A nagy Vissza a jövőbe nap!

Be vagyok lőve a boldogságtól. A tegnapi napom az idei év hatalmas nagy ajándéka volt.
Egészen szerda délelőttig úgy nézett ki, hogy késő estig dolgozom aznap, aztán a gondolataim ereje átírta a jövőt. Már két hete azon agyaltam, hogy milyen jó lenne valami különleges dolgot csinálni a Vissza a jövőbe napon. Azt szerettem volna, ha erre a napra sokáig örömmel gondolhatok majd vissza.
Véletlen Facebook böngészés közben találtam is egy hete egy tökéletes eseményt: Vissza a jövőbe találkozó és visszaszámlálás du. 4:29-ra. A pillanatra, mikor Marty és Doki megérkezik a jövőbe. Ott akartam lenni, bizony. És csoda történt.

12109088_10153349656583250_6424699354764517977_n

Már a jövőben!

Szerda délelőtt az anyuka megírta, hogy délután ő megy a gyerekekért. Vagyis ’Helló, kaptál egy szabad délutánt az élettől’. Ohh, Istenem, ha szárnyaim lettek volna, a Föld felett repkedtem volna. Erre vártam! Köszönöm élet! Nem is kellett sokat gondolkoznom. Délután 3-kor már a vonaton ültem, és azon járt a fejem, hogy mindjárt itt a jövő! Nagyon izgatottam sétáltam a Trafalgar térre. Itt vagyok, el tudtam jönni a találkozóra! Csípjetek meg, de örülök!

Álltam a tér közepén, egyszer csak két fiatal odajött hozzám: te is a jövőt várod? Igen. Megtalálta egymást a kis csapatunk, feltűnt Doki és Marty is. Fényképezkedtünk, pózoltunk. Tuti képek születtek, örök emlékek, ha mondhatom. Nem minden nap fordul elő, hogy a Vissza a jövőbe filmbe képzelhetem magam, és igazi rajongókkal találkozhatom.

Marty, én és Doki

Marty, én és Doki

Annyira jó volt, hogy random emberek egy közös érdeklődés miatt összejöttek egy rövid időre. Nem is gondoltam eddig, hogy mekkora erő van ebben. És mindenki boldog volt, mosolygott, valamint megmutatta, hogyan is kötődik a filmhez: valaki egy Pepsit hozott, valaki kifordította a zsebeit, valaki piros dzsekit húzott, valakik pedig tényleg beöltöztek.  A lényeg, hogy remekül telt el a közös óra és 4:28-kor már pattanásig feszült a helyzet. Figyelem! Mindjárt itt a jövő! Órákat nézzétek, és számoljunk vissza 10-től. Legyen ez olyan, mintha csak az Új évet ünnepelnénk. A szervezők hoztak sípokat, party kalapot és konfetti patront.
Elérkezett 4:29. Boldog Jövő napot!


Pezsgővel koccintottunk és pár utolsó képet készítettünk, majd mindenki ment a dolgára.

12141554_1031574376872904_7086921112878039351_nMég késő délelőtt kaptam egy fülest, hogy ma vetítetik a londoni mozikban a Vissza a jövőbe trilógiát. Akár erre magamtól is rájöhettem volna, de nem baj. A felismerés azonban villámcsapásként hatott rám. Ohh, de hiszen ez egy soha vissza nem térő alkalom! Mivel anno ugye még szinte nem is léteztem, hogyan nézhettem volna meg moziban. Itt az egyszer az életben alkalom. Rákerestem a hozzám legközelebb eső mozira, és csodák csodájára az utolsó előtti sorban középen még volt 1 hely. Ez egy jel! Az a szék pont rám várt, hogy befoglaltam – éreztem. 

Este 6-kor így a mozi felé haladtam. 98%-os teltház volt. Elfoglaltam a helyem és elképesztő nyugalmat éreztem. Nekem most pont itt kell lennem! A teremnek volt egy fantasztikus légköre. Mindenki, aki eljött, rajongó és csak azért jött, hogy élvezze a mozit. És mindenki „csak” egy jó estét akart eltölteni a kedvenc filmjét nézve.

A reklámsávot követően kezdetét vette a több mint 6 órás Vissza a jövőbe maraton. Az első részt végét tapssal ünnepelte a közönség, és a második rész végén is tapsoltunk, illetve nevettünk. „Folytatás 1990-ben”. Igen! A harmadik rész pedig már csak a hab volt a tortán.
A nézőközönség átlagéletkora a 30 körül mozgott megfigyelésem szerint, de pár tizenéves is eljött szüleivel, és pár idősebb 50 körüli bácsi is ült a nézők soraiban. Ám férfiak egyértelműben többen voltak, mint a nők.
Mellettem egy pár foglalt helyet jobb oldalon, bal oldalamon pedig egy apuka ült. A filmeket moziban megnézni igazi élményt adott, mert jobb volt minőségi hanggal és nagy kijelzőn, mint TV-n keresztül valaha. Mérföldekkel jobb! és olyan részleteket is észrevettem, amik eddig elkerültek.
Pl. Mikor Biff gazdag lesz és két nővel hesszel a pezsgőfürdőben éppen, mikor Marty megzavarja őt. A TV-ben egy Western filmet nézett Biff előtte, ahol a pasas egy ruha alá rejtett pajzsszerű izé által menekül meg. Hát most mondjátok meg! Nem ezt a trükköt alkalmazza utána Marty a Vadnyugaton 1885-ben? De biza!

Tegnap láttam életemben először angolul a trilógiát. Azonnal feltűnt, hogy az angol verzióban nem a „nyuszi” szóval provokálják Marty-t, hanem „Chicken”-t mondanak. Csak hülyén hangozna magyarul: MyFly csirke vagy???!!!
„Nobody calls me Chicken”

Éjfél után gyalogoltam hazafelé boldogan. Ez a délután hatalmas volt! Ez a felszabadult pár óra, hogy átalakította a napomat! Nem tudok betelni azóta sem az élményekkel, valamint rájöttem, hogy valójában én nagy Vissza a jövőbe rajongó vagyok! 🙂

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s