Turistaként Budapesten III.

Pesti kis nyaralásomhoz visszakanyarodnék most. És egyúttal a nyártól és a fővárosunktól is búcsúznék egy időre.

Turistaként Budapesten az angol nyelvű idegenvezetéseken a II. Világháború számtalanszor szóba került. Ha külföldi lennék, azt hihetném, hogy a magyarok megálltak az 1940-es években, s sajnáltatják magukat, szeretik felhozni a múltat és mesélni arról, hogy milyen szörnyű volt a háború, mennyire lebombázták a várost stb. Na és a holokauszt, bizony. Arról már véletlen elfelejtettek említést tenni, hogy mellesleg hány magyar katona volt kényszermunkatáborban Oroszországban…arról nem kell tudni. Természetesen őrizzük meg a múlt emlékeit, nem az ellen szólnék, csak éppen túl sok infó szólt a II. világháborúról, mint bármi másról. Pedig azért az elmúlt 70 évben történt más is! Vagy rosszul gondolom?

vaci ut

forrás: internet

Minden nap elsétáltam a Váci utcában, mert az mellett volt a szállásom. A Váci utca számomra egy csalódás volt. Nem azért látogatok Magyarországra, hogy egyek a Hard Rock Café-ban, vásárolgassak a minden európai városban jelenlévő márkák üzleteiben. És az is lehangoló, mikor egy ázsiai úr árul magyar szuvenírt.
Az első nap pedig egy hostess gyerek is betalált. Gumicukorra emlékeztető valamit dugott az orrom alá egy tálban. What is this? – megkérdeztem. Gyere, itt az üzletünkben bemutatom – válaszolta (angolul). Tukmálós módszerrel, tengeri összetevős kézápoló terméket akart eladni nekem a srác.(mint kiderítettem izraeli volt) Nem, köszönöm. Az árát persze szóba sem hozta, sőt ki sem volt írva. Így szerintetek vásároltam volna? Tippre 6500 Ft minimum lett volna. Isten hozott a Váci utcában! Inkább menekülök innen.

budapest makett

Budapest makett részlet – forrás: internet

Egyéb helyek, ahol jártam:
Bálna: több szórólapon szerepelt. Üresen kongott kora délután és az üzlethelyiségek nagy része is még kiadó. A kiülős kis bárok szimpatikusak és reméljük a forgalom is fellendül hamarosan (jó panorámát kínál). Az épületben található a mini – fa Budapest makett, amit szerintem mindenképpen érdemes megnézni. Nagyon szépen ki van dolgozva a mini Parlament például.
Az ajándékboltok igazi minőségi termékeket kínálnak eladásra, és van tradicionális magyar ruhabolt is, ahol akár méretre is tudunk varratni a saját elképzeléseink szerint.

Vásárcsarnok: gasztronómiai mennyország! A Pick kolbász illatát érezni lehetett a levegőben. Vehetünk még friss gyümölcsöket, fűszereket stb. A rétes pultot se hagyjuk ki!

Főzelékfaló Ferenciek tere. A legtutibb étkezde, ahol az elmúlt években megfordultam! Potom pénzért étel, ami nem mű, nem mikróban kiolvasztott valami. Itt normális rántott hús, cukkini stb van a pultban. 1500 Forintért dugig lakhat az ember! Törzsvásárló lennék, köszönöm.
A kiszolgáló hölgyek, hát nem imádták a munkájuk (el tudom képzelni, hogy 60 ezer nettóért kidolgoztatják őket), látszott rajtuk. A pultban kiszolgáltak, majd a pénztáros hölgy átkiabált a kiszolgáló csajnak „Mit üthetek be a hölgynek”. Jó a kommunikáció – mosolyogtam egyet.
A hely színvonala olyan iskolai menzás, de az ételek mérföldekkel jobbak, mint valaha egy iskola ebéd!

Pékségek. Én aztán hoztam a tőlem szokott lelkesedést. Az első utam egy Lipóti Pékségbe vezetett, ahol megdicsértem a pultot, a termékek széles skáláját is. Ez már egy igazi jó pékség, gratulálok hozzá! És van túrós rétes, csokis buci, áááá, de szuper, akkor abból kérnék.
Néztek rám az eladók, mintha a Marsról jöttem volna és nem láttam még pékséget, kb az jöhetett le nekik.
Az angliai élet! Bizony, itt egy otthoni pékség már kuriózum, ritka számba menne. A neten kell rákerestem, hol is vannak ilyen helyek. A magyar pékségeknek nincs párja! Londonba van a Tesco és Sainsbury’s, Asda belső péksége, ahol soha az életben nem fogunk olyan finom dolgokat vásárolni, mint otthon! Tessék megbecsülni.
A nyitva tartással is elégedett voltam. Ha este 10-kor kívántam meg egy csokis csigát, még nyitva voltak! Londonban este 10-kor a pubok éttermei zárnak, na ennyit erről.
Zárójelben: az éttermek nyitvatartási idejével is maximálisan elégedett voltam. Köszönöm és le a kalappal. Fél 12-kor még tudtam rendelni a Király utcában vacsorát!
Londonban nagyon maximum 11-ig tehetném.

