Londoni életem 4 év távlatából I.

2011. szeptember. 2-án begördült a buszom a londoni Green Line állomásra. Egy bőröndbe pakoltam az életem és beköltöztem egy angol családhoz. Mindennek már 4 éve. Senki sem hitte, vagy gondolta volna, hogy én külföldön fogok valaha élni hosszabb távon. Csupán megtörtént.
Még a 10-es éveimben álmodoztam Londonról, hogy Big Ben, mekkora csoda, milyen jó lenne látni és esetleg itt is élni. A tudatalatti kis álmom valósággá vált.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Forrás: internet 

Az első Londonban töltött évem azzal telt, hogy minden nap ámulatban ébredtem. „Londonban vagyok. Elképesztő, itt élek egy metropoliszban, egy híres városban. Ez az otthonom, s élvezhetem a csodáit.” Minden alkalommal, mikor megláttam a London Eyet is boldog voltam. „Szia London Eye, örülök, hogy itt élek, hogy láthatlak.”.
A 100 ezer fős kisvárosból egy 9 milliós nagynevű fővárosba való költözés, számomra felért egy felfoghatatlan dologgal. Nem bírtam betelni vele. Bár az első londoni hetemben ijedt voltam, s egyedül a lakást nem mertem elhagyni. „Mennyi nemzet, mennyi ember”. Folyamatosan szoktam hozzá a helyzethez.

Nézzük is, mit gondolok, mi érte meg 4 év távlatából tekintve.
Én, mint én: köszönöm megérte
Úgy költöztem Londonba, hogy előtte nem utaztam repülővel soha, külföldre sem jártam. Egy félős, szolid kis nyuszika voltam, akit otthon bizony „eltapostak”, vagy furcsának tituláltak. Londonban a talpraesettségem, az önbizalmam sokat fejlődött. Könnyen ment, hiszen London talán a világ egyik legbefogadóbb városa. Itt mindenki úgy szép és jó, ahogy van. Ahogy öltözöl, az a te divatod. Itt senki sem furcsa, inkább egyedi és igen, van személyiséged, örülünk neki!

Megtanultam, hogyan menedzseljem az életem. Itt nincs mellettem anyuci, apuci, nincs kihez futni, ha valamit meg kell oldani. Első körben saját magamra számíthatok.
A szabadidőmben mit csinálok, magam szabom meg. Hogy mikor, mit, mennyit, hogyan költök is a saját felelősségem.
Mindent magamtól intézik az elejétől kezdve. Mióta Londonban élek felelősséget vállalok magamért, nem mutogatok senkire, hogy ő miatta így – meg úgy alakult az életem.

Én, mint nő, életemben ennyi bókot nem kaptam. Elég elmennem egy nemzetközi találkozóra, nincs a pénzt, hogy valaki ne találjon be az elején. Az már más kérdés, hogy mit akarnának tőlem. X havonta az is előfordul, hogy csak úgy sétálgatás közben leszólítanak, megdicsérnek. Múltkor két turista közös képet is készített velem. „She is cool” mondták egymásnak.
London mindig elszórakoztat, s mindig tesz róla, hogy kapjak megerősítések, mint nő.

Kommunikációs készségeim megerősödtek. Ha szeretnék valamit, intéznem kell valamit, kénytelen vagyok kinyitni a szám. És angolul kell megszólalnom. Kezdeti időszakomban nagyon kedvesek voltak az emberek. Ha kellett mutogattak, rajzoltak, a neten keresték ki nekem. Sose féltem, hogy hibásan vagy nyelvtanilag helytelenül beszélek, mert senki sem dörzsölte az orrom alá. Inkább azzal jöttek, hogy te sokkal jobban beszélsz angolul, mint mi valaha magyarul.
Manapság már nincs gond az angollal, de úgy általában, ha bárhol meg kell szólalnom, bármilyen okból sem akadály. A kedvencem pedig, mikor magyarul telefonálok, de a mellettem lévő angol beszélgetést is tudom követni párhuzamosan, s akár angolul is közbeszólok, ha kell.

Szélesedett a látóköröm. Először meglepő volt mindenféle emberrel találkozni. Szia honnan vagy? Brazília, Dél-Korea, Dél-Afrikai Köztársaság, Boston, Kanada, Ausztrália, Kína, India, Japán, Venezuela, Finnország. Basszus, de kicsi a világ, ledöbbentem. Mindenki mindenhol?, hát lassan igen. Én meg otthon még Pestre sem mentem fel, mert messze van. Közben más a fél világot bejárta.
Ahány személy, annyi sztori, hogy ki – miért – hogyan került Londonba, milyen céllal és meddig. Ejha mondom, ezek az emberek tapasztaltabbak, mint én.

