Turistaként Budapesten I.

A következő bejegyzésben az én szemszögemből megtudhatjátok, milyen is turistának lenne Budapesten. A helyzetem igen speciális, hiszen ha akarom, akkor vidéki magyar vagyok, ha pedig úgy érzem, angol. Lássuk is, mi sült ki ebből ma.

budai-var-001Reggel a Váci utcában indítottam a Molnár Kürtőskalácsnál. Nem terveztem, hogy bemegyek, csak úgy spontán jött. Nem volt kedvem angolul beszélgetni, így azonnal magyarul válaszoltam a Good morning-ra. Egy kedves 50-es éveimben járó úr volt a kiszolgáló, de először úgy gondoltam, ő a tulajdonos. Nagyon beszédes volt, én pedig szeretek csacsogni. A fél életemet megtudta pillanatok alatt, külföldről is beszélgettünk. Szeretem olyan helyen elkölteni a pénzem, ahol nem egy ügyfél vagyok, hanem AZ ügyfél vagyok. A pörkölt mandulás kürtőskalács isteni volt. Ohh, jól indult a nap. Szép borravalót hagytam és jókedvűen távoztam.

Elértem a Vigadó teret, ahol egy sétahajózáshoz jegyeket áruló srác „támadott” be. Szép kék szemű és szimpatikus volt. Vele is egy jó 10 percet elbeszélgettem, s mondtam, hogy este akkor jövök vissza. Így is történt.

A mára betervezett programom a Budai Várnegyed volt. Közelítettem a Lánchíd felé, mikor egy nem magyar srác elkapott. „Ohh, kedves turista. Én jegyeket árusítok a hop on – hop off buszhoz. Honnan is vagy? Á, Anglia. Én félig jamaikai vagyok, a testvérem Nagy-Britanniában él. Angol felesége van. És mondok valamit. Az angolok jobb fejek, mint a beképzelt németek. Gyere, odakísérlek a standunkhoz. Ott tudsz jegyet venni, itt az info a prospektuson”.
Néztem ám nagy szemekkel. Először is, milyen bóvli már, hogy ez az ember foglalkozik külföldi turistákkal. Másodsorban, nem érdekel a testvére. És sok a szöveg. Ha már ügyfél vagyok, akkor kérdezni kell és érdeklődni, „hízelegni”. Nem nyert meg. És különben is, Pest nem óriási, imádok sétálni.
Hiába mondtam, neki, hogy nem érdekel. „5 Font csak és mellesleg van –e barátod?”. Jó, most fejeztem be veled! Keményen megmondtam neki, hogy egy turista vagyok és a magánéletemhez nincs köze.
Egy vasat nem fogok nálad hagyni garantálom – magamban zártam.
Az eseten utána még fél órát nevettem. Angol vagyok, hogyne. 😀

Átértem a Lánchídon. Tömeg a Siklónál. Köszönöm a spanyol turistáknak, hogy ellopták tőlem az élményt, a kipróbálás lehetőségét. kb 40 percet nem fogok sorban állni egy 15 perces séta miatt. Irány hát lábbusszal felfelé.
A Budai vár szép és egyedülálló a maga csodálatos panorámájával együtt. Sétálgattam össze – vissza. Délben elkaptam valami őrségváltás szerű dolgot a Sándor Palotánál. Ez az erős zöld egyenruha szín tőlem távol áll, de a vezényszavakat élveztem. „Figyelem. Jobbra át” Dobpergés a háttérben. Ez olyan turistalátványosság, mert önmagában a katonáknak régi fegyverük van, ami szerintem dísz. A tömeg összegyűlt és a végén megtapsoltuk a látványt.

Elértem a Halászbástyát. A téren egy úr egy ölyvvel a kezében állt. 1200 Ft/ fotó, az, hogy a kezedre rakja. Egyszer vagyok turista. Felhúztam a bőrkesztyűt, a madár pedig ráült. A szemmagasságomban volt a feje. Egy hegyes csőr az arcomnál. Kicsit féltem tőle, na. Készült egy fénykép rólam, de nekem az élmény számított. És örülök neki, hogy vannak még Magyarországon madarászok. Mint megtudtam ezekkel a madarakkal fácánt lehet fogatni. Durva. Köszönöm a lehetőséget!

A Mátyás templomnál gondolkoztam. Bemenjek, ne menjek be? Ha már itt vagyok, támogassam a templomot a belépőmmel. Okés, sorban állok. A pénztáros egy angoul perfectül beszélő úr. Előttem amerikaiak és ausztrálok a sorban. Elképesztő, hogy ők is turisták itt!
A bazilika nagy, a karzatra is fel lehet menni, ahol kiállítás van régi dolgokból (miseruha, harang, kehelytartó stb). Nem semmi kis hely.

A jegyemhez kaptam egy szórólapot „Sziklakórház, csak 200 méter sétára”. Nem lehet igaz! Ebbe a múzeumba készülök már 4 éve. Azonnal elindultam a megadott irányba. Egy újabb pipa került így a bakancslistámra. Égből pottyant ajándék! A Sziklakórház egyedülálló és a berendezés eredeti. Erős idegzetűeknek ajánlom csak, mert itt nincs semmi szépítés. Viaszfigurákkal szemléltetik az egykori alkalmazottakat, sebesülteket. Bizony volt olyan bábú, akinek karja hiányzott, „véres” kötött másik kezén meg pár ujj maradt. A világháború nem kímélt senkit. A szükségkórház 1944-ben nyílott meg és Budapest ostroma alatt az eredetileg 60 fős befogadóképességű helyen több mint 200 beteg volt. A vízcső megsérült, így folyadék nélkül + kötszerek, gyógyszerek hiánya mellett kellett emberéleteket menteni. Előfordult, hogy a halottról leszedték a kötszert és újrahasznosították. Fertőzések igen gyakoriak voltak ez által. (Bővebben majd megírom).
A látogatásom egy sokkoló történelemi óra volt. A szervezett idegenvezetés kb 50 perces. 26 éves korig kedvezményes belépő van, így még utoljára 1800 Ft-ért be tudtam menni. A tájékoztató füzet angol nyelven 2000 Ft, magyarul 990 Ft.
Angol nyelvű tárlatvezetésen voltam, bár magyar is van, de ritkábban.
Távozásom előtt egy ott dolgozó sráccal beszélgettem. „Honnan lehet amúgy rólatok hallani?” – kérdeztem. „Itt – ott szórólapban, de manapság már szájról szájra is nagyon terjedünk. Múltkor egy idősebb hölgy USA, New Jersey-ből látogatott el hozzánk, mert egy ismerőse ajánlott minket”. Bizony, a kórház nagy múltra tekint vissza és sok embernek rokona dolgozott itt, vagy esetleg rokonát ápolták itt. (Disszidált magyarok is, akik leszármazottai pedig eljönnek ide) Sok – sok személyes sztori még mostanság kerül csak felszínre.
A Sziklakórház tele volt turistákkal.

Nagyon élveztem mindent. Köszönöm mindenkinek!

Folyt köv. Halászbástya ebéd, Sétahajózás, Instant bár és Budapest – Kazinchy utca

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s