Londoni életem 4 év távlatából II.

Folytatom a 4 éves értékelésemet. (I rész: ITT)

forrás: internet

forrás: internet

Munka: semleges
Én olyan munkakörben dolgozom, ami Magyarországon nem is létezik. Ezzel kelepcébe kerültem, hiszen ha esetleg a jövőben hazaköltöznék, az itteni tapasztalataimmal nem tudnék semmit sem kezdeni. Nincs diplomám, hogy otthon gyerekgondozásban dolgozhassak. Az angol referenciámmal pedig semmire sem mennék.
Egy ismerősöm kérdezte idén nyáron: „Nem tervezel hazajönni?”. Nem tudok, nincs reális esélyem. Annak meg semmi értelme, hogy valami csicska munkával ócska fizetésért nekiálljak „bárminek”.

A munkaköröm miatt amúgy néha hátrányos helyzetben érzem magam Londonban. Mint bárhol máshol a világon, az IT és a pénzügy a menő, abban van a legjobb lehetőség itt is.
Korábban mikor nemzetközi találkozón jártam, s bemutatkozott valaki „Financial assistant vagyok vagy HSBC-nél ezt és ezt csinálom/csináltam a Canary Wharfon”. „Te mivel foglalkozol?”. Ahh, gyerekek. „Rám mikor vigyáznál?”. Eddig mindig hallgattam, de ha a jövőben bárki ilyet kérdezne, már nem leszek szótlan: Ennyi és ennyi az órabérem, ha megfizeted, szittelek rád. Viszlát.

Londonban sokan azt hiszik, hogy a nők behasalnak a pénzügyi munkakör hallatán. Azt várják a pasik, hogy fussunk utánuk, mert „jól keresnek”, legalábbis így adják elő magukat.

Egy belga ismerősöm mondta nekem évekkel ezelőtt: „Ne dőlj be a sok jól hangzó beosztásnak, mert sokszor csak látszat az egész, s nincs mögötte semmi”.
Egy óvónéni, munka jól hangzik, de egy pincér átlagban még is többet keres nála. Egy adminisztrációs állás nem jövedelmezőbb, mint egy hostess munka. Egy szakmunkás (asztalos, szerelő stb) pedig több esetben jobban jön ki, mint egy diplomás valaki az irodában.
A metróvezetők keresete az orvosokénál is jobb. DE, megítélés szerint az orvos egy magasabb pozíció a szemünkben, mint egy „egyszerű” sofőr, aki egy fémdobozt irányit. Londonban ennyire szabad hinni a munkakörnek és az általunk elképzelt fizetésnek.
Mellesleg London a menedzserek városa. Minden 3. ember menedzser, akivel találkozik az ember. A Pret a Manger-ben vagyok menedzser, a Tescoban vagyok menedzser, a Boots boltban vagyok menedzser stb. Egy franchise rendszerben működő étterem alap menedzsere a londoni átlagkereset nem viszi haza.
Szerintem a jövőben mindenki nyugodtam nevezze ki magát menedzserré. Pl. Hostess = ügyfél koordinációs menedzser.

Magánélet: nem nyilatkozom
Az elmúlt 4 év jó kis tanuló és tapasztaló időszak volt. Ennyi barommal előtte sose találkoztam, mint itt. Kedvencem: „Nincs időm randizni, de ekkor és ekkor fel tudsz jönni hozzám”. A viszont látásra.
Az első 2 évemben nagyon kis elnéző voltam, aztán fordult a kocka. Ha kell, úgy kiosztok valakit, hogy köpni nem tud. Ha kell, tisztán közlöm: „Nem vagy vicces, és amit mondtál udvariatlan”. A legtutibb sztorim az pasi volt, aki a jegygyűrűjét leszedte, miután megkérdeztem házas –e. Majd a parti végén közöltem vele, hogy jó éjszakát. Süket duma: „Itt és itt fizettem szobát blablabla”. Nagyon szuper! Aludj jól és faképnél hagytam.
London az egyéjszakás kalandok városa, egy fertő. A lányokat is hibáztatom. Sok az ócska ribanc, aki két italért hajlandó mindenre. Hiába mondok én nemet egy pasinak, ha a következő igent mond. Egy – két nő pedig esküszöm eleve úgy öltözik és viselkedik, hogy tálcán kínálja magát. Várja, hogy valaki felszedje már egy kis „karbantartásra”
Az udvarlás szó a pasik szótárában nincs benne. A mézes – mázos dumától pedig rosszul vagyok, a nyálcsorgató indiaiakat inkább nem is említem.
Könnyű szinglinek lenni itt, nagyon könnyű. De nem panaszkodom. Megtanultam „egyedül” élni, tökéletesen feltalálom magam, s teszek róla, hogy ne unatkozzam.

Nyáron ugye otthon voltam pár napot. Hát fájt a szívem, mikor visszajöttem. Otthon minőségi, értelmes és intelligens férfi ismerőseim vannak. A baráti körből, a közös ismerősök által, tesóm volt osztálytársai stb. Olyan pasik, akiktől tátva marad a szám.
Az egyik ismerősöm rám szánta a fél napját. Ide – oda sétáltunk, figyelt rám (figyelmes volt) stb. Mondtam is neki, hogy ezeket az órákat jó mélyen elraktározom, és ebből fogok meríteni szükség esetén.
És valakitől azt is megkaptam viccesen: „Ha elvennélek, hazaköltöznél?”.
Annyira váratlan volt, annyira pimasz, hogy jól esett.

