Nanny munka és az 5 éves

Ígértem, hogy a munkámmal kapcsolatban fogok írni most nektek.

forrás: Twitter - nanny diaries

forrás: Twitter – nanny diaries

Soha nem gondoltam volna, hogy pénzért idegen emberek gyerekeire fogok vigyázni. Otthon teljesen természetes volt, hogy ha a szomszéd megkért, átjöhet–e az unoka, szeretettel vártuk. Mindig szívesen segítettünk, ha éppen kellett. Rám is egyszer régen mamám szomszédjában élő nyugdíjas néni vigyázott, mert azon a délutánon mindenkinek valami dolga akadt. Szívességből, ingyen megtette ő is a szüleimnek. A gyerekkoromban pedig legtöbbször nagymama segített be, ha beteg voltam, vagy anyuék munka és egyéb dolgok miatt nem tudtak.
És kikerültem Angliába, ahol a nagyszülőkön kívül senki sem vigyáz ingyen más gyerekére. Még a tesó is pénzt kér a saját húgától, ha éppen szabad óráiban/hétvégén ki kell pár órára segítenie őt. Itt Londonban minden gyerekre nyugodtan lehet úgy tekinteni, mint egy két lábon járó „pénzeszsákra”. Bizony, hiszen potenciális alany számomra, hogy egyszer alkalmanként/rendszeresen/néha vigyázhassak rá, s ezzel pénzt kereshessek. Itt szívességből nem ugrálunk senkinek sem, szépen megvan mindennek az órabére, így a gyerekfelügyeletért is elvárhatjuk a fizetséget.

Az évekkel tapasztaltam magamon, hogy míg eleinte nagyon ragaszkodó/lelkes voltam a gyerekekre, ma már csak „egy” munkaként tekintek rájuk, akikből megélek. Ha egy gyerektől megválok, mert jobb lehetőséget kapok, akkor ennyi. Majd lesz új nannyje az illetőnek, megy az élet tovább. Nem egy 4 évessel találkoztam már, akire a 4 éve alatt 4 különböző személy vigyázott. Emlékezni sem fog a többségre mire felnő, szóval én miért ne lépnék „túl” rajta. Egy munka volt, megyek a jobb lehetőség és állás felé. Ez tényleg ilyen „személytelen” Angliában, higgyétek el!

Mielőtt azonban elítélnétek az angol szülőket, nézzünk egy kicsit a társadalmi szerkezetükre. Nekem esküszöm 2 évembe telt feldolgozni, hogy képes egy anya lepasszolni a gyerekét, még akkor is, ha nem is dolgozik, s a tenisz klub, golf, brigde kártya, úszás, joga tartozik az elfoglaltságai közé.
Egyrészt az angol GYES hihetetlen rövid időre szól (max 9 hónap, amiben a szülés előtti szabadság is benne van). 3 éves korig nincs semmilyen államilag finanszírozott gyerekgondozás. 3 év felett is heti 15 órát áll az állambácsi. A teljes suli pedig reggel 9-től délután 3:30-ig tart. Képtelenség főállás mellett ezt megoldani egyedül.
Másrészről, ha belegondolunk Angliában a királyok, hercegek és egyéb magas rangú családok az idők kezdete óta másokra bízták gyerekeiket (dada, francia nevelőnő stb). Kivétel nélkül…sőt egy időben kifejezetten „menő” volt, s azért néztek volna le felső körökben, ha nem így teszel. Tehát a jómódú családok „csak” utánozzák a királyi párt. És nagyon sokan felkapaszkodtak itt, hogy meg is engedhessék ezt. Ennyi.
Nézzétek csak Katalin hercegnő példáját. Idén tavasszal szült, szeptembertől pedig visszatért a GYES-ről. Hogy is van ez akkor? Lepasszolta a kis Charlotte-t, van nannyje, aztán csókolom.

