Pár[egyedülálló]kapcsolat

A mostani cikkhez az ihletet a Suz’n világa blogról kaptam (30 napos kihívás). Terítéken a párkapcsolat.

szingli-zoknikMár nem a 80-as éveket írjuk, így nem ciki, ha 25 évesen még nem házas az ember, de még 30 táján sem gáz. Egyszerűen az a „hagyomány” elkopott, hogy ohhh a lányom x éves, ne már, hogy kifusson az időből, hozzáadom az első balfék férfihez, aki az útjába kerül. Szerencsére ez már a múlt, de magamat ismerve bemutattam volna én már 30 évvel ezelőtt is erre a felfogásra.

Az évekkel arra már rájöttem, hogy én valahogy máshogy élek, gondolkozom, mint sok velem egyidős fiatal. Jó pár éve nem volt „kimondott” kapcsolatom, s amit az elmúlt 5 évben elértem, egyedül értem el. Nincs mögöttem egy pasi, és én sem vagyok egy pasi mögött. Élik a férfiak és én is a világom. Természetesen minden házasságkötésnek örülök, szeretek esküvőkre járni is, külső szemmel jó látni mások boldogságát, drukkolni nekik, én pedig köszönöm, hogy csak úgy vagyok.

Régebben, még a 20-as éveim elején felvillanyozott, ha valaki érdeklődést mutatott felém, ha nem néztek át rajtam a férfiak. Manapság Londonban, ha elmegyek egy nemzetközi találkozóra, úgy vagyok, jaj, csak el ne kérje valaki a számom. Már unom, hogy aztán rám írogatnak süket dumákat, vagy, hogy soha nem hallok az illetőről. Közömbös vagyok. Sőt újabban, ha jó fejségből meg is adom a számomat, már a férfiak nem hallanak rólam utána. Nincs rá energiám, nem kell.

A másik kedvencem, anno, még mikor odaadtam a számomat, akár hetekig sem hallottam az illetőről, majd egyik hétfő este 11-kor jött egy retardált üzenet. Válaszra sem méltattam az ilyet. Ő is csak egy olyan pasi volt, aki hétvégén nem bírt egy újabb „őzikét” felszedni, majd hétfőn otthon egyedül feküdt az ágyban, s elkezdte a névjegyzékét böngészni. „Hoppá, akkor most ő van soron”. Én nem a sorban álló vagyok, hanem a soron kívüli!
És ezek a bókok: „A Facebook profilképed jobb, mint a valóság. Megszépültél, régebben úgy emlékszem csúnya voltál.” Nincs miről beszélgetnünk…

Milyennek hittem Csipkerózsika koromban a valóságot?
Természetesen vártam, hogy betoppanjon az életembe a herceg, aki szőke és kék szemű. Aki oda van értem, s akinek az életének én leszek a középpontjában.
Vártam, hogy megtaláljon valaki, epekedtem, hogy valaki észrevegyem, hogy egy kedves bókot kapjak. Örömmel adtam volna meg a számom, mentem volna randizni. És elcsattant volna az első csók, két év múlva a lánykérés, és 5 éven belül a fehér gyönyörű ruhában akartam volna az oltárhoz sétálni.

Valóság története: 19 éves koromig egy szürke egér voltam, akin átnéztek a pasik. Az a csaj, aki ha más csajokkal ment bulizni, én voltam az utolsó, akinek odaböffentettek. „Ja, hogy itt vagy egy barátnőd” Intettek messziről és hátat fordítottak nekem az erősebbik nem tagjai. Úgy elmehettem bárhova, hogy ha megkérdeztem volna másnap, láttál –e, azt válaszolták volna az emberek: nem. Miért kellett volna?
Nehéz számomra úgy nyitni a férfiak felé, ha nagyjából 21 éves koromig egy „láthatatlan” szellem képében éltem a szemükben.

És mi változott a 19. születésnapon óta?
Megtanultam magamat szeretni, anélkül, hogy bármilyen külső megerősítést kaptam volna bárki szájából. Egyedül felálltam, megemeltem az államat. Nő vagyok! vaksikáim. És létezem. Lefogytam 9 kg-t, változtattam az öltözködési stílusomon, s szőke melírok is kerültek a hajamba. A szemüveget is fokozatosan elhagytam. És belenéztem a tükörbe: Szia, te kis gyöngyszem! Jó, hogy találkoztunk, végre!
A külső apró változtatások mellett a személyiségemet is sikerült egy nagyon szuper baráti kör segítségével pozitív irányba elmozdítanom.
Két éve pedig végleg és teljesen is beszőkültem. És jobban érzem magam, mint valaha. Egyelőre nagyon boldog vagyok attól, hogy jól érzem magam. Nem kell senkihez sem alkalmazkodnom, nem kell senkinek sem megfelelnem, csak élvezhetem és tervezhetem úgy az életem, ahogy szeretném.
Mellesleg egy héttel ezelőtt egy ismerősöm mondta: „Neked a blogod olyan, mint egy férj. Nem?”. Nem férjként, hanem gyerekként tekintek rá, de az igaz, hogy minőségi és tartalmas időt szoktam eltölteni vele.

És a jövő? Szerencse csillaga alatt születtem, mert egyszerűen az élet szelei mindig utamba fújnak nagyon jó fej, rendes férfiakat is. Olyan embereket, akiket meleg szívvel ajánlanék hölgyeknek.
Az elmúlt 2 évben a nálam akár 10 évvel idősebb pasikkal kereszteződtek az életútjaim. A korosztályom normális férfijai viszont mintha nem léteznének, legalábbis jól tettetik a láthatatlanságot. De nincs mit aggódnom, nem sietek sehova, nem kell kapkodnom.

Kívánom, hogy mindenki találja meg a boldogságát, akár egyedülállóként, akár kapcsolatban, akár házasként. Ahány ember van, annyi személyiség és elképzelés, s pont így színes a világ! Ha valaki megrögzött szingli, annak is örülök, ha 5 éve házas, annak is örülök, ha jövőre esküszik, annak is csak örülni tudok. 😉

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s