Kapcsolatok miatt: megérte
Egy ismerős, egy történet. Nagyon cukker visszagondolva, hogy ki – hogyan jött az életembe az évek folyamán. Voltak abszolút elképesztő történetek is, voltak amiken mosolygom, voltak, amiket most sem hiszek el.

Például. 2 évvel ezelőtt felmentem a Londoni Fiatalok Facebook csoportjára kiírásokat nézegetni. Volt egy srác, aki megosztotta, hogyan esett szerelembe a metrón első látásra és nem merte megszólítani a lányt, de azóta epekedik érte. A srác portugálként volt turista, mikor a dolog történt. Én beírtam kommentbe, hogy milyen édes a története és örülök, hogy vannak még romantikus pasik.
Egy jó hónappal később szerda este Facebook üzenetem jött. „Itt vagyok Londonban, össze tudunk futni?” Pont a belvárosban lófráltam, s mondtam, hogy 1 óra múlva itt és itt jó nekem.
A Facebookos kommentemnek köszönhetően lett egy ismerősöm, aki azóta Kaliforniába költözött. Ennyi.

Az évekkel azt tapasztaltam, hogy elég egy kulcsembert megismerni egy kis szerencsével, aki aztán visz egy társaságba, vagy képes egy társaságot összehozni. 2011 őszén egy londoni Facebook csoportban valaki valamit kérdezett, s beírtam egy választ. Még aznap este jött egy privát üzenetem egy magyar sráctól, hogy láttam te is magyar vagy stb. Beszélgettünk egy picit, majd megbeszéltük, hogy januárban összefutunk. Az esti partira a srác hozott egy spanyol fiút magával, én pedig egy magyar lányt vittem, akit egy Halloween összejövetelen ismertem meg, egy magyar hölgynél, akivel egy nyelvtanfolyamra jártunk.
Én azt mondom, menj el ide – oda, s dőlj hátra, alakulnak a kapcsolataid óhatatlanul is.

Most szombaton egy kerti partin jártam egy magyar párnál. Őket meg úgy ismerem, hogy 2012-ben a blogom által (wordpress londoni – magyar blogok) találkoztam egy magyar sráccal. Megtaláltuk egymást blogját, s mindig kommenteltünk egymásnak, míg rám írt, hogy fussunk már össze. Na, ennek a srácnak volt idén tavasszal a születésnapi pubozása, ahova a magyar pár is hivatalos volt. Elmentem és barátkoztam velük és a többiekkel is. És nagyon meglepődtem, mikor jött a meghívó a kerti partijukra (ahol meg ugye további magyarokkal találkoztam most).

Múlt héten egyik ismerősöm ennyit mondott „Te egy szociális manó vagy, nem féltelek”

Utazások: duplán megérte
Mindig nagy álmom volt világot látni. Felfedezni és menni. Nagyon hálás vagyok, hogy elmúlt 4 évben annyi helyre eljutottam. Elképesztő, néha még most sem hiszel el, hogy hahooooo igen, ott sétáltam Hollywood-ban! Igen, eljutottam Los Angelesbe, ott álltam a Grand Canyon előtt.
Újabb utazási célokat pedig jó kitűzni, mert így látom, hogy miért is dolgozom, látom értelmét annak, hogy dolgozom. Pl.: „Már csak 3 hónap és ide utazom, ezt fogom látni. Már csak 3 hét és irány Milánó stb” gondolattól jobban indul a napom.

Utazásokhoz pénz kell, és nem látom reális esélyét, hogy 4 év alatt az otthoni fizumból ennyi mindent állni tudtam volna. Ezt csak a londoni fizetésem adhatta meg.

Folyt köv. Magánélet, Munka – Karrier és mi nem érte meg.

Reklámok

Londoni életem 4 év távlatából I.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Zsuzsi szerint:

    tetszett ez az összefoglalás, nagy vonalakban én is így voltam mikor Budapestre költöztem, kivéve a nyelvet. És tényleg nagyon igazad van abban, hogy el kell menni helyekre, találkozókra és észrevétlenül is kialakulnak új ismeretségek 🙂 várom a következő részt!

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s