Vendégcikk: Az angol politikáról egy magyar aktivista szemszögéből

A blogom első vendégcikke. Nem említettem még korábban, de nagyon nyitott vagyok mások írásaira. A jövőben is nagyon örülnék és szívesen vennék bármilyen megkeresést. Köszönöm Sanyó Ádámnak, hogy időt szánt a cikkre. Íme, jöjjön egy kis angol politika.

4056

Az angol parlament épülete – forrás: internet

„Immár közel másfél éve vagyok aktív tagja az angol Liberális Demokraták (LibDemek) pártjának. Úgy gondoltam, hogy ez idő alatt megtapasztaltam már annyit a napi politika működéséből, hogy érdemes lenne ezt a tapasztalatomat összefoglalni.

Miért foglalkozok egyáltalán a politikával?

Röviden azért elmesélném, hogy miként is csatlakoztam a párthoz. Már Magyarországon is egy-egy népszavazási és választási kampányban közreműködtem 2009-ben és 2010-ben, igaz, ott egyik pártnak sem voltam tagja (csak párton kívüli szimpatizáns voltam). Viszont a politika mindig is érdekelt, és szerettem ilyen kampányokban besegíteni, mert legalább tudtam, hogy teszek valamit egy ügy érdekében, illetve aktívan befolyásolhatom azt, hogy ki képviseljen engem egy-egy döntéshozó szervben (például az Európai Parlamentben vagy az Országgyűlésben).

Amikor 2012 tavaszán kiköltöztem Londonba, nem gondoltam, hogy az itteni politikába is bele fogok folyni. Aztán ahogy közeledett a 2014-es európai parlamenti választások, egyre inkább kezdett zavarni, hogy az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) folyamatosan a kelet-európai bevándorlókkal szemben aktív negatív kampányt folytat. Így aztán a UKIP vezetőjének egyik beszéde után úgy döntöttem, hogy segítek annak a pártnak, akik velük éles kontrasztban pont, hogy a bevándorlók oldalán áll; ez a párt volt a LibDemek.

Mi az aktivista dolga, hogyan épül fel egy kampány?

A LibDemeknél a csatlakozásom idején kb. 45000 párttag volt, ezek közül azonban csak nagyjából 15000 párttag az, aki nem csak a tagdíjat fizeti, hanem aktívan részt is vesz a kampányokban.

(Itt még zárójelben megjegyzem, hogy a UK-ben nincs állami pártfinanszírozás, hanem a tagdíjakból és adományából működnek a pártok).

Szóval nekem aktivistaként elmondták, hogy a helyi (nyugat-londoni) önkormányzati választásokban kellene besegítenem, mégpedig úgy, hogy szórólapokat dobok postaládákba, és ha akarom, akkor kopogtathatok is majd a választók ajtaján.

A szórólapozást elég hamar meguntam, mert abban nem volt semmi izgalmas, ezért szóltam is, hogy nagyon szívesen segítek a kopogtatásban. Ez az angoloknál nagyon profi módon zajlik. Először is, minden pártnak van egy adatbázisa a szavazókról (a választói névjegyzék publikus, aki regisztrálja magát szavazóként, annak a lakcímét a pártok lekérhetik). Ezt az adatbázist frissítik újra és újra, hogy minél naprakészebb adataik legyenek a szavazókról.

Adatgyűjtés és célzott marketing

Amikor én aktivistaként kopogtatok, akkor ez úgy néz ki, hogy a kezembe nyomnak egy papírt (illetve most már online applikáció is van) az adott utcán lakó választók nevével-címével. Én pedig bekopogtatok, bemutatkozok és megkérdezem, hogy kire fognak szavazni az aktuális választáson (pl. önkormányzati, EU-s, vagy parlamenti). Érdekes módon az emberek egy része elég nyíltan vállalja a véleményét és bemondja, hogy melyik pártot támogatja. Ezt aztán mi bevisszük az adatbázisba, és a válasz függvényében küldünk majd levelet a választóknak (ez a célzott marketing része). Aki nem ilyen egyenes, azoktól kérdezünk még egy párat, hogy mit gondolt bizonyos intézkedésekről, és aztán megpróbáljuk őket egy párthoz a válaszok alapján besorolni.

