Turistaként Budapesten II.

11754438_919680931388697_994626675942044676_oA történet ott folytatódik, hogy délután 4-et ütött az óra és még nem ebédeltem. Hirtelen elgondolásból hát beültem a Halászbástya étterembe. Angolul szóltak hozzám rögtön, nem meglepően, hiszen nem egy olcsó hely. Jó napot kívánok! Nem volt kedvem angolul beszélni velük. Képviseljük a magyarokat is ilyen helyen. Az ebéd ajánlatukat kértem, ami gulyáslevesből, csirke combból állt. A kiszolgálással nem voltam 100%-ban elégedett. Nem éreztem magam egy megbecsült ügyfélnek, inkább ez a ’itt a kaja, egyél, aztán lehet távozni’ hozzáállás jött le. A legjobban a kilátásért érte meg. Nem minden nap eszem a Parlamenttel szemben. A végén kapucsínómat lassan kortyolgatva ittam, miközben élveztem a remek panorámát. Hagytam szépen borravalót, de csak szabályból, nem örömből. Egyszer megérte és köszönöm élet, hogy megadtad a lehetőséget!

Úgy gondoltam eljött a fagyizás ideje. A rózsás fagyit valahol itt adják, abban a hitben ringattam magam. Egy ismerősöm mondta, hogy a híres templom mögött van a hely. Mivel wifit nem sikerült befognom, egy idegenvezetőhöz mentem oda segítséget kérni. „Ne haragudj, elnézést. Keresem azt a fagyizót, ahol rózsás fagyit adnak. Állítólag errefelé van”. „Szent István bazilika. Átmész a Lánchídon, szembe állsz vele és jobbra lesz”. Szuper, akkor kászálódjunk le a várnegyedből.

Elindultam lefelé a kacskaringós kis utcákon, míg végre elértem a rakpartot. Útközben egy úr megállított. „Ki tudna segíteni pár Forinttal?” Látszott rajta, hogy kétszer is meggondolta, hogy hozzám szóljon – e. Szerintem szégyellte, hogy tényleg kell neki a pénz. Nem tűnt egyáltalán hajléktalannak, alkoholistának, inkább az elveszettség és a szegénység látszódott rajta. Odaadtam a nálam lévő aprót, 600 Ft-ot. Égő is lettem volna, ha ennyit nem teszek, miután a Halászbástyán ebédeltem. A szomorú az, hogy itt tartunk. Jobban teljesít az ország?! Nem azt látom. A szíven összeszorult, elhihetitek.
Tavasszal Székesfehérváron járva is láttam az embereken, hogy minden fillért kétszer meg kell számolniuk, mielőtt elköltik. Néha úgy érzem, nincs az a pénzmennyiség, amit az emberek kezébe kéne adni, hogy az élethelyzetük változzon. Mondok is egy példát. Tesco, 2015 április, Székesfehérvár. Kettővel előttem a sorban egy idős kb 80 körüli bácsi 2 db májkrémet vásárolt. Remélem a cicáinak vette…csak ebben bízom, bár kétlem. Azért mentem be a Tescoba, hogy figyeljem az embereket vásárolni, miket raknak a kosárba és mennyire nézik az árakat. Ledöbbentem…

Átértem a Lánchídon. A Pesti hídfőnél éppen a villamost fejlesztik, vagy csak lopják a napot a munkások. 4-en ültek és cigiztek, 2 ember úgy tűnt, csak felügyel. 4 –en pedig a folyékony betont lapátolták. Ez a produkció „extrém” vagy nem is tudom, de a turisták megálltak és bámulták a „mutatványt”. Valakik fényképeztek is. Ennyire nagy cucc egy betonozás? Hát, ezek szerint.