Lakhatás: nem érte meg
Boldogság és elégedettség lenne, ha nem kéne egy kisebb vagyont egy kis szobára kifizetni. Az ember fizetésének harmadát, akár felét is elviheti, hogy x emberrel osztozkodhat egy szálláson.
A szobám pedig sose lesz az igazi szobám, s semmi sem biztosíték. Bármikor megtörténhet, hogy felmondják az albérletet. Ennyi. A nagy bizonytalanságban lehet élni, s próbálni nem gondolni arra, hogy innen hova költözzek. És milyenek lesznek az új lakótársak stb.
Engem jobban stresszel, ha költöznöm kell, mint állást váltanom.

Londonban lakáskrízis van. Nincs elég megfizethető lakás, amit pl. a londoni átlagbért kereső emberek megengedhetnének. Nem marad más, mint jobb esetben 5-en egy lakásban, rosszabb esetben 10-en (még rosszabb esetben 23-an – havonta találnak durva tömeglakásokat a hatóságok).
Jó páran vannak, akik dupla ágyon 3-an vagy kis szobában emeletes ágyon egymás felett alszanak.
Egy kényelmesebb lakás, ahol 5-en élnek, sem olcsó. A kisebb szoba akár havi 500 font, nagyobb szoba 650 /700/800 font.
A legújabb botrány, ami a napokban került nyilvánosságra: egy lakástulajdonos a nappaliba berakott egy sötétített dobozt, s 520-ért (kb 213.000 forint) ki akarta adni! És lesz, aki kiveszi, állítom.

Ha valaha Londonba jönnétek, készüljetek fel a lakásmegosztásra. Gyakoroljátok a toleranciát, hogy pl. benyeljétek, ha az indiai pár curry-t főz és állandóan érzed a fűszerek illatát. Vagy valaki cigis, éjszakai „állat” és hajnalban csapja be az ajtót stb.
Kettes megoldás: legyen valami szuper IT-s végzettségetek, nemzetközi cégnél szerzett tapasztalatotok, s pályázzatok meg egy jól fizető állást, hogy 1600 font/ hó (kb 656.000 forint) ne okozzon gondok saját albérletre.

Szórakozási lehetőségek, programok: megérte
Londonban egy hétvégén 4 fesztivál van, 20 millió egyéb kis program, 3600 meet up. Ha osztódnék, sem érnék oda időben semmire sem. Mindig bosszant, ha két dolog is tetszik, de egy időben vannak.
A múzeumok ingyenes látogathatóak. A Tudományos Múzeumban vannak ideiglenes kiállások, vagyis fél évente egy – egy részén más tekinthető meg. Hiába voltál már benne 100x is, mindig meglepődsz.
A Victoria és Albert Múzeumban akkora, hogy nem is tudom hány nap kéne bejárni. Egy labirintus rendszer.
A British Múzeumot egyenesen képtelenség egyszer is normálisan megnézni, olyan sok a látnivaló és óriási az épület!
London pedig csak a főváros. Még van mellette egy rakás szép, híres város és tucatnyi muszáj felkeresni kastély/táj. És akkor Wales-ben nem is voltam eddig, Skóciáról nem is beszélve.
Múltkor kezembe került egy könyv: 510 kiemelkedő látnivaló az Egyesült Királyságban. Ha 10 évig minden hétvégén mennék, talán sikerülne is felkeresni ennyi mindent.

Aztán UK-ból túllépve, ott van Amerika stb, ami a Heatrow nemzetközi reptérnek köszönhetően egy karnyújtásnyira van. Direkt gépek tucatjai járnak minden fontos városba világszerte.

Aki Londonban unatkozni szokott és erre panaszkodik, az csak is magára vethet.
Annyi mindent lehetne csinálni szabadidőben, hogy szívem szerint 24/7 pörögnék, ha bírnám.

Blogom miatt: megérte
Legutoljára hagyom a bébimet. A londoni kapcsolataimnak köszönhetően lett magyarországi blogos kapcsolatom. Ha nem jövök ki, s nem találkozom akivel, nem lennék itt.
Nem is tudom, mit írnék otthon. De, hogy nem vállalnám fel a szeretett hobbimat, az tuti. Félnék, hogy leszólnának érte. Angliában meg az a ciki, ha nem csinálsz semmit, s a Big Brothert/Éden Hotel nézed, várod a megváltást.
Szükségem volt az itteni felfogásra, ami arra tanított, hogy vállald fel magad. Ne engedd, hogy mások lekicsinyítő, féltékeny véleménye elvegye a kedved.
A blogom nyertese az elmúlt 4 évnek, úgy érzem.

Legvégül meg szeretném köszönni mindenkinek, akivel csak kapcsolatba kerültem az elmúlt 4 év alatt, hogy gazdagította, szebbé tette a londoni életem.
Csodálatos utazás volt ez az időszak és még közel sincs vége.

Reklámok

Londoni életem 4 év távlatából II.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Gyongyi szerint:

    Nem lehet, hogy nem jo helyeken mozogsz, ha ilyen rossz a tapasztalatod a ferfiak teren? Hova jarsz szorakozni? Nekem pont ugyanaz a velemenyem a londoni meg a budapesti felhozatalrol. Regebben azt gondoltam, hogy a londoni jobb! De mar ugy latom, hogy ha valami komolyabb dologra vagysz, ahhoz itt is es otthon is nehez megtalalni a megfelelo partnert! Nem varos fuggo, hidd el!

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s