Színházi élmény: Lord of the Dance

Idén a születésnapom „gazdagabb” volt, mint egy átlagos Karácsonyom. Annyi ajándékot kaptam, amennyit még a Jézuska sem szokott nekem hozni. Karácsonyra idén mindenkitől maximum már egy puszit és kedves szót kérek.

A scene from Lord Of The Dance, Dangerous Games by Michael www.dominiontheatre.com

A scene from Lord Of The Dance, Dangerous Games by Michael
http://www.dominiontheatre.com

Az egyik születésnapi meglepetésem egy színházjegy volt, amit közösen kaptam a leglelkesítőbb ismerősömmel. Az ajándékunk Michael Flatley – Lord of the Dance-re szólt.

Elérkezett augusztus utolsó hétvégéje és boldogan utaztam a belvárosba.(A színház a Tottenham Court Road-nál, a British Múzeum szomszédságában található.) Mosolyogva vártam ismerősömet a bejáratnál. Egy fényképet készítettünk még gyorsan az óriás plakáttal, majd beléptünk az épületbe.
Az utcafronttól olyan picinek tűnt a színház, bent pedig egy hatalmas aula fogadott minket. Ez hogy fér el itt? Elképesztő.
Felvettük a jegyünket és besétáltunk a nézőtérre. A karzatra és középre, azaz a legtökéletesebb helyre szólt az ülőhelyünk. Fantasztikus! Közben 7 óra is lett, vártuk a kezdést.
Körbenéztem a színházban, s feltűnt, hogy mennyire üres. Pangás volt, szemre azt mondanám a 60% volt csupán foglalt. Londonban? Én teltházra számítottam.

És elkezdődött a show.
Hát, én nem jól értelmeztem a Lord of the Dance-t. Úgy gondoltam, hogy egy musical előadás lesz, amiben az átlagnál több táncjelenet van. Ehhez képest az egész, 100%-ban a táncról szólt egy – egy kisebb énekes szakasszal megtűzdelve. Jöttek – mentek a csinosan öltözött profi táncosok a színpadon, és folyamatosan cserélték a ruhájukat. Egyszer fehér ruhás keleties nőknek/férfiaknak tűntek, majd a következő jelenetben Moulin Rouge-ra emlékeztető szoknyában tértek vissza és magas láblendítéssel steppeltek.

A Lord of the Dance pörgős és energikus előadás volt. És a férfi táncosok aratták a legnagyobb sikert. Egyik táncban a felsőjüket lerántották magukról, ami sikítást és hatalmas tapsot váltott ki nézőközönség soraiban ülő hölgyektől. Angol középkorú nénik nagyon ráizgultak a szép izmos felsőtestekre. „Ez olyan, mint a Magic Mike 3” – mondta az ismerősöm.
A férfiak sem maradtak persze örömök nélkül, a fiatal táncos hölgyek bikinis táncát nézve.

A történetben a gonosz táncos ellopta a „Lord of the Dance” övet a jó táncostól. A táncosok küldetése, hogy visszaszerezzék neki azt. Feltűnt segítőnek egy „elképzelt” karakter, egy hölgy, aki akrobatikus mutatványokat mutatott be nekünk. Nagyon hajlékony volt, s a lábát simán a nyakába tudta hajtani.

Az előadás végén sajnálatomra Michael Flatley nem sétált fel a színpadra, pedig vártam. Ő igazából csak a nevét adta a show-hoz, ami az ő „Istenitéséről” szólt. Az előadás első perceiben egy rövidfilmet vetítettek, hogy Flatley a puskalábú, s világszerte teltházas előadásokkal turnézott stb. (Ott volt köztük Puskás Ferenc Stadion is)

A Lord of the Dance egy újfajta színházi élményt adott, és igazán tetszett a táncosokból áradó energia és lendület. Emelem kalapon előttük, amiért „kisujjból” és rutinosan letáncolták a jó két órát szinte megállás nélkül. Igazi profik voltak! Jogosan érdemelték meg a vastapsot a közönségtől.  

Köszönöm ismerőseimnek a születésnapi ajándékot!

És, hogy mi a folytatás? Évek óta a bakancslistámon szerepel Billy Elliot musical. Most végre jegyet vettem rá! Nagyon várom. 🙂

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s