11144915_919598848063572_4196820208752607149_nÉs elértem a Szent István bazilikát. Fagyizó jobbra? Nem láttam. Egy srác éppen magyarul telefonált a közelben. Miután letette, megkérdeztem. „Elnézést, segítenél. Mennyire vagy helyi? Keresem a fagyizót, ahol rózsás fagyit adnak”. „Igen, jó helyen vagy. Nézd, a következő sarkon fordult jobbra, ott lesz”. Végre meglett a hely. De komolyan. Tömeg és sor, persze turisták. Először a pénztárnál kell fizetni, majd adnak egy fakupont, amit a fagyit készítő hölgyeknél kell leadni. Egy újabb pipa a bakancslistán. Erre a fagyira csorog a nyálam fél éve. Az íze nem rossz, de a látvány a legjobb benne. Ajánlom, hogy logikus sorrendben színek (ízek) szerint rendeljetek. Pl. málnás – bodzás, mogyoró, csoki. Így piros, vaj és fekete színű „virágot” kaptam.

Egy rövid technikai, pihenős szünetet tartottam. Majd visszasétáltam a sétahajós sráchoz. A 8:45-ös esti útra vettem jegyet és teltház volt. A nap éppen akkor bukott a horizont alá és az éjszaki díszkivilágítást is bekapcsolták a várban, a Parlamentnél. A kilátás ilyenkor a legszebb szerintem. Én a Dunayacht cég utasa voltam. A hangosból angol és német nyelvű idegenvezetés szólt. Az angol nyelvű eléggé amatőr minőségben, a német viszont profin lett felvéve. Aki pedig nem beszélte egyik nyelvet sem, hát maximum csak nézelődött. Magyar turisták hátrányban.

A folytatásban a Kazinczy utcába ballagtam, mert egy ismerősöm ott ajánlott nekem egy jó éttermet, a Kazimir-t. Budapest egy gasztronómiai mennyország, ahol az ételek látványára és ízére is nagy hangsúlyt fektetnek. Mellesleg a szakácsok szeretik a különböző ízvilágokat párosítani. Én egy csirkemellet rendeltem, amit mézes almával sütöttek ki, valamint olvasztott camembert-es krumplipürével került tálalásra. Nekem végem volt. Ilyen finomat Londonban maximum valami 5 csillagos drága helyen adnak. A pincér srác is hihetetlen aranyos volt. Most őszintén, elmennék vele egy randira. Olyan bájosan nézett és jelenléte nyugalmat árasztott.
Jó ez a Kazimir, én is csak ajánlani tudom.

Miután jóllaktam, kitaláltam, hogy irány az Instant pub. Személyesen akartam magamnak megnézni ezt a neves helyet, amiről már annyit hallottam, amiről már többen beszéltek nekem Londonban. Sétáltam a Nagymező utcán befelé az Andrássy útról. Beelőztem két srácot, akik utánam szóltak. „Ne haragudj már. Merre felé tartasz?” – kérdezte az egyikük. „Lecsekkolom az Instantot” – válaszoltam. „Nagyszerű akkor akár együtt is mehetünk, amúgy X a nevem” és kezet ráztunk. Szuper, gondoltam magamban, már is van kíséretem a pubba. Kiderült, hogy a két srác egy német baráti társaság tagja, akik természetesen buli és kocsmatúrára jöttek Budapestre. Virágzik az alkoholturizmus.
A német tudásom is előkapartam és pár szót, tőmondatokat képes voltam összerakni. Bementünk végre a híres Instantba. „Meghívlak egy italra” – mondta az újdonsült német ismerősöm. Neki 500 Forint aprópénz, nem tettem tönkre.
Álltunk a pultnál, mikor is egy mellettünk lévő srác elkezdett angolul össze – vissza beszélni. Nyelvtanilag okés volt, de tartalmilag nem volt semmi értelme annak, amit félig spiccesen papolt. Eluntam és megszóltam (magyarul): Honnan valósi vagy? „Tesó, magyar!” – kaptam is egy puszit rögtön tőle.
„Látom te okos nő vagy, két nyelven is beszélsz” – folytatta. „Gondolom, jó pénzért dug a német” – kijelentette. Abban a pillanatban ezt a kedves magyar honfitársamat „legyilkoltam” a szememmel. „Nem gondolod, hogy rám nézve sértő, amit állítasz. Udvariatlan” – vágtam oda neki. „Most találkoztam a bejáratnál a sráccal, de köszi, hogy azt feltételezed rólam, hogy kurva vagyok” – zártam.
Nem voltam 5 perce az Instantban, de már ott és akkor leszerepelt a hely.
Félig még megjegyzem, hogy ez a magyar srác egy köteg 10 ezres bankót tartott a kezében, amiből egy 10 ezrest kétszer leejtett véletlen a Földre. Én vettem fel neki. Ő pedig csak annyit mondott erre „Nem 38 ezerből élek, nem kell számolgatnom a pénzt”. Tipp: Az Instantban a Földet nézzétek, hátha (nagy a valószínűsége), hogy eldobott 5-10 ezrest találhattok.

