Otthon, édes otthon – Pár napos nyaralás morzsái

Otthon, édes otthon.
Milyen is egy magyarországi látogatás x hónap után újra? Szuper, nagyon szuper. Egy hazautazás egy nyaralás a külföldön élő magyarok számára, erről sokan megfeledkeznek. Míg az otthon élők mondjuk x összeget egy görögországi üdülésre költenek el, addig én (mi) ugyanezt az összeget és kivett szabadságot otthon „használjuk fel”. Egy otthoni visit egy előre megtervezett nyaralás! Bizony. Ahelyett, hogy én is mentem volna a tömeggel Rodoszra vagy Kréta, a Ryan air gépén nyomorogtam és vártam, hogy landoljon Budapesten…. És igen, nem fogok tudni gyönyörű átlátszó tengerről posztolni, nem fogom élvezni a homokos partot. Nekem idén a BKV és Duna jutott. Rossz nekem? Nem, határozottan nem. De, nyilván a Facebookon kevesebb like-t fogok kapni, ám az élményt nem lehet tetszikekben mérni.

Az otthon töltött pár napom alatt szeretetben úsztam. Sőt, mindig írják, üzenik ismerősök „Ha itthon jársz, gyere el hozzánk látogatóba”. Népes a család, egy hónap sem lenne elég végigjárni mindenkit. Így inkább nem is szólok többnyire. Elnézést mindenkitől.
Rossz, hogy nem láttam az unokatesóm közel 2 éves gyerekét, vagy hogy a másik unokatesómat sem láttam x éve. A külföldre való költözésemmel ezt a „keresztet” akaratlanul vállaltam. Az emberek szemében is feledésre merülök lassan, szépen.
A londoni élet amúgy nem extra, nem újdonság. Már lassan, de biztosan, nincs olyan család kis – tág baráti körben, akinek valakije ne lenne valamerre. Ez normális tény manapság. „Németországban él a fiad. Ohh, igen?” „Az én lányom meg már x éve Londonban”. Hány hasonló rövid kis beszélgetés hangzott már el.
Vagy néha anyu mondja skypon: „Emlékszel x-re? Ő is kiköltözött”.

13-3

forrás: szeretlekmagyarorszag.hu

Pesten töltött napjaimon ráírtam egy rég látott ismerősömre. „Szia, éppen Pesten leszek pár napot”. Abszolút pozitív visszajelzést kaptam. „Pont ráérek ekkor és ekkor. Találkozzunk”. A megbeszélt időpontban sétáltam fel a metrókijáratnál a lépcsőn és már ott várt. Csípem nagyon azokat, akik ennyire pontosak. Elindultunk egy nagy sétára, ám előtte kaptam egy hatalmas ölelést: „De jó újra látni. Örülök, hogy itthon vagy és szóltál”. Én meg irultam – pirultam. Csodálatos délután volt, olyan, mint egy nagy ajándékdoboz, amit megtöltöttek szeretettel és kedvességgel, majd piros selyem masnival rögzítettek. Így egybe az egész csomagot megkaptam.
Jó, akkor nekem ez volt a születésnapom, így megelőlegezve – többször elismételtem.

Szombaton anyukámék felé vettem az irányt. Küldtem egy sms-t: „Várható érkezésem a buszmegállóba x-kor”. Anyukám természetesen rohant ki elém. Isten hozott a szülővárosomban.
„Mit adjak, mit főzzek”, jöttek a kérdések.
Vasárnap Veszprém felé robogtunk, mert megkértem szüleimet, hogy vigyenek el a kézműves vásárra. Ajándékba kaptam két szandit, magyaros felsőt. Hazafelé pedig apu megszólalt: „Akkor ugye megyünk ebédelni?”. Irány az étterem!
Most komolyan? Igazán nem kell miattam – mondtam.
Gasztronómiai örömök elé néztem ismét, ez már az 5. éttermezésem volt 4 napon belül. Gyümölcslevest ettem vanília fagyival, majd pisztrángfilét kértem. Zárásképpen egy fagyi kehely is lecsúszott.
(Az otthoni látogatásom során 1,5 kg-ot híztam. És nem édességektől! Hanem az állandó éttermezéstől (nagy adagoktól))

Hétzárásaként elsétáltam a hagyományszerűen, évről évre megszervezésre kerülő püspöki misére. A templomban töltött évek, a ministrálások „nyomot hagytak” utánam. 4 év távlatából odajöttek egykori hitoktatók, ’látásból ismerős’ nénik és bácsik beszélgetni picit. Hiába, a közösség, ahova 20 évig jártam, még is csak a katolikus családom. Éreztem, hogy otthon vagyok. Ők, mindig várni fognak vissza. Jól esett, köszönöm.

142080_foka_veszprem

fóka – forrás: veol.hu

Időközben kitaláltam, hogy a veszprémi állatkertbe is szeretnék menni. Apukám nagyon kedvesen igent mondott kérésemre és vittük a szomszéd kislányt is magunkkal.
Szerencsés vagyok. Az otthoni szomszédom a legjobb szomszéd valaha! Jó mindig őket újra látni, még ha csak egy távoli szomszéd is vagyok mostanság.

A veszprémi állatkert nagyon szép, kb. 500 millióból kipofozták és új attrakció a fókák. A cuki – muki fehér (szürkés) kis állatkák.
Magyarországon hőség tombolt augusztus első napjaiban. Jól bírják ezek a hideghez szokott állatok a „kiképzést” – megjegyeztem. Legszívesebben beugranék közéjük és úsznék velük a medencében! Hűs vizükben jól esne a felfrissülni, illetve élvezném a társaságukat. A szomszéd kislány egyetértett: „Ha lenne nálam fürdőruha, én is bemennék közéjük”.

11846742_921642737859183_4493298874418699666_n

kerti parti

Délután a szomszédom kerti partijára voltam hivatalos. El lettem teljesen kényeztetve!
A szomszédom kutyusával készült egy közös képem, amit pont a napokban még Londonban is emlegettek. A kiskutya az új „sztár” a londoni magyar ismerősei körében. Sőt, a képet egy olyan személy is kedvelte, aki még nálam soha életben semmit.
Minden szuper volt! Nagyon köszönöm a vendéglátást. Külön köszönöm, hogy ilyen szeretettel fogadtatok és értetek mindig öröm hazamenni.

Az egy hét pikk – pakk elrepült. És hirtelen ott találtam magam a reptéren, amint szüleimnek integetek vissza a biztonsági ellenőrzés kapujától.
Viszontlátásra! – búcsúztam.

Reklámok

Otthon, édes otthon – Pár napos nyaralás morzsái” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Rebeka szerint:

    Helló Hanna!
    Nagyon tetszett a cikk, remekül bemutattad, hogy milyen, ha egy külföldön élő magyar hazalátogat (hasonló élményekben volt nekem is mindig részem). Ahogy Réka is írta, engem is meghatott a történet!
    Köszi a cikket 🙂

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s