HMS Alliance avagy meghódítottam a tengeralattjárót

A nyár derekán a Királyi Haditengerészeti Múzeumban jártam. Először Portsmouth-ba utaztunk le, majd a Történelmi kikötő Múzeumból vízi komp vitt át minket a tengeralattjáróhoz.  
A látogatásom célja a HMS Alliance felkeresése volt, amit a második világháború túlélőjeként hirdettek a prospektusban. Kicsit csalódtam azonban, mert ez a tengeralattjáró úgy túlélő, hogy 1945-ben kezdték el építeni, s igazából csak 47-től állt szolgálatba. Vagyis igazi éles háborús szituációban soha nem volt az Alliance. Jelentősebb szerepet csupán a hidegháborúban töltött be. 1973-ban nyugdíjazták, majd kiképzéseknél használták, végül pedig a múzeumba került.
A szolgálatban töltött évei alatt összesen 5300 ember szolgált rajta. A kora egyik legmodernebb tengeralattjárójának számított. 15 ezer mérföldet volt képes utazni tankolás, élelmiszer utánpótlás és vízpótlás nélkül.

hms_alliance_website_pic_2

HMS Alliance ma

A tengeralattjárón dolgozni nem volt álommunka, gondoljunk csak a hőségre, a páratartalomra, s a fürdési lehetőségek hiányára. A fennálló körülmények egészségkárosodáshoz is vezettek valakinél, nem csoda hát, ha az átlagos szolgálati év 2 volt akkoriban.  
Egy küldetésen 60 fő (az átlag életkor 20 körül mozgott) volt az „átlagos” legénység, s 4 fő volt magasabb beosztásban lévő tengerész. Három műszakban dolgoztak, így a személyzet harmada volt egyszerre szolgálatban, a többiek meg csak a tengeralattjárón „unatkoztak” addig. A vészhelyzet, vagy veszély pedig bármikor bekövetkezhetett, vagyis valójában mindenkinek folyamatosan ébernek kellett maradnia.

A HMS Alliance belsejét testközelből felfedezhettem. És mondhatom, ennyi csövet, fémet, izét – bizét így összezsúfolva soha nem láttam még.

a tengeralattjáró belseje (részlet)

a tengeralattjáró belseje (részlet)

És fel is merült bennem a kérdés, hol aludt a személyzet? A tengeralattjáró egyik oldalán a vannak az ágyak berakva. Na, ezeket úgy kell elképzelni, mint két sima fémlapot, ami között 1,5 távolság van, s nem elég hosszúak, hogy kinyújtózkodjon rajta az ember. Jól összekuporodva talán elférhettek. Mindezt megspékelve pedig úgy aludt a legénység egy része, hogy közben a körülöttük lévők éppen dolgoztak, mászkáltak, zajt csaptak. A „szerencsésebb” legényég sima függőágyon közvetlenül a torpedók mellett pihent.

torpedók (elől és hátul 2-2)

torpedók (elől és hátul 2-2)

A tengeralattjáró víztartálya korlátozott kapacitással bírt, s az ivóvízzel gazdálkodniuk kellett.  Így ritkán tudtak borotválkozni, fürödni vagy fogat mosni. (Fincsi szájszag, szuvasodás). Ruhamosásra sem volt lehetőség, alsóneműt és zoknik hetente tudtak csak váltani.
A tengeralattjárón volt pár WC, de közel 70 főnél a pár is édes kevés. A szennyvizet kiengedték a tengerbe, majd visszaszellőztették a nyomáskülönbséget kiegyensúlyozva. (Finom illatok terjenghettek olykor bent)

Az élelem tárolása is helygazdaságosan volt megoldva. A gyalogostér mentén hevertek a konzervek, amiket akár kartonnal is befedtek a padló „dupla fedéseként” nevezve. Friss kenyér, zöldség, alapanyagok is be voltak raktározva, de ezeket kellett elsőként elfogyasztani, mert a kabinban lévő magas hőmérsékleten (páratartalomban) hamar tönkrementek volna.
Az ételek előkészületében nagyjából mindenki részt vett, ki krumplit pucolt, ki terített stb.

Én mai szemmel úgy tudom elképzelni a küldetésben részvevő legénységet, mint egy nagy családot. Hiszen össze voltak zárva x ideig egy „dobozban”, ami a víz alatt haladt. Hiába is volt akár nézeteltérés, nem volt olyan, hogy munka után nem látom a képét, hiszen non-stop együtt voltak. Nem kis elhivatottságra, kalandvágyra volt szüksége annak, aki ilyen munkát elvállalt. Kár, hogy anno nem voltak még kamerák, rejtett kamerák. A tengeralattjáró fedélzetén elrejtettem volna párat, mert az volt ám az igazi valóság show! (Nem ezek a mai luxus villás műmajomkodások)

Végezetül elgondolkoztam a jelenlegi tengeralattjárókon, amiről senki sem beszél, titkosak. Napjainkban már elég mélyre le tudnak merülni ezek a járművek, s felszín közelbe sem kell jönniük hosszú hónapokig (évig?). A vizet kiszűrik a tengerből, s naponta fürdeni most már kötelező. Fogat is mosnak, dezorokat stb használnak, nagyjából ugyan úgy élnek lent is, mintha fent lennének. Egyedül az élelemraktár, ami korlátolt kapacitású még manapság is.

Hálát éreztem, hogy ide is eljutottam, hogy Angliában ilyen különleges élményben lehetett részem. Bakancslistára egy újabb pipa került azzal, hogy „meghódíthattam” a tengeralattjárót.
Ha érdekelnek titeket a történelmi dolgok, ne hagyjátok ki! Nagyon megéri ellátogatni ide.

Köszönöm két ismerősömnek a társaságot, a fuvart!

Bővebb infó a Múzeum hivatalos honlapjáról: ITT

Reklámok

HMS Alliance avagy meghódítottam a tengeralattjárót” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s