Nyaralás mód: BE

Születésnapomra megleptem magam egy új számítógéppel. Egy lila színű HP mini laptop lett a kiszemeltem egy ismerősöm ajánlása nyomán. Az elmúlt évben sokszor „szenvedtem” a régi, ám hűséges gépemmel. 2,2 kg-os és nagy. Nem tudtam magammal cipelni bármikor, bárhova.

Első gondolataimat a reptérről írom a picikéről:
Reggel 4 óra, az éjszakai busszal utaztam be a belvárosba, hogy elkapjam a reptéri buszt. Londonban az a jó, hogy az éjszakai buszok is legalább annyira tele vannak, mint a lazább nappali órák járatai. Ezért sem félek túl korán/későn közlekedni, mert mindig vannak utasok.

Sikeresen kiértem a pontosan megadott menetidő szerint a reptérre. Tömeg. Igen, szerda reggel 6-kor. Annyira sok az utazó, hogy egyszerűen nem bírják a repterek. A helyzet kezd tarthatatlanná válni. A sor konkrétan a bejáratnál állt. Mi van itt hétvégén, ha a nem forgalmasnak nevezhető nap kora reggele is bolondok háza.

Londoni repterei, amúgy nem London repterei. Stansted és a belváros csúcsidőn kívül egy másfél órás „laza” utazás. Ha kifogod a délutáni, munkából hazainduló emberek tömegeit, akár 2/2,5 óra is lehet az időtartam. Tehát Standted úgy reptere Londonnak, mintha Székesfehérváron lenne egy reptér és elneveznénk Budapest Airportnak. Vicces nem?

itsuGondoltam, hogy reggelizem egyet. Mi is a kínálat? Burger King – hatalmas nem. Giraffe étterem – nem nyertek meg anno, Wetherspoon – a rendes átlagáraikhoz képest a reptéren 2x annyi minden: nem. És hoppá, mióta is van Itsu itt? Reggeli az Itsuban, miért ne. Zabkása, az általános angol reggeli, amihez gyümölcsöt, mézet vagy fahéjat raknak. Tökéletes választás.
Az Itsu nagy előnye, hogy vonz. Jó a marketing, az üzlet „csomagolása”. Rózsaszínes, kicsi pillangók a falon, divatos kanál, Orchidea a bejáratnál. Csábít a látvány. Muszáj bejönnöm! És erre még rádob az igazán szimpatikus eladó srác, aki energikusan és szeretettel szolgál ki. Reggel 6 és ez a férfi energiát ad nekem, igen. Látom a gyűrűt az ujján, de nem baj. A szemem attól még legelhet rajta. Az Itsuban most már bármit adhatnak, úgy is boldog leszek!

A Ryan airrel kapcsolatban ma nagyon pozitív irányban csalódtam. Hajszálpontosan indult és a kedvező hátszélnek köszönhetően 20 perccel előbb landoltunk. A légiutas-kísérők kedvesek és vidámak voltak, még abban a gagyi sárga – kék ruhában is „sugároztak”.
Az utazás során egy kedves magyar párral kerültem össze, akik egy hetet nyaralni voltak Londonban. Elbeszélgettünk az élményeikről, benyomásaikról, átbeszéltük az angol oktatási rendszert. A házaspárnak két kisfia nagyon barátságos volt velem, s lelkes beszámolót hallhattam tőlük a Legoland-ről, ahol tegnap voltak. A gyerekekkel mindig is kijöttem, a munkám miatt pedig a kapcsolatteremtő készségem velük szemben tovább nőtt.
Soha nem tartok az egyedül repüléstől, mert szinte mindig tudok váltani valakivel pár szót közben.

Határátlépésnél kiderült, hogy a magyaroknak is van humora, nem is akármilyen. Széles mosollyal és egy szép jó napot-al, lendületből adtam a személyim az ellenőrnek.
„Határeset. Nem vagyok hajszínszakértő, de a szőke nem stimmel”. Bizony, mióta a kép készült szőkültem és a szemüveg is a múlté. „Á, de legalább a fülbevaló hasonló.” Hát, majdnem elnevettem magam. Üdvözlöm innen is a határőrt.

Az előre foglalt transzferbusz a belvárosba repített. A sofőr úr egy 50 körüli férfi volt, aki először nem igazán akart szót váltani, majd a végén már szinte barátokként váltunk el. A magyar utcák az angolok számára nyelvtörőek – kezdtem. „Transfer Nyári utca” – szegény angol turisták ezt nem fogják érteni. A Nyári nekik kb Njari?, mert a y = j. Aztán a bonyolultabb helyek „Vörösmarty tér”.

Útközben láttam a Kétfarkú Kutyapárt reklámjait „Tolmácsot szeretnék kérni”. „Sorry about our prime minister”, „A gyűlöletkampány szeret téged”, „Ha Magyarországra jössz, elveheted a magyarok közmunkáját”.

Előttünk az egyik utcában egy kocsit akartak betolni, sofőr bácsink kiugrott és futott ő is tolni. Én meg hátraszóltam a kisbuszban lévő turistáknak „Welcome to Hungary”. Visszajött a sofőr, megszólalok: „Napi edzés megvolt mára”.
„Mennyire turista van ebben a városban?” – folytattam. „Fullon tele, nem hiszed el” – mondta. „Eljönnek ezek a drága turisták péntek este, isznak mind a gödény és hétfőre a 8 fős társaságból már csak 6-an vannak. A helyiek nem csípik, mert üvöltenek, elállják az utat, terpeszkednek, azt hiszik, hogy mindent megtehetnek”. „Az angolokat ismerve nem nehéz elhinnem” – válaszoltam.
„Aztán vannak a romkocsmák, minél kísértetiesebb a bejárat annál jobb belülről. Ezek a fiatalok ott szétvedelik magukat”.
Megtudtam, hogy a Zsinagóga környékére kell mennem és „Élvezd ki az éjszakai életet, de csak óvatosan ám” – búcsúzott a sofőr úr. Hatalmas piros pont neki és a cégnek is (2800 Ft volt a reptér és szállás ajtaja közti távolság).

Másfél órája tettem be a lábam, de már most élmények özöne ért. És, valamilyen oknál fogva automatikusan angolul szóltak hozzám eddig. „Mert már angol vagy valamilyen szinten” – reagálta le ismerősöm.

Irány a városfelfedező séta!

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s