bevonultunk az egyik díszterembe és elkezdődött a ceremónia. Szabad akaratodból házasodsz? Igen. Férj is kijelenti, igen. Férj és feleség vagytok. Annyira gyorsan lement az egész, hogy fel sem fogtam igazán. Utána gondolkoztam rajta, hogy ez az ember életében egy fontos ’igen’, és mennyire különleges részt venni mások örömében. Sok Boldogságot Nektek!

Étterem bejárata

A folytatásban az ifjú párnál volt koccintás, hangolódtunk a vacsorára.
A vacsora azon a helyen volt, ahol a férj és feleség először látta meg egymást, szóval nosztalgiázva sétálhattak az étterem felé, ami egy előkelő 4*-os londoni hotelhez tartozik. A bejáratot úgy nyitották nekünk. Életemben először egy fizetett alkalmazott nyitott ajtót! Nem járok Londonban 4*-os helyekre, látszik. Jól esett és széles mosollyal köszöntem meg neki ezt a kényelmi szolgáltatást.
Elfoglaltuk az asztalunkat, s már hozták is pezsgőt. Az alkalmazottak egy ilyen helyen már tudják, hogy hogyan merre. Ők már tudnak pezsgőt önteni, kiszolgálni is.
Én szorgalmasan ittam a pezsgőt, de valahogy nem akart fogyni. Mert a lelkes pincérek, amint leittam egy picit, már töltöttek is rá.

Kihozták az előételt. Ohhh, hajszálvékonyra szelt lazacszeletek, felvágottak, sonkák voltak a tányéron. Egy kis tányérban meg articsóka volt. Mindent meg kell kóstolnom, ez nagyon csábító! Szépen elkezdtem csípegetni.

Az asztalnál jobbomon az örömanya, szemben a tanú, balomon egy angol vendég, míg vele szemben a magyar párja ült. Egész este átlagon felüli mennyiségben beszéltem angolul. Persze nem bántam, és nagyon kedves és barátságos angol srác volt, aki türelmesen viselte az agymenéseimet. Elbeszélgettünk az angol – magyar esküvői hagyományokról, utazásokról – főleg New York, aztán valahogy szóba került a foci. Mert egy angol is tudja, hogy kijutottunk x év után először az EB-re, ami jövőre lesz. És még mindig Puskás a legnagyobb magyar név egy angol szemében, most is meggyőződhettem róla. „Ugye nem mondjátok komolyan, hogy fociról beszélgettek most” – szólt közben a magyar hölgy vendég. Bocsi.
Utána megvitattuk, hogy sajnos Berki Krisztián név terén azonosság van otthon. Nekem Berki Krisztián mindig is az Olimpikonunk marad, akit tisztelni fogok, és felnézek a teljesítményeire. Aztán meg ott a Berki (Krisztián) focista, Fake Celebrity – mondtam az angol srácnak. Simán el tudom képzelni, hogy otthon a Berki névről inkább ő ugrik be az embereknek, és nem az Olimpikonunk…Sajnos.

Közben az első főételt is kihozták, ami sütőtök krémmel töltött olasz tészta volt. Ilyen finomat még nem értem. Az ízek kombinációja csodálatos volt! Ez Isteni, ez Isteni! – ismételgettem egymás után. Tudja ez a főszakács, hogy mitől döglik a légy. Éljen a 4*-os hotel.
Kiélvezve az ízeket befaltam az ételt.
A fő – fő étel pedig ezután következett. Nagyon jól átsütött steak-et kértem, amihez külön kis tálban hozták a köretet. Már dugig voltam, és még arra „tömtem” magam.

A desszert előtt tettem egy tiszteletkört, miközben úgy éreztem magam, mint egy kismama. Alig bírtam mozogni. Ha így folytatódik, nem haza megyek, hanem haza gurulok. És tényleg.
A vacsorát magasra pontozom, remek választás volt!

Az esküvő egészen pontosan magyar – olasz volt. Az olasz családtagok nagyon szimpatikusak voltak nekem. Az örömapa magára mutatott: papa. Igen, Ciao Papá! Annyira befogadóak, közvetlenek, barátságosak az olaszok, tőlük is ezt tapasztaltam. A délután folyamán perfektül megtanultam, hogy Auguri, Cin Cin, Tutti Amici. A végén már viccelődtem is, hogy perfetto tutti.
Ha pár napot összezárva el tudnék tölteni olaszokkal, pillanatok alatt rám ragadnának alap kifejezések.
Boun Natale (Boldog Karácsonyt), Ciao Papá – búcsúztam legvégül az örömapától. Nagyon édes olasz bácsika volt.

A 2015-ös év legszebb délutánját éltem meg most hétfőn! Köszönöm a meghívást, hogy részese lehettem a nagy napotoknak!

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s