Bemutatnám a mostani gyerekeket, akikhez idén március óta járok.
A kislány 4 éves volt, mikor jöttem, most már 5 éves. Hát, sajnos azt kell mondanom, hogy nem nőtt a szívemhez. Az elején valószínűleg én nem tudtam a szeretetnyelvén kommunikálni, most pedig már nem fog változni a helyzet. Elfogadjuk egymást, kijövünk egymással, de ő csak egy külső valakiként tekint rám, aki jön és megy, semmi több.
Már 5 éves, így korábbi tapasztataimból kiindulva voltak „elvárásaim”. Más vele egykorú gyerekkel soha nem kellett azt eljátszanom, ami itt neki még természetes. Korábban soha nem kellett Angliában egy 5 évest a mosdónál asszisztálnom, kis és nagy dolgait mind elvégezték már egyedül. Itt viszonyt még éppen csak szobatisztát „játszunk”. Ha sikerül, mert voltak olyan hetek, hogy az 5 évest napi 4x át kellet öltöztetnem, mert egyszerűen „elfelejtett” WC-re menni. Ilyen nincs már 5 évesen.
A szülőknek folyamat panaszkodtam, hogy vigyék már el orvoshoz, mert ennyi idősen abnormális, hogy bepisiljünk rendszeresen. Nagy nehezen kivizsgáltatták, de minden ok. Szóval marad a kérdőjel és az, hogy óránként megkérdezem, kell-e mosdóba mennie.
Illetve nekem gyanús, hogy a gyerek vitaminhiányos, vagy valami hasonló. A bőre olyan fehér, mint amit hipóztak volna, s eléggé „átlátszó” is. Nyáron az 50-es faktorú naptejet vastagon toltam rá, mert ha nálam ég le, nem vállalnám.
(Az anyuka orvos, szóval én „bízok” benne, hogy a gyerekek egészségéhez konyít)

Továbbá 5 éves létére nincs az 5 évesek szintjén. Néha olyan megnyilvánulásai vannak, mintha éppen a 2 éves dackorszakát élné.
És ha azt mondom valakinek, 5 évesre vigyázok, „biztos cuki lehet”. Nem, ő nem az a cuki. A hajának megfésülésért néha könyörögni kell, én már voltam úgy, hogy akkor menjél kócosan iskolába. Ha téged nem zavar, engem sem. Ő nem az a kislány, akik beöltöztetek, kis copfot rakok a hajába, és büszkén mutogatom. Természetére nézve is rendkívül fiús, semmi édes báj nincs benne.
Vigyáztam már korábban 4/5 évesre, akivel lehetett játszani, hogy hercegnő vagyok, kis műanyag gyűrűk viselek, hogy csinos legyek, aki körbefordult a tükör előtt, mert már realizálta, hogy ő lány, s számít, hogy néz ki haja, hogy áll a csatja stb.

Egyik nyári nap megengedtem, hogy azt vesz fel, amit akar. És tudjátok mit választott? Egy fekete boszorkányos ruhát kapart ki a szekrényből (Halloweenre van tartva kb.). Na basszus, így menjek ki veled játszótérre? Hát a többi anyuka furcsán nézett rám, mintha az én eszem ment volna el, hogy ilyet adok a gyerekre, mikor ő akarta ezt.
Na, de ez semmi. Itt volt egy 5 éves kislány játszani nálunk, s mikor vacsoraidő volt, kiadtam a kaját. Leültek az asztalhoz, s egyszer csak megszólalt a vendég gyerek: Miért eszik E. kézzel? „Anyukám azt mondta nekem, hogy kézzel enni illetlenség” – folytatta. És igaza volt, nekem eddig fel sem tűnt a sok többi dolog mellett, hogy a kislány nem tud villával/kanállal enni. Mindig ráhagytam, hogy egyél ahogy tudsz, hiszen amúgy is annyit eszik csak, mint egy csibe. (Örülök, hogy egyáltalán eszik valahogy)
Ilyen szituban mit tehet egy nanny? Először is besültem, mert tényleg…de, hogy a helyzetet mentsem, mondtam: Jaj, hát te tudsz nagyon szépen is enni, nincs semmi baj, csak ma biztos figyelmetlen vagy kicsit.

Na, hogy jó is mondjak. Relatíve szófogadó, inkább kérdezz, mint csak cselekszik. Szorgalmas az iskolában, és az egyik legszebben olvasó gyerek az osztályban. Többnyire leköti magát, szóval nem nyúz, hogy unatkozom, csináljunk valamit, ami nagy előny.

Folyt.köv.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s