A berendezés nagyon lepukkant. Egy régi bérházat megvettek kb, aminek tapétái és agyon használt ajtói még mind a mai napig megvannak. A WC az abszolút gusztustalan kategória volt. Az emberek pedig hát, ide nem kell kiöltözni. Jaj, én a fehér kis felsőmben, magassarkú szandiban és világos farmerben a túl elegáns kategóriába tartoztam. A szempillafestéknyi sminkem is magasan az átlag felett volt. Ide egy nyúzott póló és egy kantáros koptatott farmer a maximum.
Egy fiúbanda tetőtől talpig fehérben nyomta. „Most van a Sensation White After party” – feltettem magamban a kérdést.

Az Instant egy pub, ahol egyedi a berendezés és jó berúgni. A részeg pedig, úgy sem törődik a hely színvonalával, a tisztasággal, sőt a zene sem lényeg. Minőségre vágyó ismerőseimnek soha nem fogom ezt a helyet ajánlani.
London belvárosban is van egy Zoo Bar nevű club, amiről TripAdvisoron annyit írtam „Gusztustalan, büdös és koszos” DE itt is van happy hour és londoni viszonylatban olcsón be lehet rúgni. Hát szóval, aki szereti az Instantot és valaha Londonban jár, ugorjon be oda.

Az Instant a budapesti parti és alkoholturizmus szerves részét képezi (szerintem). Azon vendégeknek, akiknek a mennyiség és az ár a lényeg, tökéletes hely.

Közben mi is lett a német haverommal? Egészen színvonalas társalgást tudtam vele lefolytatni, sőt kifejezetten normális srácnak találtam. Aztán a szimpátiámat elvesztette, mert 15 percenként leküldött egy vodka – kólát. Jobbnak láttam távozni, mert tuti, hogy egy órán belül vége volt neki és semmi szükségem arra, hogy nyomuljanak rám részegek.
Hajnali egykor távoztam. Kiléptem az utcára és fújtam egyet. Vége.

Haladtam hazafelé, mikor egy csapat magyarokból álló banda beszólt nekem. Megálltam és határozottan közöltem. „Legalább TI hoznátok valami színvonalat, ha már a külföldieknek nem sikerült ma este”. Erre még nekik állt feljebb. Rendben, megnyugodtam, hogy egyedülálló vagyok. Nekem ilyen pasi soha nem kéne.

Folytattam utam az Andrássyn. Két fiatal hölgy leszólított angolul: „Nem tudod merre van az Instant?” „De tudom” – feleltem. Előkaptam a nálam lévő kistérképet és mutattam, de mondtam is. „Második utca balra be, nem fogjátok eltéveszteni.” Ők: „Te valami idegenvezető vagy amúgy”.

Összegezzük. Budapesten 12 óra leforgása alatt néztek angol turistának, vidéki magyarnak és végül helyi idegenvezetőnek is.

Szórakoztató volt ez a csütörtöki nap. 🙂
Köszönöm a tapasztalatokat! 

Advertisements

Turistaként Budapesten II.” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s