Karácsonyi hangolódás

Már mindenhol elindult a karácsonyi szezon, többen kérdezték is, Londonban milyen a készülődés?
Hát, nem tudom azt mondani, hogy különösebben bensőséges. Az angoloknak az Advent semmit sem jelent, nem számolgatják vissza a heteket, nincs adventi koszorú, közös gyertyagyújtás sem. Az adventi kalendáriumok viszont nagyon kelendőek, jó kis üzlet eladni egy csomó csokis naptárat minden boltnak. A gyerekeknek pedig annyit mondtam csak erről, elindult a visszaszámlálás. Minden egyes kinyitott ablakkal közelebb kerülünk az Ünnephez.

De mit is jelent egy nem hívő angol gyereknek a Karácsony? Ajándékot, úgy bizony. A kívánságlistát már elkészítették, s idén sem szerénykedtek. A 12 éves Macbook pro-t szeretne kapni, a 8 éves Star Wars legós szettet stb. Az 5 éves pedig még nem igazán érti, ezt a kérni kell dolgot, de már figyelmeztetett, hogy majd Mikulásnak ki kell rakni a tejet és kekszet. Ja és persze a havazás. Az 5 éves várja nagyon a havat, mert a Karácsony úgy szép, ha fehér. A hollywoody-i filmekben olyan is lesz, de itt Angliában soha.

A héten kérdeztem a 8 évest. Ha választanod kéne egy új Wii játék vagy egy apuval kettesben töltött délután között, hogy döntenél? Egyértelműen Wii játék – közölte. És miért is? – kérdeztem.
„Mert a Wii játék nagyon szórakozató tud lenni”. Ennyit a családi közös együttlétről és a szeretetteljes órákról. Nincs már rá igény, csak kapjon egy TV-s játékot a gyerek, aztán le is lesz vele a gond az iskolakezdésig, mert jól elfoglalja magát vele.

A Karácsonyfa pedig egy szimpla dísz. Már több családnál áll, ahol pedig nem, ott a héten érkezik várhatóan. December elejétől találunk már feldíszített fát sok helyen, amit már Új Év előtt aztán elbontanak.

Természetesen engem nem zavar, mindenki úgy csinálja és azt, amit szeretne. De nekem anno gyerekként a Karácsony élmény volt. Várakozással teli időszak, ami nem az adventi kalendárium csokijában merült ki. Míg kisebb voltam, vasárnap este együtt leültünk az adventi koszorúhoz és együtt imádkoztunk, mielőtt meggyújtottuk volna a gyertyákat. A templomban, hittanórákon is lelkiekben készültünk. Tudtuk, hogy hamarosan ünnepelhetjük a Megváltó születésnapját.
Szenteste délután Pásztorjátékra vittek a szüleim (vagy keresztapu), amíg otthon a fát feldíszítették az angyalok. Utána pedig felkerestük a város Betlehemjét, ahol apu mindig megkérdezte: Fel tudod sorolni a Királyok neveit?

Később, mikor már tudtam, hogy nem Jézuska jön el hozzánk, hanem „csak” a szívekbe látogat a szeretet, ha engedjük, együtt – közösen dekoráltuk a fánkat. És évekig én voltam már a Pásztorjáték szereplője, és mi adtunk elő a piciknek műsort a templomban.
Volt varázsa az egész ünnepnek. Az ajándékozás sem abban merült ki, hogy ’nesze itt van’, hanem együtt közösen énekeltünk dalokat, és mindenki türelmesen várt sorára.

Szenteste összegyűlt nagymamánál az egész család, több mint 20-an. Együtt töltöttünk egy kis időt. Az volt az igazi Karácsony!
És bár sosem kaptam hű de drága ajándékokat, nem is mertem sose kérni, hiszen nem volt kitömve családunk zsebe, de mindig kaptam apró meglepetést. Egyik évben ősszel többször mondtam anyunak, hogy de jó lenne egy elektromos hőmérő, mert a higanyos olyan lassú. És a karácsonyi csomagban a könyvem mellé kaptam egyet. Nem az érték, hanem anyunak a figyelmessége adott igazi örömet.

Nagyon jó visszaemlékezni most minderre. És azokat a szép éveket nem cserélném el egyetlen angol gyerekkel sem!

Advertisements

Karácsonyi hangolódás” bejegyzéshez ozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s