Egy kisebb kihagyás után ismét jöjjön egy interjú. Megtiszteltetés ért, mikor Ádám elfogadta a felkérésemet. Egy áprilisi összejövetelen ismertem meg őt. Személyében egy kimért, intelligens, széles látókörű honfitársra leltem.
Pár kérdés erejéig nézzük most, hogyan is vélekedik ő a külföldi életről.
kép: illusztráció – truity.com
Milyen munkahelyen (munkakörben) dolgoztál otthon?
Műszaki szakszövegíró voltam (technical writer). Ez gyakorlatban annyit tesz, hogy használati utasításokat és egyéb dokumentumokat írtam angolul különböző szoftverekhez. Jelenleg is ebben a munkakörben dolgozom (csak most már Angliában), immár 5 éve.
Hogyan jött a végső döntés a kiköltözésre?
Én már egy 2007-es londoni nyaralás idején eldöntöttem, hogy szeretnék kiköltözni, aztán pedig egyetem alatt is tudtam, hogy angol nyelvterületen szeretnék majd élni (mivel anglisztika szakon végeztem, ezért evidensnek tűnt, hogy akkor használjuk is valahol az angol tudást). Aztán 2 évnyi budapesti munka után úgy döntöttem, itt az ideje a költözésnek, és volt barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy a 2012-es olimpia előtt kijövünk.
Maga a végső döntés pár hónapnyi tervezés után formálódott meg, addigra készültünk el az anyagi és munkakeresési tervekkel.
Milyenek voltak az első tapasztalatok és hogyan sikerült szobát találnod, majd elhelyezkednek?
Mi nem szobát, hanem lakást kerestünk, mivel én alapvetően nem szeretek idegenekkel lakni, úgyhogy hajlandó voltam többet fizetni a nyugalmamért. Mivel kiérkezéskor még nem volt munkánk, ezért sokan egyből azt mondták, hogy nem bérelhetünk tőlük. Szerencsénkre egy angol fickó mondta, hogy megbízhatónak látszunk, ezért 3 hónapra kiadta az egyik kétszobás lakását. Igaz, hogy ez messzebb volt London városközpontjától, de árban ez is megfelelő volt.
Maga az elhelyezkedés kicsit nehezen indult, ugyanis hiába volt két interjúm is nem sokkal a kiutazás után, sajnos nem én kaptam meg az állást. Csak szakszövegírói állásokra pályáztam, mert a szakmámban akartam maradni. Végül a harmadik interjún sikerrel jártam és bő 2 hónap után már dolgoztam is (a tartalékaink kb. 4-5 hónapra voltak elegendők, de ettől függetlenül nagyon stresszesen telt a munkanélküli időszakom).
A kezdeti időszakban volt-e valami vicces pillanatod? (pl mert nem értettek meg, vagy te értettél félre valamit? vagy közlekedés stb)
Hát vicces volt az, amikor az első munkahelyemen azt mondták, hogy „egzotikus országból” jövök, mert hogy még nem dolgoztak együtt egy magyarral sem. Az én szakmámban alapvetően 90% fölött van az angolok/angolszász területről érkezők aránya, szóval magyarként tényleg ritka voltam.
Az is vicces volt, amikor az alapvető angol ételekkel ismerkedtem (mint pl. cream egg vagy curry), és csillogó szemekkel mondtam munkatársaimnak, hogy kár, hogy ezeket a dolgokat nem kóstoltam hamarabb.
Mit tetszik a legjobban Angliában és az itteni életedben. Illetve mi nem tetszik?
Alapvetően én azért jöttem ebbe az országba, mert Magyarországon elegem volt abból, ahogy az országot egyre jobban a rossz irányba vitték, illetve az emberek mentalitása („állj be a sorba, és húzd meg magad”) sem tetszett. Emellett a szakmámban is fejlődni akartam, amire Magyarországon kevésbé volt lehetőségem.
Azóta beláttam, hogy Angliában sem érzem magam jobban, itt csak más az életem, mint otthon, összességében nem mondanám, hogy jobb. Míg Magyarországon a rossz politikai döntések és a kevés szakmai lehetőség bosszantott, addig a UK-ben a fő ellenségem a magány.
Hiába tudok a szakmámban jól haladni, és egyre jobb munkákat megpályázni, a munka önmagában nem elég a boldogságomhoz. Természetesen próbálok új kapcsolatokat kiépíteni, de ez egyáltalán nem egyszerű, főleg akkor, ha a munkahelyen 40-50 éves emberek vesznek körül (szinte mindig így volt, kivéve az első munkahelyemen), akikkel semmi közös témánk nincs. Munkán kívül persze próbálkozok kapcsolatépítéssel, de ez sem egy egyszerű feladat. Kicsit a két szék közül a pad alá estem, de próbálok építkezni, haladni. Ezért is lettem aktív az angliai politikában, a politikán keresztül több érdekes emberrel is találkozhattam, és beleláthattam ennek az országnak a közügyeibe is. Emellett mind magyar mind vegyes közösségekbe is járok alkalmanként, de ezek a közösségek főleg felszínes ismeretségeket eredményeznek. Szóval jelenleg így állok, remélhetőleg, idővel javulnak az emberi kapcsolataim.
Az életkorodból és munkakörödből adódóan a Gyere Haza fiatal program potenciális alanya vagy? Mit gondolsz erről a projektről?
Én ezt a programot elneveztem „fordított agyelszívás program”-nak, ugyanis láthatóan csak a képzett fiatalokat akarja visszacsábítani az állam. Ez önmagában nem probléma, de igazából ezek a fiatalok amúgy is visszamennek, ha akarnak, és találnak megfelelő állást Magyarországon. A kormány a saját sikereként szeretné ezen emberek sikerét, ahelyett, hogy inkább az országon belül próbálna segíteni azoknak, akik nem mentek el. Például a program keretében adott albérlet-támogatást lehetne az országon belül költözőknek is adni (pl. aki Miskolcról Győrbe akarna költözni egy munka miatt). Pláne azért is butaság csak a pénzzel motiválni, mert egy havi 100000 Ft-os támogatás angol pénztárcával túl kevés ahhoz, hogy bárki is emiatt hazamenjen. Szóval összefoglalva: szerintem a program sok sebből vérzik, de ezt a jogalkotó is tudja.
Mit tanácsolsz, szerinted mekkora összegű megtakarítás szükséges egy angliai élet elkezdéséhez?
Ez mindenkinek a saját igényszintjétől függ, illetve attól, mikortól fog újra bevételt szerezni, ha munka nélkül érkezik az országba. Én személy szerint a 2000-2500 font/fő összeget tartom egy biztonságos megtakarításnak (tehát egy pár esetében 4-5 ezer fontot), abból 3-4 hónapig ki lehet húzni úgy, hogy közben nem kell minden pennyt számolgatni. Kevesebbel is lehet jönni, de akkor a csőd kockázata is nagyobb.
Pár szóban mit üzennél a honfitársaidnak?
Azt, hogy mindenképp próbálják ki a külföldre költözést, akár csak 1-2 évre. Rengeteget tanulhat magáról az ember, megtanulhatja, hogy mi is fontos az életében, és emellett sok izgalmas élményre, tapasztalatra (jóra és rosszra egyaránt) tehet szert.
Köszönöm, hogy időt szántál válaszaidra és további sok sikert kívánok Neked!
Ha a jövőben szívesen olvasnál még hasonló interjúkat tőlem, gyere és csatlakozz a Blog Facebook közösségéhez.
Életem morzsái 