Mint látható, aktivistaként az ember dolga, hogy az úgynevezett első kontaktot létesítse a választóval. Utána jön az email és postai leveles marketing, ahol annak függvényében, hogy kinek a szimpatizánsa, megpróbáljuk meggyőzni arról, hogy a LibDemekre szavazzon. A profi levélírásban én nem veszek részt, de ez a kampány második lépcsője.

Végezetül a választásokhoz közeledve – illetve a választás napján is – újra felkeressük a szavazókat, hogy immár a többszöri megkeresés után rábírjuk őket, hogy ránk szavazzanak. Ez az utolsó lépcső főleg a bizonytalan, de vélt szimpatizánsoknál fontos (mert ők lehet, hogy nem szavaznak ránk, de ha kapnak még egy utolsó noszogatást, akkor egy részük elmegy szavazni).

Milyen magyarként angol politikusok és aktivisták közt lenni?

Kis túlzással egyedül vagyok külföldi az ismeretségi körömben, mindenki más született angol vagy második generációs bevándorló. Velem mindig nagyon kedvesek a párton belül, és nagyon örülnek annak, hogy tisztában vagyok az angol politikai történelemmel (ezt tanultam egyetem alatt, így azért az alapvetőbb dolgokat tudom). Ha viszont valamit nem tudok, akkor készséggel elmesélik, hogy mi is történt 10-20-30 évvel ezelőtt, és annak milyen mai aktuálpolitikai vonzata van.

A korosztály egyébként inkább idősebbekből áll, szóval a korosztályommal (30 alattiak) kevésbé tudok érintkezni, de persze politikáról szívesen elbeszélgetek a 40-50-es korosztállyal is.

A kopogtatás élménye

Érdekes módon sosem volt abból gond, hogy én külföldiként kopogtatok, csak nagyritkán kérdeznek rá az akcentusomra, hogy honnan is jövök, egyébként a legtöbben udvariasan válaszolnak (vagy küldenek el), amikor ajtót nyitnak. Az önkormányzati választások idején sokkal visszafogottabb volt mindenki, így ott ritkán csapták rám az ajtót (egyszer egy idős néni még teára is beinvitált, és beszélgettem vele meg a férjével 15 percet, nagyon aranyosak voltak). A parlamenti választásokkor (idén májusban) már kicsit idegesebbek voltak többen is, úgyhogy többször volt az, hogy akár káromkodva válaszolt valaki. De ezek abszolút egyedi esetek voltak, a nagy többség tényleg kedves és barátságos. Mert itt a politika nem dönt sorsokat romokba, sokkal kisebb a napi hatása az emberek életére.

Az önkormányzati és nagypolitika különbségei

Akárcsak Magyarországon, önkormányzati szinten itt is sokkal kisebb súlyú a politika. Ugyan sok forrást kapnak az önkormányzatok az államtól, a főbb viták nem ideológiai kérdésekben zajlanak, hanem praktikus kérdések körül, mint például a szemétszállítás, az építési engedélyek, vagy a parkolási rendeletek változtatása. Emellett az önkormányzati képviselők nem kapnak fizetést, pontosabban csak a havi minimálbérnél kisebb (kb. évi 10.000 fontos) költségtérítést. Ennek egy része utazásra és egyéb teendőkre el is megy, és csak egy része marad meg, mint tényleges fizetés. Egy önkormányzati képviselő Londonban átlagosan havi 35-40 órát dolgozik (tehát a nagy többség másodállásban képviselő), ebben benne vannak a különböző bizottsági ülések és a havi egy „plenáris” ülés (ahol szavaznak határozatokról)

A parlamenti képviselők természetesen itt is főállásban dolgoznak, és saját irodájuk van. Egy-egy képviselő pár fős titkárságot vezet, a választások idején ez a szám akár 10-15 főre is felduzzadhat. Nagyon érdekes, hogy a képviselők is gyakran mennek maguk kopogtatni, ezzel is kicsit közelebb kerülve a választókhoz. Én több önkormányzati és parlamenti képviselővel is beszélgettem és nagyon barátságosak, érdeklődők voltak. Gondolom azért is, mert ritkán találkoznak egy külföldi fiatallal, aki pont az ő kampányukban akar segíteni.

Terveim szerint 2018-ban én is indulok képviselő-jelöltként Londonban az önkormányzati választásokon. Remélem, képviselő is válik belőlem.”

Sok sikert kívánok!

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s