2 dolog, amire a britek nevelnek

Nemrég gondolkoztam, hogy az angolok milyen hatásokkal voltak az életemre, milyen szokásaimat változtattak, fejlesztettek. Két szembetűnő példát azonnal észrevettem.
Jöjjön most két olyan dolog, amire a britek nevelnek.

open_book_on_tabl_450

linghams.co.uk

Olvasás
Értelmiségi középosztály családoknál tapasztalom, hogy egy – egy könyv mindig vagy az ágy mellett. Ha pedig befejeznek egyet, már érkezik is a következő. Az esti TV-zés idejét lerövidítik, hogy inkább csendben az ágyban olvassanak fél – egy órát alvás előtt. A gyerekeiket is erre nevelik. Sok családnál, ahol megfordultam, kötelezően figyelnem kellett, hogy az éppen aktuális könyvből a gyerek x oldalt elolvasson.


Az intelligens közép és felsőosztály lakásában könyvespolcok tömkelegére bukkanhatunk. De már az e-book is igen népszerű divat, amit főleg utazás közben a metrón használnak ki.

Emlékszem, mikor kikerültem Londonba, a második napon az anyuka kezembe nyomta a könyvtártagságiját. „Vegyél ki könyveket, ha szeretnél” – zárta. A születésnapomba pedig meglepett egy Kindle-vel. Ő is azt nyomatékosította, hogy az olvasás milyen fontos.

Bevallom őszintén, a középiskolában az olvasáshoz való kedvemet elvette a kedves magyar tanárom. Nem esett jól, mikor közölte, hogy szerinte nyáron a kötelezőkkel nem foglalkoztam, jogtalanul. Utána pedig elérte nálam. Csak azért sem olvastam el egyetlen felírt művet sem. A kötelezők röviden, illetve a filmesített változatok kerültek előtérbe nálam. És érdekes módon a későbbi években már nem kérdőjelezte meg, elolvastam –e. A csalásom tűnt eladhatónak.
Később „megfertőzött” a Harry Potter sorozat. Anyu hatására pedig Szabó Magdát vettem még kezembe, illetve elkapott egy ismerős által a Danielle Steel imádat.
Az utolsó otthon töltött éveimben 2010-2011-ben viszont szinte semmi minőségi regényt nem olvastam. Ma már látom, hogy nem szabad ilyet.

Angliában a könyvtárak virágoznak, forgalmasak és van élet rendesen. Könyvtárba járni itt menő, sőt azért néznek ki, ha nem vagy tag. Az olvasás a mindennapi élet része, egy olyan természetes dolog, mint az, hogy reggel felkel a nap.
Jó példa: Múltkor a 11 éves születésnapjára könyvet kért tőlem előrendelésre. Nem lepett meg, inkább örültem.

Ezt a szokást átvehetnénk az értelmiségi brittektől!

Udvariasság – Mindenek felett!
Az angolokkal töltött évek alatt az udvariasság ragadt rám óhatatlanul is. A Köszönöm szót az elmúlt közel 4 évben többet használtam, mint előtte az egész életemben. Itt mindent, mindenkinek, minden körülmények között illik megköszönni. Képzeljétek el, hogy az emberek a buszsofőrnek megköszönik a fuvart. Bizony, hangosan előre szólnak ’Thank you’.
Ebédidőben jön a postás, hatalmas köszönet jár neki is. De jöhet a futárszolgálat, a kukás bácsi elvinni a zsákokat, neki is mondják ’Thank you’.
A legkisebb cselekvés is dicséretet érdemel, sőt ha megmutatnám az anyukákkal folytatott SMS-ezéseimet is, mindig ott a végén a ’Thank you’. Sokszor már előre megköszönik, anélkül, hogy egyáltalán még aktuális lenne.
A köszönöm, ’Thank you’-zást is átvehetnénk ilyen magas szinten!

Ha pedig a szituációból adódóan nem a köszönöm illik, hanem az ’elnézést’, az is rutinból jön. Sorry (bocsi), akkor is, ha csak túl gyorsan ment el mellettem valaki az utcán és hozzám sem ért. Vagy a forgalmas boltban valaki kikerült, is elhangzik a sorry. Persze néha sikerül megtaposni lábakat itt – ott. ’Sorry, sorry’ és kész, megy tovább az élet. Ha a busz hirtelen fékez, valakinek nekidőlsz picit, már mondod is ösztönösen: ’Sorry’.
Én néha úgy megyek, mint egy megállíthatatlan tank, ha sietek. Hát tippre 10x a sorry-t elismétlem ilyenkor.
Nem ciki a sorry-zás, elnézés kérés.

Én személy szerint mindig jól kijöttem az angolokkal, ha pedig valamit jól csinálnak, próbálom ellesni, de szerencsére, tudattanul is sok minden ragad az emberre.

Tanulság: Továbbra is olvasni fogok rendszeresen és megköszönöm, vagy elnézést kérek, ha úgy adódik egy szituáció.

Idén már 9 könyvet a www.erawan.hu oldalról vásároltam be, ma is egy új műre tettem szert. Ha főleg hölgyeknek szóló regényekre vagytok kíváncsiak, nézzetek be oda.

Advertisements

2 dolog, amire a britek nevelnek” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. hajdulaszlo szerint:

    Úgy nem nehéz sokat olvasni, ha a világ könyveinek zöme angol nyelven íródik. Én néha vért izzadok, hogy egy jó könyvet vegyek, mert az mégsem megy, hogy csak a “régi idők” megbízható könyveit olvassam el újra.
    Szerintem a késes rabló is bocsánatot kér, ha éppen beléd döfi a kését a metrón.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s