Szamosi Gourmet Vörösmarty tér. Beültem egy fagyikehelyre a cukrászdába. Mozart kehely 2100 Ft. Hatalmas adag fagylaltgombócok nyakon öntve csokoládé likőrrel. Köszönöm!

freiFrei Kávézó, ami a bakancslistámon szerepelt. Remélem, nem én vagyok az egyetlen külföldi magyar, aki rá van mozdulva a Frei kávézóra. Nagyon vártam a pillanatot, mikor végre beléphettem az üzletbe a Váci utcában.
Frei Tamás tudja a módját, az egyik legszebb kávézólánc az övé. Széles a kínálat! Földrészek/országok kávéi közül csemegézhetünk. Minden italhoz tartozik egy pontos leírás, nem zsákbamacska. A citromos – kókusztejes frappéért és egy szelet gyümölcstortáért 1100 Forintot fizettem.
Milyen jó áron vannak az italaitok, azonnal meg is jegyeztem. „Mert saját kávéföldekről jön a kávé, nem nagykerből veszi Frei” megtudtam az okát. Ezt nevezem! Remélem, hamarosan Londonban is nyílik egy üzlet majd és akkor garantáltam le fogom tesztelni a kb 50 féle italt.

(Ahol nem voltam, de szórólapon reklámozták: A38 hajó partiarcoknak, Városnéző séták borravalóért, 4 óra kocsmatúra 10 Euróért, Fürdők – habparti szombaton a Széchenyiben, Vízibusz, ami városnézéssel egybekötött „hajókázást” kínál kb 9000 Ft/fő.)

Ami tetszett: volt élet, pezsgett a belváros, tele volt fiatalokkal és multikulturális légkört kínált. Az árak Londonhoz képest nagyon barátiak. Színvonalasak a vendéglátóhelyek, van design és sok hely nagyon egyedi (Vintage Garden). Mindenki beszélt angolul, 90%-ban kedves volt mindenki a turistákkal. Remekül telt az idő és egyke turistaként sem unatkoztam egyáltalán. Több vendéglátós elbeszélgetett velem stb. Köszönöm.
Külön kiemelném: igazi nyár volt! Nyár volt a nyár, nem 20 fok és borús, mint Londonban.

Nem tetszett: gusztustalan volt hajnali kettőre az Erzsébet tér. Elszórt sörösüvegek, részegeken óbégató fiatalok (magyarok is sokan). Szemét szemét hátán! Én lennék az első, aki feltakaríttatná a szemetelőkkel a disznóólat!
A mérhetetlen sok kéregető ember is megütött. A nap minden órájában valaki betalált. A padon ülő bácsi „Nincs 20/50 Forintod véletlen?” „Nincs egy kis felesleges apród”. A legszívbemarkolóbb azonban az a néni volt, aki némán állt egy kis papírpohárral a Vörösmarty tér egyik sarkában egy reklámbódé mögött.
Szomorú látni egy idős, 70 feletti nénit, aki némán áll, jóindulat van az arcán, és kéregetnie kell. Ezért dolgozott egy életem át, hogy a nyugdíja lehet a számlákat sem fedezi??? Hát, homályos lett a szemem és természetesen dobtam be neki a pohárba pénzt. És soha életben nem láttam még ilyen hálás mosolyt egy idős asszonytól a kis aprókért cserébe!

Szombaton a Westend felé vitt az utam. A nyugati aluljárón áthaladva egy hölgy szórólapszerű valamit nyomott a kezembe, elvettem tőle. „English or Hungarian? Ne haragudj, megállnál egy pillanatra, elmondanám, mihez gyűjtők pénzt a kis könyvjelző megvásárlásával, amit a kezedbe adtam”. Megálltam kedvesen és persze, hallgatlak – válaszoltam. „Nem pesti vagy igaz? Mert itt mindenki mogorva, te pedig nagyon kedves vagy”. A külföldi magyar mentalitás az, amit rajtam látsz – mondtam.
A lényeg, 2000 Forintért gazdagabb lettem egy sima kis papír könyvjelzővel és támogattam a gyermekétkeztetési alapítványt. Szombati jócselekedet megvolt. A könyvjelzőt pedig megtartom egy életre, s ránézve hálát fogok érezni, mert nekem volt mit ennem gyerekként.
Miután egy hajléktalan hölgy látta, hogy milyen jókedvűen adtam ki 2000 Forintot, betalált az aluljáróban. „Én és tesóm hajléktalanok vagyunk stb.” Itt van némi pénzt, de most már érjek ki innen.

Westend előtt pár szék ki van rakva. Leültem, vártam az ismerősöm. Ketten is betaláltak. Egy bácsi csak úgy leült mellém, várt pár percet majd udvariatlanul megbökött és kicsit agresszív volt. „Szükségen lenne némi apróra”. Sorry, I only speak English – váltottam. Ő békén hagyott.
10 perccel később jött egy másik csórika. „Vonatjegyre kéne 1000 Forint”. Excuse me – néztem rá értetlenül. De ő angulul is el tudtam mondani. NO COMMENT!

Turistaként kíváncsi voltam a pesti helyzetre, megkaptam. Napi szinten ennyi kéregetőt nem tudnék azonban elviselni.

Összességében Budapesten nagyon jól éreztem magam. Nyaraltam és költöttem, így bárhol könnyen ki lehet bírni, nem de? 🙂

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s